Báró Szurmay Sándor Honvéd-alap

- Ács István gyűjtőtársunk írása -
 

IV. Károly király 1917. február 19.-én Szurmay Sándort magyar királyi honvédelmi miniszterré nevezte ki Tisza István kormányában. Pozícióját egészen az összeomlásig, 1918. október 31.-ig megtartotta.
Szurmay, a háborús veszteségekre való tekintettel és társadalmi érzékenységét is megmutatva egy róla elnevezett jótékonysági alapot hozott létre, melynek feladata a későbbiekben a honvédség, népfölkelés és a csendőrség rokkant tisztjei, lelkészei, tisztviselői, valamint azok özvegyei és árvái segélyezése volt.
Az iratok szerint alapítás környékén még „Szurmay Sándor Alap”-ként jegyezték a szervezetet (a Minisztertanács 1917.08.02.-i, 20. számú ülésének 19. pontjának leirata, illetve „A Bánya” c. újság 1917.09.09.-i számában is). Miután megkapta a bárói rangot a névadó, 1918-as dokumentumok, tájékoztató iratok szerint „Báró Szurmay Sándor Honvéd-alap”-ként jelent meg a szervezet neve a dokumentumokon.
Ahogy az Auguszta Gyorssegély-alap esetében, itt sem voltak konzekvensek a hivatalos szervek, mert leggyakrabban a Szurmay alap kifejezéssel lehet találkozni. Az alapítás pontos dátuma ismeretlen, de legvalószínűbb az 1917. február vége és 1918. augusztus 02. közötti időszak.

Szurmay alap sapkajelvény változata és a Szurmay plakett

A jelvény átlagos méretei: 45 x 28 mm, a plakett átlagos méretei: 49 x 76 mm. A Szurmay Alap plakettjét, melyhez a névadó hadügyminiszter ült modellt, Székely Károly szobrászművész alkotta, aki tartalékos hadnagy, Stróbl Alajosnál tanult. Plakett és jelvény változatát a budapesti Arkanzas cég gyártotta. Többféle anyagváltozatban is ismert.


Vitéz uzsoki báró Szurmay Sándor életrajza

Szurmay Sándor 1860. december 19.-én született a Krassó - Szörény vármegyében fekvő Boksánbánya városban.
Szegeden végezte az alreál iskolát, majd tanulmányait megszakítva jelentkezett az Osztrák–Magyar Államvasút - Társasághoz, ahol gyakornokként, később hivatalnokként kapott alkalmazást.
1882-ben katonai pályára lépett. Szolgálatát a lugosi 18. honvéd zászlóaljnál kezdte.
A Ludovika Akadémia tisztképző évfolyamainak elvégzése után 1884-ben hadnagyi rangban csapattiszti, majd segédtiszti szolgálatot teljesített a Magyar Honvédség különféle alakulatainál.
1886–87 között elvégezte a Ludovika Akadémia felsőbb tiszti tanfolyamait, és 1887–89 között a bécsi cs. és kir. Hadiiskolát (K.u.k. Kriegsschule), azaz a vezérkari tiszti akadémiát.
1889-ben főhadnaggyá léptették elő, és a budapesti IV. hadtestparancsnokság vezérkari osztályára vezényelték. 1890-ben a Magyar Királyi Honvédelmi Minisztériumba (K. u. LVM), majd 1891-ben Bécsbe, a cs. és kir. haderő vezérkarának hadműveleti és vasúti irodájához osztották be.
1892-ben századosi rangot kapott, és a Magyar Királyi Honvédelmi Minisztérium I. ügyosztályára helyezték, itt dolgozott 1898-ig.
Ekkor őrnaggyá léptették elő, és a nagyváradi 4. gyalogezredhez került zászlóaljparancsnokként. 1899-ben visszarendelték a minisztériumba, 1900-tól a honvéd vezérkar osztályvezetőjévé nevezték ki.
1903-ban alezredessé léptették elő, ebben az évben megkapta a III. osztályú Vaskorona-rendet.
1905-ben ezredesi rangot kapott, és kinevezték a nagykanizsai 20. honvéd gyalogezred parancsnokává. 1907 őszétől ismét a Honvédelmi Minisztériumban dolgozott, 1910-ben kinevezték a minisztérium 1. ügyosztályának vezetőjévé (Sektionschef).
Az év végén, december 18-án vezérőrnaggyá lépett elő. 1914. május 11-én altábornaggyá (Feldmarschalleutnant) léptették elő. Ebben a beosztásban érte az első világháború kitörése.
 
Az első világháborúban:
1914 októberében honvédelmi államtitkárrá nevezték ki, de már novemberben harctéri szolgálatra jelentkezett, és átvette a 38. honvéd gyaloghadosztály parancsnokságát. 1914 novemberének végén kinevezték az Ung völgyében álló, később róla elnevezett honvéd hadtest (Korps Szurmay) parancsnokává, a további egységekkel megerősített hadtestet valójában hadcsoportként irányította.

A Szurmay hadtest első világháborús sapkajelvénye

Hadcsoportja 1914–15 telén nehéz védelmi harcokat vívott Zboró, és Bártfa vidékén.
A Szurmay hadteste novembertől december 5.-ig az Uzsoki - hágónál megállította az orosz betörést.
A hegyi harcok terhét főleg a 38. honvéd hadosztály viselte.
Szurmay katonái kegyetlen fagyban, hóviharban, elkeseredett küzdelemben verték vissza az orosz tömegtámadásokat, amiért Szurmay altábornagy később (1917-ben) megkapta a Katonai Mária Terézia-rend lovagkeresztjét.
1915 januárjáig ő maga vezette a 38. honvéd gyalogos hadosztályt is, ekkor ennek parancsnokságát Stephan Bartheldy altábornagynak adta át.
1915 januárjában Szurmay hadcsoportja a Svetozar Borojević gyalogsági tábornok parancsnoksága alatt álló 3. hadsereg jobbszárnyának szélét alkotta a galíciai fronton.
Február végén az Uzsoki - hágó birtoklásáért harcolt az orosz Sztrij hadtesttel, amely önállóan operált a Keleti-Kárpátokban, az orosz Dnyeszter hadcsoport mellett, birtokbavételének szándékával. Március elején Platon A. Lecsickij tábornok 9. hadserege jelentős tűzerővel vonult fel a 300 km széles fronton, a Sztrij harccsoport már két hadtestet állított szembe Szurmayval.
 Márciusban az orosz erőket átszervezték, Szurmay hadcsoportjával szemben Bruszilov lovassági tábornok 8. hadserege vonult fel.
Kisebb-nagyobb támadásokban próbálták elfoglalni az Uzsoki - hágót, de Szurmay katonái mindenütt kitartottak.
 

Szurmay Uzsok plakett

Áprilisban a nagy erejű orosz támadás utolsó fázisában az 11. hadsereg VII. hadtestének sikerült elfoglalnia az Uzsoki - hágóra letekintő magaslatokat.
Véres harcokban már majdnem sikerült benyomulniuk a hágóba, amikor a központi hatalmak dunajeci támadásának sikere az egész Kárpátokban megállásra késztette az oroszokat.
1915 májusában Szurmay hadcsoportja részt vett a gorlicei áttörésben. Tarnównál győzött a nagy túlerőben lévő orosz haderő felett. Győzelmeket aratott a homonnai, szinnai és cirókaófalui csatákban is.
1916 tavaszán Szurmay hadcsoportja Volhíniában ásta be magát.
Június 4-én megindult a Bruszilov-offenzíva.
Az osztrák–magyar lövészárkokra és erődített állásokra ezer tüzérségi löveg tüze zúdult, amelyeket Bruszilov tábornok titokban telepített velük szemben.
A tűzfüggöny elzárta Szurmay csapatainak visszavonulási útját. Június 5-én reggel az orosz XL. hadtest támadásba lendült, áttörte a Szurmay által védett vonalakat.
Június 7-én a lucki áttörésben Szurmay balszárnya fedezetlenül maradt, vissza kellett vonulnia.
Az oroszok három védővonalat foglaltak el, és több kilométeres mélységben nyomultak be az osztrák–magyar hátországba.
Szurmay szétvert hadtestének maradványaival napokon keresztül hátrált.
Az oroszok Luck elfoglalása után rövid időre megálltak, de a XL. hadtest elszántan tovább nyomult Vlagyimir - Volinszkij felé, hogy teljesen elvágja egymástól a megtizedelt osztrák 1. és 4. hadseregeket.
Június végén német csapaterősítések érkeztek a veszélyeztetett frontszakaszra, Alexander von Linsingen vezérezredes irányítása alatt, amelyek tehermentesítették Szurmay hadtestének maradékait.
Szurmay altábornagyot – akinek kitűnő kapcsolatai voltak a német hadvezetéssel – nem vonták felelősségre a kudarcért.
A katasztrófáért József Ferdinánd főherceg vezérezredest, a 4. hadsereg parancsnokát hibáztatták. Őt a német hadvezetés követelésére elmozdították beosztásából, helyére Tersztyánszky Károly vezérezredest helyezték.
Szurmay kitartó helytállását a visszavonulás során dícsérőleg méltatták.
1916 júliusának végére Szurmay hadtestét a Bug folyó forrásvidékéig nyomták vissza. Kalegyin tábornok, a 8. hadsereg új parancsnoka a volhíniai Kovel városát, a fontos vasúti csomópontot igyekezett elfoglalni, de sikertelenül. Kalegyin ekkor délnyugatnak fordult, és a Vlagyimir - Volinszkij erőd bevételére indult.
Az oroszok a Bug völgyében felfelé nyomultak. 1916. szeptember 15-én a 8. orosz hadsereg VIII. hadteste erős támadást indított Szurmay hadteste ellen, amelyet az nem tudott feltartóztatni.
Szeptember 18-ára már több mint 30 km-t nyomták vissza őket, ekkorra sikerült Lucktól délre új védelmi állásokat létesíteni, amelyek fedezték a várost védő XIV. hadtest északi szárnyát.
Szurmay hadteste a támadó orosz VIII. hadtest folyamatos nyomása alatt maradt egészen októberig, amikor a németek erősítést hoztak a hadtest mindkét szárnyára (német XI. gyaloghadosztály, von Metz vezérőrnagy és X. népfelkelő („Landsturm”) hadosztály, von Stocken altábornagy parancsnoksága alatt). Szurmay is emberutánpótlást kapott, amellyel teljes harcértékre tölthette fel leharcolt hadtestét. A német csapatokkal megerősített cs. és kir. 4. hadsereg novembertől (benne a feltöltött Szurmay - hadtesttel) megszilárdította állásait.
Szurmay a róla elnevezett hadtest-parancsnoki tisztségében 1917 februárjáig maradt, ekkor szolgálaton kívüli viszonyba helyezték.
A Szurmay - hadtest ekkor a visszakapta a XXIV. hadtest hadrendi számot, parancsnokságát márciusban Ludwig Goiginger altábornagy vette át.
Károly király1917. február 19-énSzurmay Sándort magyar királyi honvédelmi miniszterré nevezte ki Tisza István kormányában. E minisztérium osztrák megfelelője a k. k. Landesverteidigungsministerium volt, amelyet Friedrich von Georgi báró, vezérezredes irányított.
Szurmayt 1917. augusztus 21-én gyalogsági tábornokká (General der Infanterie) léptették elő.
Miniszteri tárcáját a következő kormányokban (Esterházy Móric, majd Wekerle Sándor kabinetjeiben) is megtartotta, egészen az összeomlásig, 1918. október 31-éig.
1917-ben megkapta a Katonai Mária Terézia-rend (MMThO) lovagkeresztjét, az Uzsoki-hágó 1915-ös visszafoglalásáért és hősi védelméért.
Ugyanabban az évben Károly királytól megkapta az Uzsoki bárói rangot (emlékezve az Uzsoki - hágónál teljesített hőstetteire).
A világháború alatt Szurmay egy (a nevét viselő) jótékonysági alapot hozott létre a honvédség, a népfelkelés és a csendőrség hadirokkantjai és az elesettek özvegyei, árvái javára.
1919. február 23.-án, Károlyi Mihály miniszterelnök utasítására a belügyminiszter elrendelte Szurmay Sándor tábornok letartóztatását.
Háborús bűnösség címén másnap letartóztatták, őrizetbe vették, 26-án Szentgotthárdra internálták.
1920 februárjától Szurmay összekötő tisztként működött a Magyarországot megszálló francia hadsereg katonai bizottságánál.
1921-ben visszavonult az aktív szolgálattól. Az elsők között vették fel a Vitézi rend tagjainak sorába. Budapesten élt, több könyvet írt, 1941-ben magyar királyi vezérezredessé léptették elő.
Vitéz uzsoki báró Szurmay Sándor, ny. m. kir. vezérezredes 1945. február 26-án hunyt el Budapesten, 85 éves korában.
A Kerepesi úti temetőben helyezték örök nyugalomra.
(Sírhelye a 48/56. szigeten található.)

Szurmay emlékműve, XVI. kerület, Budapest

Forrás:

·         A Szurmay Sándor-honvédalap jelvényei. Az Újság, 1918. március 20., 7. oldal

·         Arkanzas, alapítva 1896., Budapest, Váci utca 23.

·         Wikipedia

·         sixbid.com

 

Gyűjtötte: Ács István