Az első világháború hatása a hátországban

(Az Osztrák - Magyar Monarchia, Magyarország)

- Szabó István gyűjtőtársunk írása Kolozsvárról -
 
 

Bevezető

 

Az első világháború kitöréséről, lefolyásáról, következményeiről sokat olvashatunk számtalan tanulmányban, megismerhetjük a különböző ütközetek történetét, elmélyedhetünk a haditervek, haditechnikák, egyszóval a katonák világában. A háború hatásainak a frontok mögötti elszenvedőire azonban  sokkal kevesebb figyelem hárul. Célom tehát  bemutatni az egyszerű emberek életének, szenvedéseinek egyes mozzanatait a háborús Magyarországon.

A későbbi második világháborúval ellentétben a hátország és a fegyveres erők tevékenysége közötti határvonal az első világháborúban még jól elkülönült mivel a repülőgépek hatótávolsága nem tette lehetővé a hátország jelentősebb pusztítását. Magyarország civil lakossága így nem igazán volt kitéve közvetlen támadásnak. Ellenpéldaként az 1916-os román betörést említhetjük meg,  amikor  a  román  hadsereg  váratlanul  benyomult Erdélybe  és  ennek  hatására  sokan menekülni kényszerültek. A hatóságok már az első napon hozzákezdtek a veszélyeztetett zóna kiürítéséhez, felszólították a lakosságot a Maroson túli területek elhagyására, ami elsősorban a magyar és szász városi népességet és a Székelyföldet érintette. A menekülők száma meghaladta a 200 ezret, de a román támadás visszaverése után ők is visszatérhettek lakhelyeikre.

Ha a Monarchia civil lakossága kisebb mértékben is volt kitéve közvetlen katonai támadásnak, az elhúzódó háború mélyreható következményekkel járt úgy a gazdasági, mint a társadalmi és politikai életben. A háborús veszteségek, az élelmiszer és tüzelőanyag hiány, a megfeszített hadimunka minden réteget sújtott.

Társadalom

 

Mindenekelőtt fontosnak tartom megemlíteni „A háború esetére szóló kivételes intézkedésekről” hozott 1912-es törvényt. Rendeletek sorozatát adta ki a kormány e törvény alapján melyekkel létrehozhatták a háborút szolgáló hátországi mechanizmust. A törvény többek között kötelezte a kormányt, hogy kivételes intézkedéseit rendeletileg adja ki. Ellenőrzése alá veheti a postaforgalmat, a távírót és távbeszélőt. Bármely egyesület tevékenységét korlátozhatja vagy felfüggesztheti. Elrendelheti a sajtócenzúrát. Bevezethet statáriális bíráskodást. Az 1914 novemberében   megszavazott  kiegészítő   törvény  felhatalmazta   a   kormányt   az   internálás intézményének bevezetésére. A kormányt e törvény tehát messzemenő jogokkal ruházta fel a társadalom egyre intenzívebb ellenőrzésére. A háború kitörésével a társadalom egésze mellett különösen a nemzetiségek ellenőrzésére használhatták ki a törvény adta lehetőségeket, mivel főleg   a   villámháború   kudarcát   követően   felerősödtek   a   nemzeti   eszmék   a   Monarchia nemzetiségei körében és kialakultak azok a vezető csoportok, melyek már új államalakulatok megalkotására törekedtek. 

A hadüzenet és a háború hírét 1914 nyarán a lakosság nagy része hazafias lelkesedéssel fogadta. Ebben az időben a népi levelekben, versekben és egyéb feljegyzésekben általában a győzelembe vetett hit, a király és a kormány iránti bizalom az önfeláldozás készsége tükröződött. A harcok elhúzódása és ennek következményei azonban a katonaság és az itthon maradt lakosság hangulatát  is  megváltoztatta.  1915-1916-ra  az  optimizmust  a  céltalanság,  bizonytalanság  és elkeseredettség érzése váltotta fel. A városi munkások körében sztrájkhullám vette kezdetét.

A  háború  a  kihatott  az  egész  társadalomra  a  legkisebb  generációtól  kezdve. A gyermekek életének  elkerülhetetlen  részei  voltak  a háborús játékok  melyek  igazodtak a világtörténelmi viszonyokhoz. Ezen jelenségnek egy kiváló szemléltetője a budapesti Szarvas téri kisdedóvó jelentése 1914-1915-ös tanévből: „Egy alkalommal a következőket láttuk: A fiúcskák két táborra oszlottak, magyar és orosz csoportokra. A magyarok támadtak, lövöldöztek, mire az oroszok egy része a földre esett, a másik része futásnak indult. Ezeket üldözőbe vették a magyarok. Most a harctéren elesetteket, mint sebesülteket, összeszedték a szanitécek, egy csomóba hordták s kis padokra fektették őket. Azután jött az orvos a vizsgálatra. A könnyű sebesülteket az ápolónők gondjaira bízta, a súlyosakat elszállították a kórházba s a kis leányok bámulatos gyöngédséggel simogatták a betegeket, itatták, fektették, s kötözgették őket.”

A hátország legtöbbet szenvedő tagjai kétségkívül a szülők, feleségek és kiskorú gyermekek voltak, sokuk nem láthatta viszont a hadseregbe bevonult férfi hozzátartozóját. A négyéves háború alatt az Osztrák – Magyar Monarchia összesen 9 millió embert állított fegyverbe, közülük 3,4  milliót  Magyarország  és  Horvátország  területéről.  Ez  azt  jelenti,  hogy  hosszabb  vagy rövidebb ideig a 18 és 53 év közötti férfilakosság túlnyomó többsége teljesített katonai szolgálatot. A 9 millióból 1,1 millió esett el, csaknem 3,6 millió sebesült meg, s több mint 2 millió került hadifogságba. A halottakból mintegy 530 ezer, a sebesültekből 1,4 millió és a foglyokból 833 ezer esett a Lajtán inneni államra. A halálos veszteségek tehát a magyarországi lakosságot valamivel nagyobb arányban sújtották, mint az örökös tartományok népességét.

A Galiciában 1915-ben hősi halált halt Meszlényi Imre gyászjelentője, alul az otthonmaradt hozzátartozók felsorolásával.

Gazdaság

 

Az újabb korosztályok behívása súlyos munkaerőhiányt eredményezett, amit a nők és hadifoglyok munkába állításával tudtak enyhíteni, de pótolni nem. A termelékenység így folyamatosan  csökkent.  A kenyérgabona, a legalapvetőbb mezőgazdasági termény termelése 1916-ra a békebeli mennyiség kétharmadára, 1918-ra pedig felére esett vissza. Ezért a kormány már  1915-ben  bevezette  a  kenyérjegyet,  majd  később  kiterjesztette  a  jegyrendszert  szinte valamennyi  élelmiszerre.  1916-tól  rendszeressé  váltak  a  rekvirálások,  vagyis  az  állatok  és termények szabott áron történő beszolgáltatásai. Az ipari termelés is a hadviselés követelményeinek lett alárendelve. A fontosabb üzemeket hadi szolgálatra vették igénybe, a közszükségleti  cikkek  termelése  visszaesett,  ami  hiányt  okozott.12   A  hadiüzemekben  és  a hadicélú mezőgazdasági ágazatokban dolgozókra kivételes rendszabályok vonatkoztak, munkavállalói jogaikat a háborús viszonyok miatt erőteljesen korlátozták.

Miután a hadiköltségek előteremtése egyre nagyobb nehézségekbe ütközött a kormányzat a háború finanszírozásába a hadikölcsön jegyeztetésével a polgárokat is be akarta vonni. Ez eleinte sikeres volt, viszont az infláció következményeként a hadikötvények elértéktelenedtek, jelentős veszteségeket okozva a tulajdonosaiknak. Idővel bekövetkezett a gazdasági kimerülés, és a lakosság széles rétegei szociális helyzetének a romlása.

A termelés visszaesése nagyarányú inflációval járt együtt és a bérek csökkenését vonta maga után. Az 1913-1914-es szinthez képest 1918 végéig például a napszámosok bére 54%-kal, a gyári munkásoké pedig 47%-kal csökkent. Ezzel szemben a legfelsőbb rétegek szinte ugyanúgy éltek mint a háború előtt.16   Krúdy Gyula így ír erről az időszakról: „ ...a messzi határokon talán hideg konzervet és reá frissen hullott havat étkeznek testvéreim, azonban úgy látom, hogy a városban még mindíg elegen vagyunk, a vacsorázóhelyeken nehéz a kellemes asztalhoz való jutás, a divatos éttermekben a zene és a női kacaj együtt tündöklik a csillárok lángjaival (...) a csemegekereskedők alig győzik kiszolgálni a vevőiket.”

A társadalom alsóbb rétegeiben azonban állandóvá vált a nélkülözés. Virágzásnak indult a feketepiac. A rekvirálások elől elrejtett zsírért, lisztért, gabonáért, malacokért és baromfikért már irreálisan magas összegeket lehetett kapni. A háború előtt a falusiak jártak a városba vásárolni, a háború végére viszont már a városiak falura, akik amikor már pénzük nem maradt, különböző értéktárgyaikat próbálták élelmiszerre cserélni. Így a vidék némiképp a városok fölé kerekedett, a vagyonos parasztság házaiban ekkor jelent meg a zongora, a perzsaszőnyeg vagy a nemesfémből készült étkészlet.

A városiak szokatlan helyzetben találták magukat amikor egyszer csak nem számíthattak többé  a  piacokra,  pékségekre  és  különféle  szakirányú  élelmiszerboltokra.  A  téma  érdekes forrásai a korabeli szakácskönyvek. Már 1915 tavaszán megjelenik a „Hogyan lehet olcsón, jól főzni? Háborús ételek.” című kis füzet mely „ tájékoztatót nyújt az egyszerű háztartásoknak arról, hogy most, amikor a háború mindannyiunkra okos takarékosságot parancsol, miként lehet olcsón jó és tápláló ételeket főzni kukoricalisztből, kevert-lisztből, olcsóbb húsfélékből stb.” Ugyanebben az évben jelenik meg a „Takarékos főzés. Az okszerű táplálkozás szakácskönyve”, melynek előszavában részletesebb közgazdasági fejtegetésbe bocsájtkoznak, melyhez hazafias szólamok is társulnak: „A háború hirtelen sürgős és parancsoló kérdések elé állított bennünket a táplálkozás terén is. Behozatalunk teljes megszűnése megzavarta élelmiszerrel való ellátásunk rendes folyamatát, és most mi, szövetségeseinkkel együtt, kénytelenek vagyunk megelégedni azzal a táplálékkal, amely most tényleg birtokunkban van; ha pedig a háború az aratásnál is tovább tart, akkor a jövő esztendőben is abból kell megélnünk, ami saját területünkön megterem. Ez a kényszerhelyzet – közvetve azzal is, hogy nagy drágaságot okozott – ráirányította a figyelmet egyrészt a takarékosság lehetőségeire, másrészt olyan módszerekre, amelyeknek segítségével megszokott, de fogyatékán lévő élelmiszereinket a legczélszerűbben helyettesíthetjük olyanokkal, amelyek kellő mennyiségben állanak rendelkezésünkre. (…) Most pedig, a világháború ínséges napjaiban  mindnyájunknak  állampolgári  kötelessége,  hogy  pénzbeli  és  élettani gazdaságossággal   igyekezzünk   védekezni   a   kiéheztetés   ellen,   s   ezzel   mozdítsuk   elő élethalálharcunk sikeres befejezését.”

A huzamos ideig tartó hiányos táplálkozás, illetve az éhezés következtében, a polgári lakosság körében jelentősen nőtt a hiánybetegségben szenvedők száma. Az orvosokat kihívás elé állította például a járványszerűen jelentkező golyva, skorbut és pellagra.

 

Jótékonysági szervezetek, intézmények

 

Végezetül  betekintést  nyújtanék  a  különböző  jótékonysági  szervezetek  tevékenységébe, melyek  a  a  hátországban  próbáltak  segíteni  a  rászorulóknak  és  amelyek  munkáját  nem hagyhatjuk figyelmen kívül.

Más országokkal ellentétben, ahol a háborús propaganda fő témája főleg a toborzás volt, Magyarországon főként a gyűjtésre, jótékonykodásra felszólító plakátok jelentek meg az utcán. Ez is mutatja mekkora fontossággal bírtak a korban e szervezetek.

Elsőként az Auguszta Alapot emelném ki amely a legismertebb és legsikeresebb hadijótékonysági intézmény volt Magyarországon az első világháború idején. Fővédnöke Auguszta királyi hercegasszony. Képviselői piros karszalagot viseltek „A bánat és nyomor enyhítésére” felírattal. Adott pénzt, ruhát, élelmet, fűtőanyagot a rászorulóknak, segélyezte a rokkantakat, sebesülteket. Kórházakat alapított, kórházvonatokat építtetett.

Számos   akciót   szervezett   még,   melyekből   bevétele   származott,   például   jótékony   célú futballmérkőzéseket, aukciókat, vagy épp a koronázási domb földjét árulta díszüvegben.

A Budapesti Központi Segítő Bizottság a pénzsegélyek mellett hadikonyhákat szervezett.

A   Budapesti   Újságírók   Egyesületének   Háborús   alapja   a   hadba   vonult   újságírók hozzátartozóit, vagy a háborús viszonyok miatt állástalanná vált újságírókat anyagi támogatásban részesítő jótékonysági szervezet volt.  A Hadsegélyező hivatal a hadiárvák és hadiözvegyek támogatására felállított állami szerv. Emlékérmeket, jelvényeket, bélyegeket, emléklapokat árult, a befolyt összeget segélyezésre fordította. A Károly király által alapított Károly Király Hadsegélyező Alap az elesett katonák családtagjainak segélyezésére, valamint rokkantak sorsának enyhítésére létrehozott karitatív szervezet volt. A Katolikus Karitász sokrétűbb munkát végzett. Az támogatások mellett, munkát közvetített a rászorulóknak, élelmiszerosztó központja volt. Üdítő színfoltja a témának a Fényűzés Elleni Liga, egy magyar arisztokrata női szervezet mely a divatdiktálta pazarlás ellen jött létre. Céljaik népszerűsítésére 1916-ban divatkiállítást rendeztek melynek bevételét az erdélyi menekültek javára ajánlották.

Összegzés

 

Összegzésképp elmondható, hogy a háború az egész társadalom életét megváltoztatta, úgy az otthon maradottakét , mint  a  lövészárkokban  nyomorgó  katonákét.  A  háború  kezdetével  egy teljesen új élethelyzetben találta magát mindenki, melyhez hamar alkalmazkodniuk kellett. A hátországban  élő  emberek  teljesítőképességétől  is  függött  a  háború  menete,  nem  csak  a katonáktól. Úgy is mondhatjuk, hogy a hátország is háborút vívott, más jellegűt ugyan, de háborút.

 

Bibliográfia

 

• Romsics Ignác: Magyarország története a XX. században, Osiris Kiadó, Budapest, 2000

• Magyarország az első világháborúban-Lexikon  A-ZS, Főszerkesztő: Szijj Jolán, Szerkesztő: Ravasz István, Petit Real Könyvkiadó, Budapest, 2000

• Bertényi Iván-Gyapay Gábor: Magyarország rövid története,Maecenas történelmi könyvek, Budapest, 1997

• Erdély rövid története, Főszerkesztő: Köpeczi Béla, Szerkesztő: Barta Gábor, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1989

• Galántai József: Magyarország az első világháborúban 1914-1918, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1974

• A Hadtörténeti Múzeum Értesítője 12. Szerkesztette: Szoleczky Emese- Závodi Szilvia, Hadtörténeti Múzeum, Budapest, 2011

• 20. századi magyar történelem, Szerkesztők: Pölöskei Ferenc, Gergely Jenő, Izsák Lajos, Korona Kiadó, Budapest, 1997

• Barta Róbert: Az első és második világháború képes története, TKK, Budapest, 2010

• „Boldogtalan hadiidők...” ( Avagy: ami a „boldog békeidők” után következett 1914-1918 ) Szerkesztette: Ravasz István, Petit Real Könyvkiadó, Budapest, 2004

• Európa története, Szerkesztette: Gunst Péter, Csokonai Kiadó, Debrecen, 1996

 

Szerkesztette: Szabó István

 

Az íráűs eredeti formában itt tekinthető meg: www.filedropper.com/haborus-hatorszag-dolgozat2