1912-1913. évi Emlékkereszt

(Mozgósítási kereszt, Balkáni kereszt)

Erinnerungs-Keuz 1912/13

Ferencz József 1912. június 5-én szentesítette a véderőtörvényt. Az új törvény -többek közt- lehetővé tette az újonclétszám növelését, a fegyverzet modernizálását, a szakágak tevékenységének jobb kihasználását, és két évre csökkentette a tényleges katonai szolgálati időt. 

A Monarchia közös hadseregének békelétszáma 260ezer főről 500ezer főre, míg háborús létszáma 800ezer főről 1.5 millióra emelkedett. A fegyverzet korszerűsítésével párhuzamosan a ruházat, az egyéni felszerelés, a szállítás, a hadvezetés és a hadseregszervezés is nagy átalakuláson ment keresztül.

A nemzetközi helyzet  is változott. Egész Európa titokban, vagy titkolva fegyverkezett. A háború kirobbanásához csak egy szikra kellett. A legingatabb helyzet a Balkánon volt. Oroszország sürgetésére Bulgária, Görögország és Szerbia szövetséget kötöttek Törökország ellen. Az események gyorsan pörögtek. Anglia és Franciaország tiltakozása ellenére 1912. szeptember 30-án a szövetségesek mozgósították a haderejüket, majd október 18-án megtámadták a szultán birodalmát. A háborút már december 3-án fegyverszünet zárta le. 1913. május 30-án Londonban előzetes békeszerződést kötöttek. Szerbia még a háború alatt elfoglalta Albánia egy részét, melyet azonban ki kellett ürítenie a nagyhatalmak, így Magyarország-Ausztria követelésére. Szerbia így összefogott Görögországgal és Romániával, és egy újabb háborúban legyőzték Bulgáriát. A második összecsapás 1913. július 5-én kezdődött, és ez év augusztus 10-én aláírták a békeszerződést. Bulgária nagy területeket vesztett.

Az 1912. évi szeptemberi balkáni mozgósítások lázba hozták a Monarchia hadvezetését is. Elrendelték a részleges mozgósítást is. Készen álltunk a Szerbia elleni támadásra, de szükség esetén az oroszok elleni harcra is. (Németország viszont mindkét háború alatt a tárgyalóasztalt javasolta. A békeszerződésekben valóban megakadályozták alapvető követelésünket, Szerbia kijutását a tengerhez.) A felvonulás során akadtak ugyan szervezési problémák, de alapvetően a tervek szerint zajlott le. A hadvezetés nagyon komoly fegyveres akcióként értékelte a tevékenységet, ezért javasolta az uralkodónak egy, a mozgósítással kapcsolatos kitüntetés alapítását.

I. Ferencz József király 1913. július 9-én kelt rendeletével alapította meg a Mozgósítási keresztet. A rendelet szerint jogosult volt rá minden katonai személy, ide értve a tiszteket, közkatonákat, határőröket, pénzügyőröket és az egészségügyi személyzetet, akik a mozgósítva lettek és ott aktív szolgálatot teljesítettek.

A kitüntetés lipót típusú kereszt. 35 mm széles és ugyanilyen magas, szembe fűzhető tartószemmel. Ebbe csatlakozik egy ovális, hosszanti csíkozással díszített ovális gyűrű, ebbe pedig a szalagtartó karika. A kitüntetés szárainak legnagyobb szélessége 15 mm. A kereszt szárait egy vele egybesajtolt 16 mm átmérőjű, szélén két kiemelt gyűrűvel díszített lapka fogja össze. A lapkán két évszám olvasható, két sorban (1912\1913). Az évszámok kétféle kivitelben, domborított és bevésett formában készültek. Hátoldala sima, vagy a lapkával ellentétesen enyhén homorú. A kitüntetés anyaga bronz. Szalagja 40 mm széles császársárga moáré szalag,mindkét széltől 2.5 mm távolságra és térközzel két 2.5 mm széles hosszanti fekete sávval van díszítve. A szalag háromszögletű mellszalag. A kitüntetés a bal mellen viselendő. A viselési sorrendben az utolsó előtti helyre került.

Ritka változatú kereszt, ahol a kereszt szárainak belseje a szolgálati jel keresztjéhez hasonlón pontozva készültek.

Az adományozottak nagy száma miatt a keresztet több helyen, többfélé verőszerszámmal is készítették. A más-más kéztől származó munkát bizonyítja a szárak méreteinek, a tartószemek formájának, a lapkák átmérőjének és díszítettségének szóródása. Érdekes, hogy a hivatalos leírástól eltérően cinnből is készültek keresztek mindkét felirati variációból. Gyakran előfordulnak polírozott vagy aranyozott példányok.

A tulajdonosa által zománcozott kereszt.

A cinnből készült darabok alacsony beosztású személyeknek készülhettek, de elképzelhető a nyersanyaghiány is. Az aranyozott példányok aranyozása későbbi keletű lehet. A tisztek valószínűleg így akarták ellensúlyozni a kitüntetés alacsony besorolását.