3-as honvéd és 3-as népfelkelő gyalogezred

 

A kiegyezés után, 1868 végén szentesített, a véderőre, honvédségre és a népfelkelésre vonatkozó magyar törvénycikkek, illetve később 1886-ban elfogadott törvénycikk a népfelkelésről, lényegében egészen 1918-ig meghatározták a monarchia védelmi rendszerét. A fegyveres erőt a császári és királyi (k.u.k), azaz közös hadsereg, a haditengerészet, valamint a két honvédség, a magyar királyi, illetve az osztrák császári-királyi (k.k. Landwehr), a magyar királyi népfelkelés és a császári-királyi Landsturm együttesen alkotta. A haderő gerincét a közös k.u.k. hadsereg képezte. A két honvédség hivatalosan is csak második vonalbelinek számított. Feladatuk volt háború idején a közös hadsereg támogatása, békében a belrend és biztonság megóvása. 

A 3-as honvédezred kitüntettjei a világháborúban

Kattints a képre!

Az 1886-ban megjelent törvénycikk a népfelkelésről leszögezi, hogy a népfölkelés a fegyveres erő kiegészítő része. Azok az emberek kerületek ide, akik sem a hadsereg (hadi tengerészet vagy póttartalék), sem a honvédség állományához nem tartoztak, attól az évtől, amelyikben betöltötték a 19. évet, és addig az évig, amelyben betöltik a 42. évüket.

Népfölkelés kötelezettségében áll továbbá a védképességéhez mérten s 60-ik életévének betöltéséig, a hadsereg (hadi tengerészet) és honvédség nyugállományához vagy "szolgálaton kívüli" viszonyához tartozó minden egyén, amennyiben nem alkalmazták a fegyveres erő egyéb részénél. Két osztálya volt. 1. osztályba tartoztak a 19-37 éves korúak, a 2. osztályba a 37-42 évesek, illetve azok a kik már 5 évet az 1. osztályban töltöttek el.

A 3-as honvédek laktanyája a mai Simonyi úton

 A kiegyezés után Debrecenben is megkezdődik a m. kir. honvéd gyalogos zászlóaljak szervezése. 1886-ban létrehozzák a 2 zászlóaljból álló féldandár intézményét, majd 1874-től átszervezték a féldandárokat ezredekké. A debreceni 3-as honvédek hadkiegészítési területe egész Hajdú vármegyére kiterjedt, de Szabolcs déli, Szatmár, Szilágy és Kolozs vármegye nyugati területei is hozzájuk tartozott. A honvéd gyalogezredek a békeévek alatt a helyőrségüknek otthont adó települések szerves részévé váltak. Az ezredek tisztikara a helyi köz- és társasági élet meghatározó szereplője lett. Az ezredek 1867-től 43 főben véglegesített létszámú zenekara rendszeresen koncertekkel szórakoztatta a város közönségét.

3-as népfelkelők 1915-ben géppuskás tanfolyamon

Az I. Világháború kitörése megszakította ezt az idilli hangulatot. A 3-as honvédek a 20. honvéd gyaloghadosztályhoz tartoztak. A hadosztályt 1914. július 26-án mozgósították. Augusztus 26-tól az orosz hadszíntéren, Kelet-Galíciában Halics és Rohatyn körzetében harcoltak, később a Dnyeszter mentén. Szeptember 27-étől december közepéig a Kárpátokban, a Duklai-szorostól keletre, illetve annak környékén folytattak védelmi harcokat. 1915 februárjától Mezőlaborc–Homonna térségében védték állásaikat. A gorlicei áttörést követően részt vettek az oroszok üldözésében Sanoktól északkeletre. Június 6-ától már az olasz harctéren a Krn hegytömböt védik az első isonzói csata idején. Végigküzdötték a 2., 3., 4., 6., és 8. isonzói csatákat a Monte San Michele hegyen és környékén, a Doberdo poklában. 1916. november 25-től Linsingen német tábornok hadseregébe és Diffenbach tábornok hadtestébe beosztva az orosz hadszíntéren, Brodytól északra a Styr és Lypa szegletében harcoltak. 1917. szeptember 14-től az olasz hadszíntéren a Monte San Gabriele hegyet védték a 20. hadosztályban, óriási veszteségekkel. A 12. isonzói csata és caporettói áttörés hadműveleteivel egy időben a hadosztály is támadásba ment át, október 29-én elérte az Isonzót, majd mint az Isonzó–hadsereg tartaléka, 1918. január 8-án Bellunótól keletre elérte a Piavét. Ott a Monte Tombatól északra állásaiban maradt 1918. október 29-ig, majd 30-án megkezdte visszavonulását. November 14-től Villachból vasúton szállították haza gyalogságot béke-állomáshelyire.

A 3-as honvédek és 3-as népfelkelők hősi emlékművét 1940. május 29-ére állították fel a Lajos király téren. A város felé néző ércbe öntött honvéd dacos alakja az égre rajzolódott. A szobor alkotója, Márton Ferenc június 8-án váratlanul elhunyt 56 éves korában. Az emlékmű életének legutolsó jelentős szobrászati munkája volt. 1940. január 13-án még átvehette a Rökk Szilárd díjat ezért a munkájáért. E szomorú esemény és az erdélyi bevonulás (ill. előzményei) miatt a felavatási ünnepség elmaradt. 

Forrás: http://www.bocskai-konyvtar.hu/web/bocskai-dandar/emlekhely1

 

Tiszti arany vitézségi érmes hőseink

                                                                                

- Guha József ezredes                                                                                            

Mint 62. gyalogezred beli ezredes és a m. kir. 3. népfelkelő gyalogezred parancsnoka, 1914. és 1915.-ben Szerbiában, 1916.-ban Styr mentén mint a 128. honvéd gyalogdandár parancsnoka a Stochodnál mint a 69. gyalogdandár parancsnoka, 1917.-ben az Isonzónál, 1918.-ban St. Michele-nél és a Woewre síkságon (Verdun) harcokban végrehajtott fegyver-tényeknél tanúsított vitéz magatartásáért.

(Forrás:Vitézek albuma Bp. 1939.)

- Szirmay Ödön főhadnagy

Mint főhadnagy a 3. honvéd gyalogezred I. zászlóaljának parancsnoka, a 6. Isonzó-csatában 1916. augusztus 6-án és 7-én, a Monte San Michelé-re intézett ellentámadásnál, és a 7. Isonzó-csatában 1916 augusztus 15-től 20-ig Lokvica-nál vívott harcban tanúsított vitéz magatartásáért.

(Forrás: Vitézek albuma Bp. 1939.)

 

Arany vitézségi érmes hőseink:

- Barakonyi Károly - hdpd.

- Csengő Andor - zls.

1918. június 15-én a Piave folyó középső szakaszán, Queiro-tól kétoldalt, 20. honvéd hadosztályunk állott harcban a Monte Tómba hegytömböt védő olasz erőkkel. E hadosztályunk kötelékében ezen a napon  Csengő Andor, a debreceni 3. honvéd gyalogezred tartalékos zászlósa tűnt ki. Négy főnyi harcjárőrrel igen ügyesen rajtaütött egy erősebb tábori őrsön, amelyet foglyul ejtett. Utána élénk tűzben bátran folytatta felderítő útját, majd az olaszok hátába és oldalába lopódzott. Ekkor hirtelen tüzeléssel magára vonta az ellenség figyelmét, úgyhogy az arcban támadó századának előbbre jutását ezáltal igen megkönnyítette. Ügyes és eredményes harcba avatkozása után arra a jól rejtett géppuskafészekre vetette magát, ahonnan olasz géppuskák hosszantozó tűzzel sok kárt tettek a támadását folytató századában. Ezt a fészket is pompás kézigránát támadással percek alatt küzdötte le. Ezalatt több helyen megsebesült, amivel azonban nem törődött. Helyén maradt és addig vezette járőrét, amíg a vérveszteségtől eszméletét nem vesztette. Kiválóan bátor és sorozatosan igen eredményes, vitéz magatartásával nagy érdemeket szerzett, miért is tekintettel arra, hogy a korábban véghezvitt haditetteivel már kiérdemelte a nagy, a kisezüst és a bronz vitézségi érmet, ez alkalommal az arany vitézségi évemmel tüntették ki.

(Forrás: Magyar vitézi tettek gyűjteménye II. Bp. 1942.)

- Dédai László - őrm.

Hőstettét és az ellenséggel szemben tanúsított kiválóan vitéz magatartásával szerzett érdemeit a 3. honvéd gyalogezred kitüntetési javaslata a következőképen örökítette meg.

„Gyakran önként jelentkezett közvetlen az ellenséges arcvonal előtti elhelyezett figyelő, vagy biztosító erőknek megközelítésére és kézigránátokkal való megtámadására. A peteanói védőállásban az ellenség többszöri túlerős támadásával szemben, mint szakaszparancsnok rendíthetetlenül kitartott. 1915. október 19-én, amikor legvadabbul dühöngött a harc és a század összes szakaszparancsnokai elestek, átvette százada vezetését és a hős védők megmaradt részét példás bátorságával és rettenthetetlenségével kitartásra buzdította, habár légnyomás következtében maga is majdnem harcképtelen volt. Ezáltal sikerült az ellenség nagy túlerővel megindított támadását súlyos veszteségek okozásával elhárítania".

(Forrás: A magyar nemzet aranykönyve Bp.1921.)

- Forrás András - őrm.

3. honvéd gyalogezred egyik legjelesebb altisztje volt. A háború eleje óta részt vett ezrede minden ütközetében és vitéz magatartása számos fényes haditett hősévé avatta. Az olasz elleni harcok kezdetén, a flitschi védelmi-szakaszon teljesített önfeláldozó felderítő szolgálataival szerzett kiváló érdemeket.
Önként jelentkezett az olasz állások erősségének kifürkészésére, miközben körülzárták s csak halálmegvető bátorságával tudta keresztültörni az olaszok gyűrűjét s így megmenteni járőrét. Az olasz támadásokkal szemben mindig az elsők között küzdött és eminens része volt az ellenséges rohamok visszaverésében, A második isonzói csata előtt ezrede a doberdói fennsíkra került, hol az 1915. július 15-től 20-ig terjedő időben honvédekhez méltó módon vette ki részét az olasz támadások visszaverésében. Midőn a hatalmas erőkkel támadó olaszok benyomultak a 3-as honvédek állásaiba, a tartalékok erélyes ellentámadásba mentek át. Forrás András őrmester halálmegvető bátorsággal vezette szakaszát rohamra és gyilkos kézitusában visszavetette az olaszokat. Sok foglyot ejtett s az ellenséget eredeti állásaiba űzte vissza. A következő napon újra támadásba ment át századával az olaszok ellen és egészen az Isonzóig szorította vissza őket. Megvetette lábát a folyó partján és pusztító ágyútűzben két napon át dacolt az ellenséges támadásokkal. Megfogyatkozott ereje azonban gyengének bizonyult a további ellenállásra. Az olaszok körülkerítették megmaradt embereit s Forrás őrmester kötelességének lelkiismeretes teljesítése közben hős honvédéivel együtt fogságba esett.

(Forrás: A magyar nemzet aranykönyve Bp.1921.)

- Ivanics (Iványi) Mihály - szkv.

Monte-Tombán volt tábori őrsön tíz honvéddel Ivanics Mihály 3. honvéd gyalogezredbeli szakaszvezető, amikor 1918. május 19-én hatalmas pergőtüzet bocsátott az ellenséges tüzérség főőrsünkre, majd mind a négy tábori őrsre. A tüzérségi tűz négy-öt órán át zuhogott az őrsök állásaira, azután zárótűzzé alakult át. A zárótűz ideje alatt erős olasz osztagok nyomultak előre az első és harmadik számú tábori őrsök ellen, melyek a túlerőben levő ellenség elől kénytelenek voltak visszavonulni. Az olaszok akadálytalanul folytatták előrenyomulásukat és egészen a hegycsúcs aljára ereszkedtek le. Elfogtak egy géppuskás őrszemet, aztán visszafordultak és állásaik felé igyekeztek. Körülbelül egy század főnyi lehetett az az erő, mely  a helyén maradt Ivanícs Mihály szakaszvezető őrsének hátába nyomult. Ivanics, akinek három embere vált harcképtelenné a tüzérségi tűz következtében, megmaradt néhány emberével harcra felkészülten várta a közelgő ellenséges . századot. Harminc-negyven lépésnyire engedte közeledni állásához az olaszokat, midőn megadta a jelt a kézigránát harcra. Valóságos bombaeső zúdult a megriadt olaszokra, akik meglepetésükből felocsúdva, támadásba mentek át a tábori őrs ellen. A honvédek kézigránátjaik kihajítása után puskatűzzel álltak ellen s nagy veszteséget okoztak a támadóknak. Egy órán át tartó elkeseredett harc után sikerült az olaszokat széjjelverni és közülük néhányat — köztük két tisztet is — foglyul ejteni. A többi fejvesztetten menekült vissza az olasz állásokba.

(Forrás: A magyar nemzet aranykönyve Bp.1921.)

- Jenei József - szkv.

Arany vitézségi érmét az ellenséggel szemben tanúsított kiválóan vitéz magatartása elismeréséül a következő felterjesztés alapján kapta e derék szakaszvezető:
„A 3. honvéd gyalogezred kitüntetési javaslata 1915. IV/1. Február 28-án az 508-as magaslaton vívott harcban, mint szakaszparancsnok, személyes bátorsággal véghezvitt eredményes támadásával tüntette ki magát. Ötven lépés szélességben elfoglalta az oroszok állását és azt az ellenség túlnyomó ereje ellenére eredményesen védelmezte. Ezzel az ezred jobbszárnyát biztosította és jelentősen hozzájárult a végső győzelemhez."

(Forrás: A magyar nemzet aranykönyve Bp.1921.)

- Kerekes Sándor - honv.

A 2., majd a debreceni 3. honvédekhez került. Ott a leghevesebb csaták tüzében csillogtatta vitézi erényeit. Acélosan küzdött és sebein kívül kitüntetéseket is szerzett. Arany vitézségi érmét a Monté Perlo-n vívta ki a vitéz tartalékos zászlós, az 1918. év nagy harcai egyikében. A San Gervasio-n elhelyezett főőrs ellen intézett erős olasz támadások alkalmával, Kerekes egy éjjel hét ellentámadást vert vissza századával. Elszántsága, szenvedélyé és kitartása jóformán nem ismert határt. Ezért a határtalan önodaadásért és annak jelentős hadi eredményeiért érte a legszebb harctéri kitüntetés.

Kitartott azután is mindvégig, egészen az összeomlásig, seregeink végzetes felbomlásáig. Akkor megsebesült és a bellunói kórházba került.

(Forrás: A magyar nemzet aranykönyve Bp.1921.)

- bátorkeszi Kiss Sándor - zls.

Református tábori lelkész

- Kővár Mihály - népf.: 3. npf.gy.e.

A volt 64. honvéd gyaloghadosztály Piave menti harcai alatt véghezvitt haditettek sorából kiemelhető

Kővár Mihály, a 3. népfelkelő gyalogezred gyalogosa Piavesella-nál vitézkedett 1918. június 18-án. Amikor géppuskás szakaszának parancsnoka és összes tisztesei harcképtelenné váltak, saját kezdeményezéséből átvette a parancsnokságot, majd géppuskáit oly ügyesen helyezte el a maga választotta új tüzelőállásokban, hogy a szomszédos harci sávból előretörő csapataink rohamát a leghatásosabban oldalozhatta. Mivel pedig az előretörés a korábban végrehajtott támadásaink ismételt összeomlása után teljes sikerrel járt, a sikert jórészt a Kővár által vezetett géppuskák igen hatásos oldalozó tüzének tulajdoníthattuk, öntevékeny és bátor közbelépésének igen nagy harcászati jelentősége volt.

(Forrás: Magyar vitézi tettek gyűjteménye II. Bp. 1942.)

- Küllős Imre - zls: 3. npf.gy.e.

Oderzótól nyugatra a 64. honvéd hadosztály kitűnő ezredei harcoltak a Piave partjain, hogy Trevizó irányában az előretörést kierőszakolják s ezen fontos vasúti gócpont elfoglalásával s piavei olasz haderő egyik legjelentőségteljesebb ütőerét vágják el. A hadosztály rohamzászlóalja tört utat a Piave medrén át támadásra induló honvédezredeknek melyek ragyogó sikereket is értek él a makacsul védekező olasz hadosztályokkal szemben.
Az áttörő támadás során a 3. népfelkelő gyalogezred soraiban Küllős Imre zászlós szerzett még feledhetetlen érdemeket a piavei csatában. Ezrede már a támadás első napján elfoglalta az olaszok első és második védővonalát, de az általános harchelyzet következtében le kellett mondania elért sikereiről és a part mentén húzódó állásokba kellett visszavonulnia. Alig egy órával a visszavonulás után azonban újból parancsot adott a hadosztály a támadásra. Küllős zászlós, aki erélyes fellépésével sikeresen tartotta össze szakaszát a nagy zűr-zavar ideje alatt is, egy futóárkon át vitte előre embereit s ügyes vezetéssel a támadásra induló olasz tömegek háta mögé nyomult be. A hátbatámadásnak az volt az eredménye, hogy a szemben támadó százada egy egész olasz zászlóalját fogta el tisztjeivel együtt és hogy meghiúsult az olaszok azon szándéka, hogy a 3-ik népfelkelő-ezredet a Piavéba szorítsák bele.

A rákövetkező napok harcaiban kiváló haditettekkel szaporította még Küllős zászlós az első napon elért sikereit. Június 17-én feltartott kezekkel, kendőlobogtatások között közeledtek az olaszok a népfelkelőink állásai felé, akik erre beszüntették a tüzelést. Midőn azonban az olaszok elérték árkainkét, előrántották kézigránátjaikat és elfoglalták a védelmi vonal egy részét. Az állásba betört ellenség kiverésére Küllős zászlós kapott parancsot. Küllős két rohamszakasszal derekasan meg is felet küldetésének. Nemcsak árkainkat tisztította meg az ellenségtől, hanem még egy olasz előretolt állást is elfoglalt, hol több géppuskát és golyószórót semmisített meg. A következő napon az olasz ellentámadások hősies visszaverése közben megsebesült.

(Forrás: A magyar nemzet aranykönyve Bp.1921.)

- Lédeczy Nándor -zls.

1915. június 19-én, a debreceni 3. honvédgyalogezred egy tartalék szakaszával a flitschi frontszakaszon lévő, Vrsic nevű magaslaton elhelyezett előretolt állás megerősítésére küldték ki. Ezen állás, melyhez egy szűk hegygerincen át vezetett az út, az ellenséges állások közelségénél és fölényes helyzeténél fogva, állandó veszélynek volt kitéve. Lédeczy Nándor zászlós heves géppuska tűzben egyenként közelítette meg honvédéivel az előretolt állást, melynek 80 főnyi megszálló legénységéből már csak 12 volt életben. Alig helyezkedtek el a honvédek az állásban, midőn az előttük mintegy 40—50 lépésnyire támadásra összegyülekezett olaszok lendületes rohamban törtek rá a sziklák mögött kuporgó honvédekre. A támadás azonban a védők élénk tüzében összeomlott.
Ekkor Lédeczy zászlós telefonon jelentette ezredének, hogy a szerencsétlen fekvésű állás csak nagy veszteségek árán tartható. A felelet az volt: „Utolsó emberig kitartani." És a honvédek kitartottak, bár naponként 6—8 bajtársuk vett tőlük örök búcsút. Az olaszok a hős honvédek szomorú helyzetét látva, megadásra csábították őket, de feleletül haragos össztüzeket kaptak. Június 22-én estefelé az olaszok ismét támadásba mentek át. Lédeczy megfogyatkozott kis csapatának kiegészítése végett megerősítést kért s addig is katonáit kitartásra és éberségre buzdította. Az utánpótlás hiánya miatt a halottaktól elszedett muníciót használták már fel a kétségbeesetten védekező honvédek, midőn az olaszok hirtelen felugrálva nekirontottak az állásnak. A honvédek azonban egy végső erőmegfeszítéssel visszaverték őket. Egy részüket leejtették a szikláról, másik részük pedig feltartott kezekkel jelezte, hogy megadja magát. Ekkor érkezett meg egy Landwehr ezred szakasza, mint erősítés, mely azonban az olaszok láttára eldobta fegyverét és megadta magát. Az olaszok ezen vérszemet kaptak és támadólag léptek fel. Lédeczy zászlós egy súlyos puskacsapás következtében összerogyott. Kissé magához térve az állás elvesztése fölött érzett fájlalmában elkeseredett erőt fejtett ki, hogy embereit ismét összeszedje és ellenállásra buzdítsa.

„Fiuk! — Honvédek! Csak magam . . . puskát keresni . . . neki" kiáltozott szaggatottan, magából kikelve. És a hős honvédek meghallották halálveszedelemben forgó parancsnokuk hívő szavát. heten—nyolcan köréje tömörültek és „Ne hagyd magad komám! Szúrd le komám!" harcra tüzelő bíztatások között bősz oroszlánokként vetették rá magukat a komor éjszakában az alattomos olaszokra. Ádáz kézitusában, eszeveszett vadsággal döfték szuronyukat az olaszokba, kik megrémülve menekültek ki az állásból. Megérkezett a honvédbajtársak segítsége is, de már nem volt rájuk szűkség.

(Forrás: A magyar nemzet aranykönyve Bp.1921.)

- Mészáros Lajos -tiz.

Emberanyagban szenvedett nagy veszteségei miatt leváltották a 3. honvéd gyalogezredet a Monté Sant Michelén 1916. augusztus elején és a Valone-völgybe rendelték vissza pihenőre. A súlyos harcokban kifáradt ezred azonban nem sokáig élvezhette a jól megérdemelt pihenőt. Augusztus 9-én az olaszok megtámadták egész karsztvonalunkat s egyes helyeken mélyen visszanyomták csapatainkat. A 3. honvéd gyalogezredet tehát ellentámadásra rendelték a Cotico-i magaslatok ellen az ellenség visszaszorítása végett.  A tüstént harcba elegyedett honvédek kemény harcokat vívtak az előretörő olaszokkal s egyes helyeken ugyancsak próbára tették hősiességüket a késfokig menő küzdelmek. Különösen hevesen tombolt a harc az egyik magaslati lejtőn elterülő erdőség előtt, hol a III. zászlóalj fejtett ki emberfeletti erőmegfeszítést.
Az itt lefolyt küzdelmekben tüntette ki magát Mészáros Lajos tizedes, aki egy futóárokban nyomult előre állandó kézigránátharc közben néhány bajtársával, s makacs kitartásával éket vert az olaszok közé. Hősies hadakozásának nagy része volt abban, hogy az olaszok előretörését megakadályozták a vitézül küzdő 3-as honvédek.

(Forrás: A magyar nemzet aranykönyve Bp.1921.)

- Oláh Sándor -őrm.

Az ellenséggel szemben tanúsított vitéz magatartását a következő szavakban örökítette meg az arany vitézségi érem adományozása végett felterjesztett hivatalos beadványa:

„A 3. honvédgyalogezred kitüntetési javaslata 1915. V/15. Százada 1915. május 7-én Laborczfőtől északkeletre, a Weretyszow nevű magaslaton állott harcban az oroszokkal, ahol szakaszparancsnoka a nehéz küzdelmekben megsebesült. Ekkor saját elhatározásából átvette szakaszának vezetését és a legnagyobb gyalogsági golyózáporban, valamint tüzérségi tűzben halálmegvető bátorsággal vezette rohamra embereit a megerősített orosz állások ellen, melyekbe sikeresen be is tört. 1915. május 9-én, délután 3 órakor szakaszával elfoglalta Wola-Pietrowát és ez alkalommal 81 foglyot ejtett."

Oláh Sándor őrmester eme felterjesztés alapján meg is kapta kiváló érdemeinek méltó jutalmát.

(Forrás: A magyar nemzet aranykönyve Bp.1921.)

- Pacsai Sándor - tőrm. 

- Rother Károly -zls.

A vitézségi érmét az ellenséggel szemben tanúsított kiválóan vitéz magatartása elismeréséül a következő felterjesztés alapján kapta:

„A 3. honvéd-gyalogezred kitüntetési javaslata 1915. XI/9. Mint zászlóalj segédtiszt az 1915. október 18-tól 29-ig terjedő időben a Monté St. Michelén vívott harcokban fáradhatatlan szolgálatkészséggel támogatta parancsnokát. A leghevesebb ágyútűzben, éjjel-nappal járt-kelt az állásban. A zászlóaljparancsnoka parancsainak betartását ellenőrizte. A kevesebb harctéri tapasztalatokkal rendelkező bajtársait praktikus tanácsokkal látta el és tevékenyen segített nekik a bombavetésben. Vitézségben és kötelességteljesítésben az egész zászlóalj tündöklő mintaképe volt. Október 29-én, amikor, mint a harctelep alapos ismerője, önszántából átvette a sikeres ellentámadás vezetését, ellenséges golyótól találva hősi halált halt."

(Forrás: A magyar nemzet aranykönyve Bp.1921.)

- Szabó József -őrm.

1918. június közepén, a Monte-Tembán lefolyt ádáz küzdelmeknek arany vitézségi érmes hőse Szabó József 3. honvéd gyalogezredbeli őrmester, aki az olasz állások ellen intézett támadás alkalmával, mint ezredének jobb oldalvédje nyomult előre járőrével. Bátor előretörése közben heves harcok után lefegyverzett és foglyul ejtett egy olasz  tábori őrsöt, majd  ügyes vezetéssel megkerülte az ellenség előretolt állását és rajtaütésszerű oldaltámadással elfoglalta azt. Sikeres harcaival megkönnyítette ezrede előretörését s kiváló érdemeket szerzett abban, hogy támadásunkat siker koronázta. Az ellenség üldözése közben azonban egy olasz gránát leszakította a vitéz őrmester balkarját s így arany vitézségi érme egyszersmind egy fájdalmas emlék is számára.

(Forrás: A magyar nemzet aranykönyve Bp.1921.)

- Szerekucz Tivadar -szkv.

A 20. honvéd hadosztály Piave menti védelmi harcai alatt 1918. május 20-án az olaszok Quero környékén megtámadták a volt debreceni 3. honvéd gyalogezred egyik főőrsét, melynek két tábori őrse, a túlerők nyomásának engedve, lassan meghátrált. Ekkor előállott Szerekucz Tivadar szakaszvezető, aki az illető század szolgálatvezető altisztje volt és önként jelentkezett az ellentámadásra rendelt szakasz vezetésére. Feladatának eleget is tett. Kiváló lendülettel támadva, visszafoglalta a tábori őrsök helyeit. Ezáltal nagyobb erők beavatkozása nélkül, vitézül harcolva és legrövidebb időn belül helyreállította az olasz támadás előtti helyzetet.
Szerekucz szakaszvezető az ezred egyik legvitézebb katonája volt; vitézi tetteivel már kétszer a nagy és kétszer a kisezüst vitézségi érmet érdemelte ki, úgyhogy most tanúsított kimagaslóan vitéz magatartását az arany vitézségi éremmel jutalmazták.

(Forrás: Magyar vitézi tettek gyűjteménye II. Bp. 1942.)

- Tacsi Sándor -tőrm.

Három hétig volt csak a fronton, de eme három hét elég volt ahhoz, hogy irgalmatlan harcok tűzében tanúsított példátlanul vitéz magatartásával a hősök hősei közé iktassa be nevét.
 1914. évi augusztus 2S-án Rohatynnál küzdött csapatteste, a 3. honvéd gyalogezred, a mindent legázoló orosz tömegek támadásai ellen. A honvédek becsülete forgott kockán, mert az ezred féltve őrzött zászlóját fenyegette veszély. Tacsi Sándor törzsőrmester élete kockáztatásával védte meg az ezred szentséges szimbólumát és mentette meg a honvédek becsületét.
Ugyanitt egy éjszaka húsz emberből álló járőrével eredményes felderítést végzett és tizennégy orosz lovast ejtett foglyul.
 Szeptember 8-án az oroszok elkeseredett támadásokat intéztek a Komarno előtt fekvő 122-es magaslat ellen, melyet Tacsi Sándor törzsőrmester védett szakaszával. A halálmegvetéssel küzdő szakasz ellenállásán megtörtek az oroszok rohamai, sőt Tacsi törzsőrmester még 320 oroszt is foglyul ejtett. Az itt lefolyt harcokban hősi halált halt.

(Forrás: A magyar nemzet aranykönyve Bp.1921.)

- Takács József - thtts. - 3. hv.gy.e.

- Takács József -zls.: 3. npf.gy.e.

1918. június 18-án a Piave menti harcokban Takács zászlós  azzal tűnt ki, hogy akkor, amikor zászlóaljának összes tisztjei és altisztjei kiestek és már csak ő maradi harcképes állapotban, zászlóalja vezetését vette át, amellyel azután legnehezebb viszonyok közepette ügyesen, vitézül és eredményesen folytatta a támadást. Helyét csak akkor hagyta el, amikor ő is súlyosan megsebesült. Kimagaslóan vitéz és bátor magatartása elismeréseként  megkapta az arany vitézségi érmet.

(Forrás: Magyar vitézi tettek gyűjteménye II. Bp. 1942.)

- Tátrai Sándor - thtts.

- Tschörner Andor -hdpj.

A piavei csatában a Monte-Tembán viaskodott a sokszorosan kitűnt és kitüntetett vitéz hadapródjelölt. A 3. honvédgyalogezred zászlóaljai a Monte-Temba északi lejtőjén állottak és innen indultak támadásra az előző évi diadalmas hadjárat alkalmával elfoglalhatatlannak bizonyult hegy ellen.
Tschörner hadapródjelölt az ezred s az egész hadosztály jobb szárnyát alkotó osztagnak volt a parancsnoka. Osztaga egy szakasz gyalogosból és egy szakasz géppuskásból állott. Az ifjú parancsnok 1918. június 15-én, a hajnali pergőtűz után lendületes támadásával hatalmába, kerítette az ellenség első és második állását. Az előnyomulás alatt a hegy oldalán egy drótkerítésekkel övezett házikóban merész és okos rajtaütéssel elfogta a két tisztből és 30 közemberből álló olasz tábori őrsöt. Ennek hátraküldése után tovább tört előre, amíg erős gyalogsági és géppuskatűz meg nem akadályozta előrenyomulásában. Az ellene zúgó ellenséges támadást tömör tűzzáporral viszonozta osztagával. Az ifjú parancsnok kiragadta a mellette fekvő öreg honvéd kezéből a puskát és letérdelve, sorjában lőtte le a feléje kúszó olaszokat, Példaadó tüzelését mindaddig folytatta, amíg egy ellenséges golyó a fején őt is meg nem sebesítette.

(Forrás: A magyar nemzet aranykönyve Bp.1921.)

Forrás oldal: http://www.hungarianarmedforces.com/1vh/OA/

 

Ajánlott írások:

mtdaportal.extra.hu/books/molnar_jozsef_debreceni_honvedek_a_harcban.pdf

nagyhaboru.blog.hu/2015/02/04/a_debreceni_3_honvedezred_tragediaja_a_karpatokban?utm_source=bloghu_megosztas&utm_medium=facebook_share&utm_campaign=blhshare

nagyhaboru.blog.hu/2013/08/30/rohatyn_1914_augusztus_29

nagyhaboru.blog.hu/2011/11/16/honvedek_az_olasz_front_kezdeti_magas_hegyi_harcaiban_3_2_resz

nagyhaboru.blog.hu/2011/04/25/b_sarkozy_gergely_visszaemlekezese_17_resz