Aranysarkantyús Vitézek Emlékjele

Die Ritter vom goldenen Sporn

 

A magyar királyok koronázásakor szokássá vált, hogy az új uralkodó aranysarkantyús vitézeket avatott az arra hivatott nemesek köréből. Az a szokás, hogy aranysarkantyúval tüntetnek ki személyeket, nem tudjuk pontosan, honnan ered. Egyesek szerint bizánci, mások szerint frank eredetű. Magyarországon először II. Lajos (1516-1526) idejéből említik, hogy a király ezüstkarddal, aranysarkantyúval és arany lánccal ünnepélyesen megajándékozott egy vitézt. A Habsburg királyok koronázásukkor rendszeresen avattak aranysarkantyús vitézeket. Az avatottak 1790-ben, 1792-ben és 1867-ben is díszjelvényért folyamodtak a királyhoz, de ennek adományozása elmaradt.  

Az Aranysarkantyús Vitézek Rendjelének doboza

Fotó: Bodrogi Péter-Molnár József-Zeidler Sándor: Nagy magyar kitüntetéskönyv

A jelvény 67x40 mm-es, egyoldalas zománvcozott érem, melynek közepén fehér színben az apostoli kettős kereszt, közepén "K" betűvel látható. A kereszt alatt a Sárkányrend motívuma, egy zöld sárkány látható, melynek farka a nyaka köré tekeredik. A jelvény alján egy aranysarkantyú, teteján pedig a magyar Szent Korona látható. A Korona hátsó részéből horizontális fül indul ki, melyhez 20 mm hosszú, lapos, barázdált szem csatlakozik. A szalagja a Szent István Rend középkeresztjének szalagjával egyezik meg, tehát egy 37 mm széles vörös nyakszalag, szélein 11 m-es zöld sávval.

I. Ferenc József 1916. november 16-án hunyt el. Utódja Károly Ferenc József lett, aki királyi kéziratban kérte Tisza István gróf magyar miniszterelnököt, hogy koronázzák meg Magyarország, valamint Horvát-Szlavón- és Dalmátországok királyává. Az 1916. december 30-án történt koronázáson Csernoch hercegprímás és gróf Tisza István tette IV. Károly fejére a Koronát. Ezután következett a vitézek avatása. A király kizárólag olyan egyéneket választott, akik a háborúban kitűntek magatartásukkal. Volt köztük súlyos sebesültek is, akik csak segítséggel tudtak az uralkodó elé járulni. Báró Roszner Ervin, a királ személye körüli miniszter szólította a trón elé a vitézeket. A király Szent István kardjával érintette meg a térdelő vitézek vállát.

A királyi család

Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Zita_magyar_kir%C3%A1lyn%C3%A9

A felavatott 47 vitéz a következő volt:

gróf Almássy Dénes sorhajóhadnagy, gróf Almásy Imre hadnagy, Babics István hadnagy, Bárczay Ferenc százados, Beőthy Andor hadnagy, gróf dr. Bethlen Béla főhadnagy, Bibó Dénes zászlós, Bujanovics Albert hadnagy, gróf Cziráky Józseg százados, Damaszkin István zászlós, ifj. gróf EsterházyLászló hadnagy, ifj. Farkas Zoltán hadnagy, gróf Festetics Sándor százados, gróf Forgách Balázs főhadnagy, báró Ghillány Imre hadnagy. gróf Haller Ferenc, báró Harkányi Sándor hadnagy, gróf Hunyady László főhadnagy, gróf Károlyi Gyula hadnagy, Lónyai László százados, gróf Lubenski János hadnagy, gróf Mailáth György főhadnagy Muslay Sándor zászlós, Münnich Aladár főhadnagy, ifj. Némethy Károly főhadnagy, herceg, Odescalchi Béla főhadnagy, báró Pongrácz Albert főhadnagy, ifj Reők Iván hadnagy, báró Roszner István hadnagy, Sándor Béla hadnagy, Schwuger Ervin hadnagy, Szász Pál főhadnagy, Szepesházy Bertalan főhadnagy, gróf Teleki Béla zászlós, Tallián Tibor dr., gróf Tisza Kálmán őrnagy, Tormay Béla főhadnagy, Vén Zoltán hadnagy, Wekerle Géza hadnagy, gróf Zichy János Géza hadnagy. 

A Koronázási Album még a következő neveket sorolja fel: gróf Andrássy Imre hadnagy, Barcsy László hadnagy , Förster Lajos hadnagy, báró Hazai Béla hadnagy, Ivánka Géza főhadnagy, Jurkovics Nikola hadnagy, Kálmán Dezső főhadnagy, Kovács-Sebestyén Miklós főhadnagy, Leidenfrost Pál hadnagy, Poppr Emil hadnagy, gróf Széchenyi György hadnagy, gróf Tisza Lajos főhadnagy. 

A névsorok eltérőek. Báró Kray István negyven főt említ, a Koronázási Album ötvenet, de csak negyvenkilenc főt ír le. A Tiszti címtár negyven nevet hoz. 

Ajánlott oldal: www.hungarianarmedforces.com/as/

Fotó a koronázásról