A Hindenburg Kereszt

(Német Háborús Emlékkereszt)
 

 

A Harmadik Birodalom első hivatalos megemlékezési kitüntetését 1934. július 13-án alapította Paul von Hindenburg vezértábornagy, államelnök (ezért is nevezik Hindenburg keresztnek), amelynek a hivatalos neve "Ehrenkreuz des Weltkrieg" - Világháborús Becsületkereszt volt. Ezt a keresztet emlék kitüntetésként vezették be azok részére, akik szolgáltak a Nagy Háborúban. A cél az volt vele, hogy erősítsék a veteránok büszkeségét a modernizált fegyveres erők kötelékében. A Birodalmi Kancelláriától a tervezésre vonatkozó megbízás jogát Eugene Godet kapta meg.

A kereszt előképével az 1870-71-es Háborús Emlékérem hátoldalán találkozhatunk.

A kereszt verőtövei és a készülő kitüntetések

(Fotó: http://www.weltkriegs-ehrenkreuz.de/)

Három fajta változatban készült: kardokkal és kardok nélkül, valamint posztumusz változatban. 

A kardokkal és kardok nélküli változat barna színének több árnyalatával is találkozhatunk. Szalagja fehér-fekete-vörös-fekete-fehér sávos.

A kardok nélküli változatot fekete színben a posztumusz adományozottaknak szánták, fekete-fehér-vörös-fehér-fekete sávos szalagon. A kereszt mérete 38x38mm és 1mm vastagságú. A jelvény alapanyaga bronz vagy bronz festékkel bevont acél.

A kitüntetésre jogosultak voltak a német állampolgárok, és azok az egykori német állampolgárok, akik elvesztették az állampolgárságukat a Versailles-i szerződés következtében; akik szolgálatot teljesítettek a német hadseregben 1914 decembere és 1918 között. A kardos változat adományozhatóságának jogát fenntartották azoknak a személyeknek, akik a császári hadseregben és a haditengerészet kötelékében teljesítettek szolgálatot a frontvonalban. A kardok nélküli változatot kaphatta meg a kisegítő személyzet állománya, mint például a rendvédelmi szervek, orvosok, civilek, állami tisztviselők és a professzorok. A posztumusz adományozások keretében a legközelebbi hozzátartozók, mint például az özvegyek vagy a szülők vehették át a keresztet. A belügyminiszter volt a felelős a díjak kiosztásáért, amivel együtt járt egy adományozási okirat is.
Mivel Németország területe jelentősen bővült az 1930-as években a Saar-vidékkel, Gdansk városával, Ausztriával, Csehszlovákiával és a Memel kerülettel, ezért a Kancellária elismerte, hogy az említett területeken élők is jogosultak a kitüntetés átvételére, amennyiben megfelelnek a fentebb említett követelményeknek.


A kardos kereszten a babérkoszorú győzelmi jelképként, a kard nélkülin a tölgykoszorú a hősi halott emlékezetének jelképeként szerepel.

1942 májusában kiterjesztették az adományozható személyek listáját azokra a személyekre, akik a németek szövetségesei voltak és részt vettek a Nagy Háborúban. 1943 márciusában tovább bővült a lista, a Cseh-és Morvaország területein élő lakossággal. Egy utolsó bővítésre került sor 1944 szeptemberében, Hitler személyes rendeletében, amelyben adományozható személyekké tette a dél-keleti Deutschen Volksgruppen tagokat.

Az adományozott mennyiség a következőképpen nézett ki:
1.200.000 nem harcoló (kardok nélküli), tisztviselői adományozás
6.250.000 harcoló (kardos) adományozás
720.000 posztumusz adományozás

Ajánlott oldal a Hindenburg Keresztről:  www.weltkriegs-ehrenkreuz.de/

Gyártójelek: www.weltkriegs-ehrenkreuz.de/herstellerpunzen/

Dobozok: www.weltkriegs-ehrenkreuz.de/etuis-t%C3%BCten/

Miniatűrök: www.weltkriegs-ehrenkreuz.de/miniaturen/

Dokumentumok: www.weltkriegs-ehrenkreuz.de/schriftst%C3%BCcke-fotos/

(Fotó: http://www.weltkriegs-ehrenkreuz.de/)

Paul Ludwig Hans Anton von Beneckendorff und von Hindenburg

(1847-1934)