Lipót Rend

Leopold Orden

Az 1800-as évek elején, a napóleoni háborúk terhe alatt felmerült a korábbi birodalmi kitüntetésekkel ellentétben egy olyan kitüntetés alapításának szükségessége, amely származásra és vallási hovatartozásra függetlenül, pusztán az érdem alapján adományozható. Már megalapították a Szent István Rendet, mely polgári érdemek adományozására született, de ebbe a rendbe csakis nemesi származású személyeket vettek fel. I. Ferenc (1792-1835) magyar király és ausztriai császár édesapjáról, II. Lipótról (1790-1792) nevezte el az érdemrendet, bár felmerült, hogy Rudolf császárról (1556-1612), vagy saját magáról nevezze el az új kitüntetést. 
 
I. Ferenc és II. Lipót magyar királyok
 
A kitüntetést 1808. július 14-én adták ki a statútumokat, de az első adományozásokra csak 1809. január 8-án került sor. Az első alkalommal 17 nagykeresztes, 27 középkeresztes és 50 lovagkeresztes lovagot avattak. 
A katonai és polgári érdemekért egyaránt elnyerhető rend eredetileg három fokozatból állt: a nagykeresztesekből (belföldön lánccal viselhették kitüntetésüket), a középkeresztesekből és lovagkeresztesekből. A fokozatokhoz előjogok is jártak. A nagykeresztet elnyerők udvari belső titkos tanácsosok lettek, a középkeresztesek bárói címet, a lovagkeresztes vitézek nemességet is kaptak. 
A -teljes nevén- Osztrák Császári Lipót-rendnek a nagymestere a mindenkori urakodó volt. Tisztviselői a a rendi prelátus, a kancellár, a rendi greffier, a kicstárnok, a herold (címerkirály) és az írnok voltak. A rend tagjai rangjukhoz mérten különböző díszöltözetet  viseltek 1824-ig.
1856-ban belföldön 51 nagykeresztes, 91 középkeresztes, és 446 lovagkeresztes tagja volt a rendnek, míg külföldön 120 nagykeresztes, 258 középkeresztes, és kb. 570 lovagkeresztes. 
 
A Lipót Rend lovagkeresztje
 
Ferenc József 1860. február 23-án az ellenség előtt szerzett érdemekért bevezette a hadidíszítményt. Elrendelte, hogy valamely személy ha a korábban elnyert hadiékítményes fokozatot követően magasabb fokozatot szerzett, akkor azt a békekitüntetésen is jelezni kell. 
1862. december 1-én bevezették a rendi tisztviselők sajátos jelvényét, mely egy arany keretbe helyezett ovális jelvény volt nyakszalagon. 
1871. december 15-től a rendjelvény csillaga brillírozást kapott, a korábbi "sima" sugarazással szemben. 
1884. július 18-ától a kitüntetésekhez már nem jártak a privilégiumok (előjogok). 
1901. február 28-tól bevezetésre került a Lipót Rend I. osztálya, mely a középkereszt elé sorolt. 
1908. március 23-tól a katonák számára bevezették az egyenruhán viselhető kisdekorációt a nagykereszt és az I. osztály esetében.
1914-től a kitüntetés szalagsávja került bevezetésre. 
1916. december 26-tól IV. Károly bevezette, hogy az ellenség előtt tanúsított hősies helytállásért a hadiékítményes kitüntetéshez aranyszínű kardok is jártak. Ha magasabb fokozatot nyert el a személy később kardok nélkül, akkor is jelölték az alacsonyabb fokozat kardjait, de ebben az esetben a magasabb fokozatú kitüntetés ezüst színű kardokat kapott. 
1918. február 17-től bevezették a többszöri adományozást is. Ebben az esetben a függesztőkarika és a szalagtartó szem közé egy zöld zománcos babérkoszorú kapcsolódott. A lovagkereszt jelentett kivételt, melyen egy szalagon elhelyezett 8 mm széles aranyszínű fémpánt jelezte a többszöri  adományozást. 
A rendjelvények és a csillagok rátétjei korábban aranyból készültek, de 1915-től mindegyik fokozatot aranyozott bronzból gyártották. 
A nagykeresztet ritkán gyémánt díszítménnyel is adományozták, de ezt csak a csillagon jelezték. 
A háború vége felé elkészültek a tervek a rend hat fokozatúvá (nagykereszt, I. osztály, középkereszt a csillaggal, középkereszt, tisztikereszt, lovagkereszt) alakítására, de ezt a birodalom felbomlása lehetetlenné tette. Az újabb fokozatok a másodszori adományozásokat hivattak képviselni, mint a lovagkeresztes másodszorra tisztikeresztet nyert el, a középkeresztes ismételten megkapta a csillagot. 
 
Békebeli lovagkereszt és a hadidíszítményes adományozás.
 
A rend nagykeresztjének jelvényében több típust különböztetünk meg:
Az 1808-as alaptípuson a tömör arany osztrák császári koronáról szétálló koronaszalagok lógnak félig kifelé ívelten. A koronához kapcsolódik az enyhén ívelt szárvégű és oldalú görög kereszt (Lipót-kereszt). A vörös zománcot keskeny fehér zománcsáv határolja. A kereszt közepén vörös zománcos mefalion látható, melynek szintén fehér szegélye van. A medallion közepén kurzív betűkkel F I A (Franciscus Imperator Austriae) monogram olvasható. A fehér körszegélyen INTEGRITATI ET MERITO körirat olvasható. Az azonos kiképzésű hátoldalon arany tölgyfakoszorúval övezett, fehér medallionjában fekete betűs felirat olvasható: OPES REGNUM CORDA SUBDITORUM.  
Az 1812-es típuson a keresztszárak között nincs arany tölgyfa töret díszítmény.
Az 1860-as típuson a korona áttört, belsejében vörös zománc bélés van. 
Az 1860-as típusú kereszt 55 mm nagyságú. 
A csillag eredetileg 105 mm átmérőjű nyolcágú textilcsillag volt.Később a csillag  90 mm átmérőjű, nyolcágú sima sugaras ezüstcsillag lett. A hátoldalon függőleges kitűzőtű van kampóval. 
A szalagja 108 mm széles, masnis vörös színű mellszalag, szélein 8 mm-es fehér sávokkal. 1900 után a szalag 102 mm széles, 14 mm-es fehér szegélyű, rozettával. 
Rendi lánca arnyból, 1915 után főleg aranyozott ezüstből, vagy aranyozott bronzból készült. A lánc mindkét oldalról nyolc hármas egységet foglal magába. ennek tagjai egy Lipót-korona, egy kurzív kivitelű F és L (Ferenc és Lipót) betű, valamint egy 18 mm-es tölgyfakoszorú. A kétoldali utolsó egység közös, 38 mm átmérőjű tölgyfakoszorú. melyről a kereszt függ alá. 
Szalagsávja a lovagkereszt szalagjának 40x13 mm-es darabja az adott fokozat kisdíszítményének szalagdíszítményével. 
 
Hadiékítményes lovagkereszt.
 
Az I. osztály jelvénye 39 mm-es (1860-as típus), vagy 45 mm-es kereszt. 
Csillaga 70 mm átmérőjű, 8 egyenlő ágú brillírozott csillag, melyen 45 mm-es kereszt látható. A csillag azonos kinézetű a nagykereszt csillagával, de kisebb mértű.
Szalagja 90 mm széles, vörös rozettás vállszalag, széleitől 18 mm-re 7 mm-es es fehér sávokkal.
 
A középkereszt jelvénye 39 mm-es kereszt. Szalagja a kori változatnál 66 mm széles vörös nyakszalag, szélein 7 mm-es fehér sávokkal. A kései típus 52 mm széles, 10 mm-es szegélyekkel.
(fotó: http://www.austro-hungarian-army.co.uk/biog/goiging.htm)
 
A lovagkereszt 29 mm-es kereszt. Szalagja 40 mm széles vörös mellszalag, széleinn 6 mm-es fehér szegélyekkel. 
 
A Lipót Rend a következő alakokban jelenhet meg:
A nagykereszthez való csillag:
- békekitüntetés
- hadidíszítménnyel
- hadidíszítménynel és kardokkal 
- hadidíszítmény a kardokkal alacsonyabb osztályhoz
 
A nagykereszt:
- békebeli kitüntetés
- zöld koszorú a korona alatt
- zöld koszorú és a kardok
- zöld koszorú és a kardok alacsonyabb osztályhoz (tehát ezüstből való kardokkal)
 
Mindehhez a "kisdekoráció" (csillaggal).
 
A rend I. osztálya 5-féle csillaggal
-békebeli kitüntetéshez
- hadidíszítménnyel (nagy arany koszorú)
- hadidíszítménnyel alacsonyabb osztályhoz (kis arany koszorú)
- hadidíszítménnyel és kardokkal
- hadidíszítménnyel és kardokkal, ahol a kardok ezüst színűek
 
A rendjelvény:
-békebeli kitüntetés
- hadidíszítménnyel
- hadidíszítmény alacsonyabb osztályhoz
- hadidíszítmény a kardokkal
- hadidíszítménnyel és kardokkal, ahol a kardok ezüst színűek
Mindehhez a "kisdekoráció" (csillaggal) 
 
A középkereszt ugyanaz, mint az I. osztály, de nyakban viselik. Ennek a fokozatnak is 5 variációja van. Hozzá jön még a másodszori adományozás: a "kisdekorációnál" a szalagon a csillag helyett korona van. 
 
A lovagkereszt négyféle lehet:
- békebeli kitüntetés
- hadidíszítménnyel
- hadidíszítménnyel és kardokkal
- másodszori adományozás, tehát pánttal.
 
A Lipót Rend lovagkeresztje hadiékítménnyel és kardokkal
 
A Lipót Rend magas rendjel volt, melyet békében csak magas rangú katonatisztek, vagy magas rangú polgári személyek nyerhettek el. A hadseregnél általában hadosztályparancsnoktól felfelé adományozták. A háborúban viszont sem a rendfokozat, sem az állás nem számított, kizárólag az érdem. Így lett a rend tagja Petrichevich György százados, Mlaker Albin főhadnagy és vitéz Taby Árpád  hadnagy. 
 
Petrichevich György százados és Mlaker Albin főhadnagy
 
vitéz Taby Árpád  hadnagy
 
A gyémántdíszítményt nagyon ritkán adományozták. 1915-ben hat ilyen rendtag volt életben: Chertek Emil báró belső titkos tanácsos; Burián István báró, Ő Felsége személye körüli miniszter; Blinski István lovag, belső titkos tanácsos, pénzügyminiszter; Dr. Hengelmüller László báró, belső titkos tanácsos, nagykövet; Berchtold Lipót gróf, belső titkos tanácsos, külügyminiszter; Welsersheimb Zénó gróf, gyalogsági tábornok.
Chertek Emil báró belső titkos tanácsos     Burián István báró, Ő Felsége személye körüli miniszter
 
Dr. Hengelmüller László báró, nagykövet     Berchtold Lipót gróf, külügyminiszter
Welsersheimb Zénó gróf, gyalogsági tábornok
 
 
A Rend nagykeresztje
 
Az első világháborúban (De Sgardelli alezredes közlése szerint) a magyar királyi honvédségnél adományozásra került:
- 2 nagykereszt
- 1 I. osztály
- 8 középkereszt 
- 221 lovagkereszt
A cs. kir. Landwehrnél 1917 év végéig adományoztak:
- 16 nagykeresztet hadidíszítménnyel és kardokkal (mind tábornok)
- 4 nagykeresztet hadidíszítménnyel (mind tábornok)
- 25 I. osztályt hadidíszítménnyel és kardokkal (mind tábornok)
- 18 középkeresztet hadidíszítménnyel és kardokkal (mind tábornok)
- 2 középkeresztet hadidíszítménnyel (mnd tábornok)
- 114 lovagkeresztet hadidíszítménnyel és kardokkal (50 tábornok és 64 ezredes)
10 lovagkeresztet hadidíszítménnyel (6 tábornok és 4 ezredes)
Összesen tehát 189-et.
A Lipót Rend csillaga
 
 

Alapszabályok (1916)

 

Mi Első Ferenc József, Isten kegyelméből Ausztria császára, Csehország királya stb. és Magyarország Apostoli Királya.

Dicsőült Nagyatyánk, Első Ferenc Császár Ő Felsége – hogy szíves szerint való kellemes alkalomhoz jusson, miszerint hű alattvalóinak a velük szemben érzett szeretete és kegye bizonyságát adhassa és azokat, akik Személye és a Haza körül különös érdemeket szereztek, egy nyilvános és látható jelvénnyel kitüntesse – 1818. július 14-én ú Rendjelt alapított, melyet üdvözült Dédatyánk, II. Lipót császár Ő Felsége emlékére „Österreichisch-Kaiserlicher Leopold-Orden”-nek (Osztrák Császári Lipót rendnek) nevezett el.

Ennek a rendjelnek határozványai az évek folyamán különböző változásokat és kiegészítéseket szenvedtek. Mi ezekbe betekintettünk és Jogainknál fogva a következőképpen foglaltuk össze.

Amidőn ezt a fogalmazást megfelelőnek tartjuk, megparancsoljuk, hogy az eszerint revideált Alapszabályokat az összes rendtagok most és a jövőben pontosan betartsák s hogy azok nekik irányadók legyenek.

 

1.§.

A Nagymesterség méltósága állandóan és elszakíthatatlanul koronánkkal marad egybekötve; minélfogva Mi magunk –ameddig Istennek életben tartani tetszik – és Utánunk a Mi törvényes Trónkövetőink ezt a méltóságot megtartjuk.

 

2.§.

A Rend főcélja olyan érdemeknek nyilvános elismerése és megjutalmaása, amelyeket az állam és a Mi Dicső Házunk (Erzhaus) körül szereztek.

A Rendjelt tehát csak azok nyerhetik el, akik Hazájuk és az Uralkodó iránt tanúsított ragaszkodásnak kétségtelen bizonyítékai, az állam javát szolgáló eredményes iparkodás, a közjó érdekében működő és a nemzetet dicsőítő tudományosság, avagy nagy és közérdekű vállalkozások által tüntetnek ki. Emellett azonban kifejezetten teljesen kifogástalan életmód és ugyanilyen hírnév elengedhetetlen feltétel képez.

 

3.§.

A Rendbe való felvételre, állásra való tekintet nélkül mindenki, álljon bár polgári vagy katonai állami szolgálatban, alkalmas, amennyiben a szükséges tulajdonságokkal rendelkezik.

 

4.§.

A Rendjel adományozását a Nagymester magának tartja fenn.

A Rendjel kérelmezése nem elegendő.

Lovagkereszt változatok

5.§.

A Rendjel négy fokozatból áll:

Az első fokozatot képezik a Nagykeresztek, a másodikat az Első Osztály tulajdonosai, a harmadikat a Parancsnokok és a negyediket a Lovagok.

 

6.§.

A Nagykeresztesek méltóságuknál fogva megelőzik az összes többi fkozatot, az Első Osztály a Parancsnokokat és ezek a Lovagokat.

Mindnégy osztályban a rangra nézve a felvétel időpontja mérvadó, minélfogva az egyes fokozatok tulajdonosait maguk közt az illető fokozat adományozásának időpontja szerint járó rang illeti meg.

 

7.§.

A Rendjel maga, amelyet a Rendtagok a nekik adományozott méltóság jeléül kapnak, a következő:

arany, zománcos kereszt, kifelé nyolcszögletes; minden keresztrész külső vonala körvonallal befelé hajlott.

A kereszt piros, körülötte fehér sáv húzódik. Közepén köralakú mezőnye van, amelyben az elülső oldalon e három betű: F. I. A. (Franciscus Imperator Austriae)fonódik egymásba. Ez a középmezőnyt szintén piros és fehér sáv veszi körül, amelyben a szavak állnak: „Integritati et merito”.

A kereszt hátsó oldala, a középmezőnytől eltekintve egyezik az elülső oldalával. Az ugyancsak köralakú középmezőny fehér, körülötte egy arany tölgyfakoszorú, felirata pedig néhai II. Lipót császár jeligéje: „Opes Regnum Corda Subditorum”.4A kereszt felett az osztrák császári korona lebeg, amelyhez a kapcsolódó karika fűződik.

A Rendjel keresztjét piros szalagon viselik, amely két fehér szegélysávval van ellátva.

 

8.§.

A Nagykeresztek a Rend keresztjét, egy négyzetben 55 mm-es keresztet 102 mm széles szalagon viselik, amelynek szegélysávjai 14 mm szélesek. A szalag a jobb vállról a bal csípő felé viselendő, míg a lelkész rendtagok egy laposan a vállakra fektetett szalagon a mell közepén viselik a Nagykeresztet. 4Eenkívül a Nagykeresztesek a mell bal oldalán egy brilliánsokkal díszített, nyolc egyforma hosszú sugárból alkotott ezüst csillagot viselnek, amelynek átmérője 90 mm. A csillag közepét a rendjel elülső oldala képezi, amely négyzetben 50 mm.  A kereszt közepét körülvevő fehér sávot egy arany-briliáns karika veszi körül.

Rendi ünnepeknél a Nagykeresztesek a Rendjelet nem  szalagon viselik, hanem egy a vállakra fektetett arany láncon a mell közepén.

Az arany Rendláncon a közepét az egybefont F és L (Franciscus Leopoldus) betűk alkotják. Aztán következik az osztrák császári korona, majd ismét az egybefont betűk s így tovább végig.

 

9.§.

Az Első Osztály tulajdonosai 45 mm-es keresztet viselnek a jobbvállról a balcsípő felé húzódó 90 mm széles szalagon. A szalagon két 7 mm széles sáv húzódik végig, amelyek a szalag széleitől 18 mm-re és egymástól 40 mm-re vannak.

Lelkész-rendtagok ezt a fokozatot úgy viselik, mint a Nagykeresztet.

Ezenkívül az Első Osztály tulajdonosai a mell baloldalán egy nyolc, brilliánsokkal ékesített sugárból alkotott ezüst csillagot viselnek, amelynek sugarai közül négynek az átmérője 75 mm; négyé 64 mm. A csillag közepét a Rend keresztjének elülső oldala képezi, amelynek mérete négyzetben 50 mm.

A középmezőny körül húzódó fehér sávnak nincs arany-brilláns karikája.

 

10.§.

A Parancsnokok keresztje azonos az Első Osztály keresztjével. A nyak körül húzódó, 52 mm széles szalagon a mellen viselik. A szalag fehér szegély-sávjai 10 mm szélesek.

 

11.§.

A Lovagok keresztje négyzetben 34 mm és háromszögűre összehajtott 40 mm széles szalagon a mell baloldalán vislekik. A szalag szegélysávjai 6 mm szélesek.

 

12.§.

Ha a kitüntetést valaki háborús érdemekért nyeri el, akkor:

a Rend Nagykeresztjét a korona alatt két felé ívelő zöldzománcos babérág;

a Csillagokat egy a sugarak alá húzott pikkelyezett arany zöldzománcos babérkoszorú díszíti.

A Háborús érdemekért szerzett Rendjelet „Hadiékítménnyel” jelzővel jelölik meg.

 

13.§.

Ha a Rendjelek valamely tulajdonosa magasabb fokozatot nyer el, akkor az alacsonyabb fokozat jelét le kell tennie; úgyszintén a hadiékítményes Rendjel adományozása is az ugyanolyan osztályú hadiékítmény nélküli Rendjel Letételével jár.

Aki tulajdonosa a hadiékítményes alacsonyabb fokozatnak és később egy magasabb fokozatot nyer el hadiékítmény nélkül, akkor az alacsonyabb fokú hadiékítménynek az újonnan adományozott magasabb fokozatú kitüntetésen kifejezésre kell jutnia és pedig:

a) a Nagykereszt kitüntetéseinél az Első Osztály a Parancsnoki- vagy Lovagkereszt hadiékítményével, valamint az Első Osztálynál a Parancsnoki-, vagy Lovagkereszt hadiékítményével a Rendjelvény változatlan marad, csupán a Rendcsillag kap e jelige köré vont pikkelyezett, arany, zöldzománcos babérkoszorút;

b) a Parancsnoki keresztnél mint a Lovagkereszt hadiékítményét a kereszt középpajzsa köré egy pikkelyezett arany, zöldzománcos babérkoszorút kell alkalmazni.

Az ebben az értelemben szerzett magasabb békefokozatokat a következő megtoldással jelölik meg: „az Első osztály” illetőleg a „Parancsnoki” vagy a „Lovag” kereszt hadiékítményével.

 

14.§.

Nagykeresztek és az Első Osztály tulajdonosai, akik az osztrák-magyar fegyveres erő tagjai –ha nem jelennek meg díszben vagy gálában- sem a csillagot, sem a széles szalagot a rendjellel nem viselik, hanem a mell baloldalán a lovagkeresztet egy keskeny, a Nagykereszt illetőleg  az Első Osztály szalag színösszetételének megfelelő és háromszögre összehajtott szalagon, amelynek közepén a kisebbített csillag van ráerősítve és pedig a Nagykereszt csillagja 20 mm, az Első Osztályé 17 mm átmérővel.

Ezt a kitüntetést „kis kistüntetésnek” (Kleine Dekoration) nevezik és kizárólag az osztrák-magyar egyenruhához viselik.

A „kis kitüntetést” azok a Nagykeresztesek vagy Első Osztály tulajdonosai is megkapják, akik idegen uralkodó családoknak tagjai és mint ezredtulajdonosok vagy tisztek az osztrák-magyar fegyveres erő tagjai; továbbá azoknak az idegen országbeli tiszteknek is, akik a Nagykeresztet vagy az Első Osztályt háború idején vagy háborús érdemekért nyerhették el.

A „kis kitüntetést” nem lehet viselni, ha a Nagykereszt „Csillagját”, vagy „Szalag és Csillagját” viselik.

 

15.§.

A hadiékítményt következőképpen alkalmazzák a „kis kitüntetésen”:

Az Első Osztály, a Parancsnoki- vagy Lovagkereszt hadiékítményével ellátott Nagykeresztnél, illetőleg a Parancsnoki-, vagy Lovagkereszt hadiékítményével Első Osztálynál a babérkoszorút nemcsak a rendjelszalagon levő csillagocskán, hanem magán a rendjelen is kell alkalmazni a középpajzs körül éspedig ugyanolyan módon, ahogyan az a Lovagkereszt hadiékítményével ellátott Parancsnoki keresztre nézve van előírva.

 

16.§.

A Rendtagoknak meg van engedve, hogy, ha nem az udvarnál jelennek meg frakkban, a Rend jelvényét kisebbített alakban arany láncon a frakkgomblyukában viseljék.

 

17.§.

Egyik rendtagnak sincs megengedve, hogy Rendjelvényét drágakövekkel díszíttesse, kivéve, ha a Nagymester tisztelte volna meg ilyen jelvénnyel.

 

18.§.

A Lipót-rendet az ugyanolyan fokozatú Szt. István-rend után kell viselni.

 

19.§.

Minden Rendtag családi címerét a neki járó Rendjelvénnyel díszítheti és az ilyenformán díszített címerét minden alkalommal használhatja.

 

20.§.

Minden Rendtag megkapja a neki adományozott Rendjelt, egy Igazolványt és az Alapszabályok egy példányt.

Előadott kérelemre a megadományozott az irodadíj ellenében Rendi-diplomát is kap.

A Rendi-diploma a Nagykeresztek és az Első Osztály tulajdonosai számára könyvalakban lesz kiadva lelógó pecséttel, a Parancsnokok és Lovagok számára pátens formájában rányomott pecséttel.

 

21.§.

A hivatalok utasítva lettek, hogy a Rendtagokhoz intézett hivatalos iratokon a nekik amúgy is járó címeren kívül a Rendét is hozzáfűzzék.

 

22.§.

Valamely Rendtag elhalálozása után, vagy a Rendjel bírósági ítélet folytán való elvesztése esetén a Rend jelvényeit a Mi Főudvarmesteri Hivatalunkhoz kell visszaküldeni, kivéve halál esetén a brilliánsokkal díszített Rendjeleket.

A 13. §. értelmében letett Rendjeleket szintén vissza kell szolgáltatni.

 

23.§.

A belföldi Rendtagok, állásra való tekintet nélkül, megjelenhetnek a nagy udvari bálon. Ha nincsnek abban a helyzetben, hogy egyenruhát vagy nemzeti viseletet öltsenek, akkor az előírt udvari ruházatban kötelesek megjelenni.

Utóbbi áll az Úrnapi körmenetre nézve is, amely egyszersmind az összes belföldi Rendjelek Rendünnepélye.

(Az udvari ruházat leírása a cs. és kir. Udvari és Állami Nyomdában kapható.)

 

24.§.

A Rend prelátusát és kancellárját a Nagymester nevezi ki és pedig a kancellárt a Lipót-rend Nagykeresztjei közül.

 

25.§.

A Rend ügyeinek intézése, valamint az Igazolványok kiállítása a Mi Főudvarmesteri Hivatalunkra tartozik.

 

Ezek azok a szabályok és rendelkezések, amelyeken ez a fennkölt Lovagrend alapszik.

Amint Mi Magunk is mindenkor tiszteletben óhajtjuk tartani azokat, éppen úgy kötelezve legyenek összes Trónkövetőink, hogy azokat mindenkor kövessék.

Ha azonban várakozás ellenére kételyek vagy viták merülnének fel, akkor Magunknak és Trónkövetőinknek fenntartjuk azt a jogot, hogy azokat megmagyarázzák, illetőleg kiküszöböljék, valamint Mi Magunknak és Utódainknak mint Nagymestereknek azt is fenntartjuk, hogy ezeket a rendelkezéseket és alapszabályokat kiegészítsük, felfogásunk szerint megváltoztassuk és mindazzal kibővítsük, amit Mi vagy a Mi Utódunk célszerűnek fogunk tartani.

Hogy végül ezen rendelkezések fenntartásáért és későbbi időkre való átörökléséért gondoskodás történjék, Mi azt rendeltük el, hogy ezen alapszabályoknak egy saját névaláírásunkkal megerősített példányát  a Mi Főudvarmesteri Hivatalunkban őrizzék, egy másodikat pedig a Mi Házi, Udvari és Állami Levéltárunkban.

Kelt Bécs Birodalmi Fő- és Székvárosunkban 1916 augusztus 13-án.

Ferenc József s. k. 

A Lipót Rend miniatűrjei
 

A Lipót Rend alapszabályai 1808-ból

 

Mi Első Ferenc Isten kegyelméből ausztriai császár, Magyarország királya stb., stb.

Avégett, hogy Mi hűséges jobbágyaink iránt viseltető kegyelmünknek és szeretetünknek ismételt bizonyságát adhassuk és hogy ezen akaratunk teljesítésére újabb, Nekünk oly kedves alkalmat nyerhetvén, mindazokat, kik személyünk és a Haza körül tett különös érdemeik által magokat megkülönböztették nyilvános emlékekkel megjutalmazhassunk, Elénkbe terjesztettük mindazon szabályokat és rendeléseket, melyek az új Rend alkotására alapul szolgálhatnak, s mivel azok az alább leírt módon, általunk jóváhagyattak és elfogadtattak, akarjuk és parancsoljuk, hogy ezen szabályok és rendelések ezen új Rend vitézei által most és a jövőben szorosan megtartassanak és nekik állandó zsinórmértékül szolgáljanak.

 

1.§.

Üdvözült és dics emlékezetű édes Atyánk, II. Leopold császár Ő Felségének magasztalása tekintetéből rendeljük, hogy ezen Rend Leopold ausztriai császár Rendének neveztessék, és hogy annak tagjai Leopold Rend vitézeinek hivattassanak.

 

2.§.

A nagymesteri méltóság mindenkor és elválaszthatatlanul egybeköttetik az ausztriai császársággal, azért valameddig az Isteni gondviselés életünknek kegyelmez, Mi, annakutána pedig az ausztriai császárság trónusán minket követő törvényes örökösök fogják ezen méltóságot viselni.

 

3.§.

Ezen Rend az érdemhez képest 3 osztályból áll; az elsőbe tartoznak a nagykeresztes, a másikba a középkeresztes vagyis Commandeur, a harmadikba pedig a kiskeresztes vitézek.

 

4.§.

A nagykeresztes vitézek rangjukra nézve minden többi vitéz felett, a Commadeurök pedig vagyis középkeresztesek a kiskeresztes vitézek felett elsőbbséggel bírnak. A reng minden osztályban a felvétel idejéhez vagy mérsékelve, és így tehát ugyanazon egy osztályba tartozó tagoknak a rangjokat mindenkor az előbbi vagy későbbi felvételideje határozza meg. Ha ugyanazon egy napon több vitéz vétetik fel a Rendbe, akkor az fog a másik fölött rang elsőbbséggel bírni, ki a rendjelvényt előbb kapta meg.

 

5.§.

Főcélja ezen Rendnek az állam és a Fenséges Hercegi Házunk körül tett érdemeknek nyilvános elismerése és jutalmazása, ugyanezért ezen Rend díszjelével csak olyanok jutalmaztathatnak meg, kik az állam javát és boldogságát előmozdító igyekezetük és sikeres fáradozásuk által világos bizonyságát adják Hazájuk és fejedelmük iránt viseltető buzgóságuknak, kik a közjóra háramló és a nemzet dicsőségére váló jeles tudományok, bölcsességek, vagy más nagy és közhasznú munkálatok által magukat megkülönböztették, de mindezek mellett különösen és múlhatatlanul megkívántatik még az is, hogy olyan személy tökéletes mértékben feddhetetlen jó magaviseletű, jámbor életű és minden rágalomtól ment közhírben lévő személy legyen.

 

6.§.

Ezen Rendbe felvétethetik minden különbség és állapotra való tekintet nélkül mindenki, légyen bár ő polgári vagy katonai államszolgálatban vagy nem. Csak hogy egyébiránt ő a megkívánható tulajdonságokkal bírjon.

 

7.§

A rendben való felvételi jog magánosan a nagymestert illeti és a felvétel egyedül csak az ő akaratától függ, ugyanezért ezen Rend díszjelének elnyerése végett, folyamodni nem is szabad.

 

8.§.

A rend díszjele, mellyel a vitézek a Rendbe való felvétel bizonyságául megtiszteltetnek a következő:

Egy kifelé nyomuló nyolcszegletes zománcozott arany kereszt, melynek ágai laposan vannak befelé foglalva. Maga a kereszt vörösszínű, de szélein köröskörül fehérek. Középmezeje vörös és kerek formájú, melynek külső oldalát ezen három betű F.I.A. (Franciscus Imperator Austriae) egymásba kanyarintva látszanak, végső szélei pedig annak hasonlóul fehérek és azokban ezen szavak olvashatók „Integritati et meriot” „Az erények épségének és érdemnek”, a kereszt túlsó oldala kivévén annak középmezején olyan mint a másik oldala. A középmező hasonlóul kerek fehér színű, melyen egy tölgyfalomb koszorú van dicsőült II. Leopold császárnak ezen mottója „Opes regnum, corda subditorum”olvastatnak (az alattvalók szívében gyökereztetik a királyok kincse, boldogsága vagy hatalmassága).

Mind a négy ága között a keresztnek tölgyfalevelek s makkok nyúlnak mind a két oldalon kifelé. A kereszt felett pedig lebeg az ausztriai császári korona.

Ezen rend díszjelét a nagykeresztesek egy vörös színű és fehérszélű jobbvállakról bal oldalok felé kardjuk irányában lefüggő szalagon hordozzák. Ezenkívül hordoznak mellükön egy ezüsttel kivarrott csillagot, melynek közepén a leírt kereszt középmezején látható. Ezen betűk F.I.A. és ezen szavak „Integraitati et merito”.

A Rend ünnepei alkalmával a nagykeresztesek díszjelüket a nyakukról mellükre függő arany láncon hordozzák.

A Rend arany láncának első ízei F és L egymásba vont betűkből állanak. Ezek felett vagyon az ausztriai császári korona, efelett ismét egy tölgyfalevél koszorú egymásután egész a kapcsokig.

A középkeresztes vitézek díszjelüket, melytől csak nagyságra nézve különbözik a nagykereszteseké egy-két hüvelyknyi szélességű és kétfelől fehérszélű szalagról függve mellükön hordozzák.

A kiskeresztesek valamivel kisebb díszjelüket egy 9 linea szélességű és ismét fehérszélű szalagú gomblyukakról vagy öltözékük baloldalán a végre készített akasztékról függve hordozzák.

A heroldusnak és a rend többi tisztjeinek díszjele egy nagy arany medallionból áll ezen körülírással „Opes regnum corda subditorum”, melyet ők egy 9 linea szélességű és fehérszélű szalagon, melynek végei az ausztriai császári koronával vannak összekötve nyakukról függve hordozzák.

 

9.§.

Senkinek nem szabad a rend vitézei közül a díszjelvényt drágakövekkel kirakatni vagyis felékesíteni, ha csak ilyen díszjellel valaki a nagymester által meg nem tisztelne, a díszjelnek efféle ékesítése csupán csak a nagymestert és a koronaörököst illetvén.

 

10.§.

Megengedtetik ellenben minden vitéznek, hogy nemzetségi címerét ezen díszjellel felékesíthesse és az aképpen felékesített címerrel minden alkalommal élhessen.

 

11.§.

Minthogy nem csak ezen Rendnek belső szerkezése, hanem az majd minden vitézi Rendnél fennálló szokás is azt hozná magával, hogy annak tagjai egy tulajdonbeli és méltóságukhoz alkalmazott öltözet által, melyben a Rend ünnepe és más ünnepélyes szertartások alkalmával megjelenni tartozni fognak, megkülönböztethessenek, ennélfogva akarjuk, hogy az ausztriai császári Leopold Rende vitézeinek felosztásukhoz képest a következő öltözékük légyen:

A Rendi öltözet színe hasonló az ausztriai címer színeihez t.i. vörös és fehér színű, annak kiprémezése és egyéb kiékesítése pedig aranyból légyen.

Az alsó köntös mind a három osztályba egyenlő formájú vörös bársonyból készült légyen és álljon egy köntösből, melynek hossza nyaktól kezdve a cipőkig bekapcsolva a térden felül egy arasznyi szélességre lenyúló légyen. Gallérja egyszerű és fennálló, a vállakon felül egy 9 linea szélességű hajtókával légyen ellátva zseb nélkül.

Ezen köntös fehér tafotával bélelve, szélei pedig arannyal lesznek kivarrva. A kivarrások a honi tölgyfaágacskának leveleit fogják ábrázolni szakadatlan vagyis futó formában, a kivarrásoknak szélessége pedig bővebb mint 4 bécsi ujjnyi légyen.

A nadrág hasonlóul vörös bársonyból fog készíttetni és a térdeken alól aranyzsinórokkal fog a kitűzött mód szerint megköttetni. A harisnyák selyemből készültek és szinte oly vörösszínűek lésznek mint a köntös és a nadrág. A cipők vörös bársonyból készítvék és a csatok helyett arany csipkékből készült rózsák fogják azokat ékesíteni.

Egy fehér selyem, hosszú gazdag arany cafrangokkal cifrázott szalag fogja körül övezni testüket és annak végeit olyformán fognak összeköttetni a kard markolatja felett, hogy azok a kard oldaláról függjenek.

A kard egyenes és kétélű lészen, melynek markolatja és keresztvasa egy keresztet ábrázolnak, annak kiékesítése pedig bronzból fog állani. A kard gombja sima, annak oldalai pedig horpadtak lesznek, a gomb előrészén a Rend ezen betűi fognak látszani: F.J.A., a fonák részén pedig a Rend alapításának esztendei száma lészen bevésve. A kard markolatja, melynek gombjától kezdve lefelé, a keresztvastól pedig felfelé tölgyfalevelek ékesítik. Vörös bársonnyal lészen behúzva és közepett egy fehér ezüst szalaggal körülkerítve, mely ismét az ausztriai címert képezi. A kard hüvelye hasonlóul vörös bársonnyal van behúzva és bronzzal felékesítve.

A süveg (barett) vörös bársonyból készült, háromsoros arany zsinórokkal körül vagyon kerítve, melyet egy tollakból készült ékes bokréta díszesít.

A köntös gallérját egy 4 ujjnyi szélességű batiszt vagy perkállból készült hajtókával ellátott nyakravaló veszi körül, melyet köröskörül 3 ujjnyi szélességű arany csipke ékesít.

A kesztyűk fehér bőrből készültek, melyeknek ellenkezőjükről hosszú arany cafrangok függnek. Ezen öltözetek hasonlók és egyenlők minden osztályban.

A köpönyeg (vagyis palást) fehérszínű, mely a rend vitézei erkölcsi tisztaságára mutat, bársonyból készült. A nagykeresztesek köpönyegjük egészen kerek, hosszaságára való nézve pedig egész a földre nyúló aljuk (Schleppjük) vagyon, fehér atlasszal  bélelve és fehér hermelin forma borzos selyemmel egy tenyérnyi szélességre kiprémelve.

A prémezés körül arannyal kivarrott tölgyfaágacskák látszanak, ezeknek pedig minden kanyarodásain egy ágon az ausztriai császári korona szemlélhető. Egyébiránt ezen köpenyegnek egy 18 ujjnyi szélességű fehér hermelin forma selyemből készült gallérja vagyon és olyformán öltetik fel, hogy azzal  a Rend vitéze magát elől és hátul bétakarhassa és két aranybojtos zsinórral megszorítva csak a bal vállról függjön, annak nyílása pedig a jobboldalon légyen.

A nagykeresztesek csillagjukat galléron alól két hüvelynyire hordozzák baloldalukon – a galléron felül lévén az aranylánc nyakba akasztva, melyről a Rend díszjele függ.

A középkeresztesek vagyis Commandeurök köppönyegje szinte olyan, mint a nagykereszteseké csupán azzal a különbséggel, hogy azoknak kivarrásaik egy harmadrészben keskenyebbek ezeknél, így a gallérjuk is a középkereszteseknek csak 12 ujjnyi széles. A ruhaaljuk (Schlepjük) csak félig olyan hosszú, mint sem a nagykereszteseké.

A középkeresztesek köpönyegjeik is szinte úgy, mint a nagykereszteseké csak a fél testet fedezik, a díszjelük pedig gallérukon felül nyakukról egy pántlikáról függ.

A kiskeresztes vitézek köpenyegjük szinte azon matériából készültek és szinekre való nézve is egyformák a többi osztályhoz tartozó vitézek köpenyegjeivel. A selyemprémezés, valamint kivarrások is egyfélék, csak hogy ezek két harmadrészei keskenyebbek mintsem a nagykereszteseké.

Egyébiránt ezeknek köpenyegjeik is a bal vállról hátra felé vagyon kanyarintva és baloldalról arany bojtos zsinórral megkötve. Annak hossza minden alj (Schlep) nélkül egészen a földet nem éri. A gallér mintegy 8-9 ujjnyi szélességű. A díszjel a köntösről egy lyukon keresztül húzott pántlikáról függ.

A Rend heroldus a kiskeresztes vitézek szalagján hordozza nyakáról függve az arany medaillet, kezében tartván egy 3 lábnyi hosszúságú vörös bársonnyal behúzott pálcát, melyen tölgyfalevelek és gyümölcsök, felső végében pedig az ausztriai császári korona vannak arannyal kirakva.

A Rend többi tisztei is arany medaillok által különböztetik meg magukat, szinte úgy mint a heroldus, csak hogy  azok pálcát nem hordoznak.

 

A rendi öltözet

12.§.

Ezen Rendnél előkerülő dolgoknak elintézése végett következő hivatalok alapíttatnak.

A Rend prelátusának vagyis főpapjának, kit a nagymester a főegyházi rendből fog választani és kinevezi, kötelessége lészen a Rend ünnepe alkalmával a szokott isteni szolgálatokat végbe vinni.

A Rend kancellárjának tisztségében fog állani a vitézekhez, midőn ők a Rendbe ünnepélyesen felvétetnek, úgy nemkülönben a gyülekezethez is, midőn káptalan tartatik, beszédet tartani, a vitézek által leteendő Hitnek formáját felolvasni, a Rend a dolgait, midőn azt a körülmények megkívánja szóval vagy írásban a nagymesternek elejébe Terjeszteni és az efféle foglalatosságokban néki segítségére lenni, a végzéseket kiadatni és e végre a Rend pecsétjét őrizete alá venni.

A Rend titoknokjának kötelességében fog állani a Rend jegyzőkönyvét vinni, abba mindeneket mik a Rendet illetik híven feljegyezni, a kinevezésről szóló okleveleket, dekrétumokat elkészíteni, A Rend irómányaira a levelestárban jól felvigyázni és a rendbe felveendő vitézeknek kötelességeit felolvasni.

A kincstárnok tartozni fog nemcsak a Rend díszjelvényeiről és egyéb öltözetjeiről gondoskodni és azokra felvigyázni, hanem a költségekről és egyéb kiadásokról számot adni és a számadást a nagymester elejébe terjeszteni.

A Rend heroldusának kötelessége lészen a Rend ünnepei alkalmával az ausztriai császári címert elővenni, kinek ily alkalommal megengedtetik, hogy a kiskeresztes vitézek öltözetjét hordozhassa.

A Rend kancellistájának kötelességében fog állani, az írói kötelességeket teljesíteni és a fennevezett tisztviselőknek az előkerülő dolgokhoz képest segedelmükre lenni.

Ezen hivataloknak betöltése is a fenn megnevezett tisztviselőknek kinevezése egyenesen a nagymestert illeti.

 

13.§.

Midőn a Rendbe ünnepélyesen vétetnek fel a vitézek akkor következendő szabályokat kívánunk megtartani.

Miután a Rendbe felveendő a Rend kancellárja által a nagymesternek önszántából származott abbéli kegyéből, hogy érdemei tekintetéből a Rend díszjelével meg fog tiszteltetni írásban értesíttetett, köteles lészen ő a kitűzött napon és órában a Rend öltözetében az udvarnál tartandó káptalanban (melyen a Rend vitézei és tisztjei jelen lenni tartoznak) megjelenni – és az előszobában mindaddig várakozni, míg néki bemenetelre jel nem adatik.

Miután a nagymester a mennyezet alatt lévő helyét elfoglalta, akkor a Rend kancellárja a trónus előtt térdepelvén kérni fogja a nagymester további parancsolatját, mely után a Rend heroldja jelt ád a Rendbe felveendő vitéznek a bejövetelre, aki azt teljesítvén elfoglalja részére kitűzött helyet. Ekkor a Rend kancellárja egy rövid beszédben előadja a nagymesternek akaratját és a gyülekezetnek célját és előre inti a Rendbe felveendő vitézt, hogy a Rend hitét le fogja tenni. Mire a Rend titoknokja felolvassa a Rendvitézek számukra kiszabott kötelességének foglalatját, melyeknek megtartását ő hittel fogja megígérni.

Ezek meglévén utasíttatni fog a Rendbe felveendő az e végre készített zsámolyra való letérdepelésnek és a hitnek német vagy deák nyelven való letételére, melyet a Rend kancellárja fog elő mondani, mire nézve nyilván megkívánjuk, hogy midőn a Rendbe felveendő német nyelvet értik, akkor mind az esküvés, mind pedig a Rendbe való felvételkor tartani szokott előadások német nyelven menjenek végbe.

Az eskü formája magyarra fordítva következendő: 

„Én N. N. esküszöm az élő Istenre, hogy én Őfelsége az uralkodó császár, mint Leopold jeles Rendének nagymestere, valamint annak fenséges utódai és az egész fenséges főhercegi Ház iránt minden időben és minden alkalommal életem fogytáig szakadatlanul és a legpontosabban tartozó hívséggel és tartozó tisztelettel fogok viseltetni. Mindazokat, mik az ausztriai császári birodalom bátorságát, méltóságát s gyarapítását előmozdíthatják, tehetségem és erőmhöz képest teljesíteni és azt védeni is fogom; valamint ellenben mindazoknak, mik annak hatósága és jogainak ártalmukra lehetnének s mik a Rendnek méltóságát megalacsonyíthatnák, akadályoztatását s amennyiben csak tőlem kitelhetik elhárítását, legdrágább kötelességemnek tartom, s végre esküszöm még arra is, hogy a Rend szabályait s rendeléseit szorosan meg fogom tartani, Őfelsége mind a Rend nagymesterének legfenségesebb parancsolatait mindenkor és mindenekben a legnagyobb engedelmességgel teljesíteni és a Rend díszjelét mindenkor mellemen hordozni fogom. Isten engem úgy segéljen!

A hiteltétel után meg fogja a nagymester mégegyszer inteni a Rendbe felveendőt letett hitének szoros megtartására és akkor által adja neki a Rend díszjelét a következő német vagy latin (itt magyarra fordított) szavakkal: „Meg vagyunk afelől győződve, hogy te mindazokat, miket most esküvéssel fogadtál, szinte úgy mint az egy derék és feddhetetlen erkölcsű vitézt illet, meg fogod tartani, vedd által tehát kezeinkből Leopold Rendének díszjelét, mint méltó jutalmát jeles érdemeidnek és hordozzad azt mindenkor  melleden, hogy így ezen díszesítendő emlék által mindenkor eszedbe jusson az, mivel az Istennek, Nékünk, Fejedelmi Házunknak és ezen rend méltóságának tartozol.” Ha pedig a Rendbe felveendő a német nyelvet nem értené, akkor a nagymester ezen latin szavakkal él: „Quod juris jurandi…”

A Rend nagymester joga a felveendő vitézt a hit letételétől felmenteni.

 

14.§.

Midőn a felvétel a leírt módon ment végbe, akkor a nagykeresztes vitézt a nagymester kitüntetett kegyelmének bizonyságául megöleli, mint a Rendnek többi tagjai is barátságuk bizonyítása tekintetéből hasonlóul cselekszenek.

 

15.§.

A felvételről szóló oklevél vagyis diploma a nagykeresztesek részére könyv formában, a közép- és kiskeresztesek részére nyílt vagyis pátens formában fognak kiadatni, a nagymester, a Rend kancellárja és titoknokja által aláírva. A pecsét azonban a középkeresztesek diplomájáról függ, a kiskeresztesek diplomájára pedig az reá üttetik.

 

16.§.

Hogy pedig a rendvitézek kötelességeiket ismerhessék és azokat mindenkor teljesíthessék a Rend kancellárja által mindenkinek közülük ezen statútumokból egy nyomtatott példány ki fog szolgáltatni.

 

17.§.

Mindenkinek a rendvitézek közül megengedtetik, hogy maga költségén több ilyen díszjelt csináltathasson, de mégis tartozik ő előbb ezen szándékát a Rend kancellárjának bejelenteni.

 

18.§.

A Rend díszjelét tartozni fognak a vitézek letett hitek szerint mindenkor hordozni és senkinek se lészen szabad közülük anélkül nyilvános helyeken megjelenni, de tilalmas egyszersmind amellett ás külföldi rendnek díszjelét viselni, kivévén, hogy az oly vitéz evégre a nagymestertől nyilvánvaló engedelmet nyert volna.

 

19.§.

A keresztes vitéz halálával tartoznak az örökösök a Rend arany láncát a nagymesternek átadni, a többi osztálybeliek pedig a Rend díszjelét a Rend kincstárnokának megküldeni.

 

20.§.

Vízkereszt vagyis három királyok napját követő első vasárnapon minden esztendőben tartozni fognak a Rendnek helyben lévő minden vitéze, kivévén ha helyes oknál fogva akadályoztatnának a Rend díszjelével és öltözetében az udvari templomokban tartandó Rend ünnepére megjelenni.

 

21.§.

A Rend ünnepe alkalmával megengedtetik a Rend kiskereszteseinek is az ú. n. titkos tanács szobába való bemenetel, hová a nagy- és középkereszteseknek mindenkor szabad bemenetelük vagyon.

 

22.§.

Mindazoknak kik e Rend díszjelével megtiszteltettek, szabad bemenetelük vagyon minden rang tekintet nélkül az udvari ünneplésekre és az úgynevezett Appartementekbe.

23.§.

Ha a Rend nagykeresztjével megtiszteltetett vitéz belső titkos tanácsosi ranggal még nem bírna, az neki minden fizetés nélkül azonnal megadatik. A középkereszteseknek folyamodásuk esetén megadatik a bárói rang, a kiskereszteseknek pedig az örökös tartománybeli nemesi rang (Ritterstand) hasonlóul minden taksafizetés nélkül.

 

24.§.

Örökös tartományaink törvényhatóságainak meghagyjuk, hogy midőn ezen Rend vitézeinek hivatalosan irandanak, akkor azokat egyéb címein kívül ezen Rend címzetjével is megtiszteljék.

 

25.§

Akarjuk azt is, hogy midőn ezen Rend nagykereszteseihez nevünkben dekrétumok (Rendelések) fognak intéztetni, azokban ők kegyelmünknek és irántuk viseltető hajlandóságuknak nagyobb bizonysága tekintetéből „rokonainknak” neveztessenek.

 

26.§.

Végre akarjuk azt is, hogy a Szent István Rendje, úgy tekintvén azt, mint egy egész testet, a rangra való nézve a Leopold Rendjét megelőzze és így, ha ugyanazon napon mind a két rendbe vétetnek fel vitézek, akkor a Szent István Rendébe felvétetett vitézek a Leopold Rendébe felvétetett hasonló osztálybeli vitézeket a rangra való nézve megelőzik, de egyébiránt rendeljük azt is, hogy ezen két Rend egyenló joggal bírjon, s így amidőn különböző időkben vétetnek fel ebbe vagy abba a rendbe nagy-, közép- vagy kiskeresztes vitézek, akkor ezeknek rangjukat mindenkor a korábbi felvételnek ideje határozza meg.

Ezek azok a törvények és rendelések, melyekben ezen általunk alapított magas Rend gyökereztetik.

Valamint mi azokat mindenkor megtartani akarjuk, szinte úgy kötelesek légyenek a trónusba minket követő uralkodók is azokat, minden időben megtartani.

Ha idővel azok felett reménységünkön kívül netalán valamely kétség vagy homály támadna, fenntartjuk magunknak és a trónusban következőknek azon jogot, hogy azokat felvilágosíthassák, és elháríthassák, de fenntartjuk továbbá magunknak és a nagymesteri méltóságban minket követőknek azon hatalmat is, hogy ezen statutumokat és rendeléseket szaporíthassuk, jóváhagyásunkhoz képest változtathassuk és azokhoz mind azt hozzá adhassuk, mit Mi a felvételre és a Rend haszna előmozdítására való nézve jónak fogunk találni.

Hogy végre pedig mindezeknek megtartása s a késő maradéka leendő átszállítása is a lehetőségig biztosíttassék, rendeljük, hogy ezen statutuok három egyenlő párban leirattatván, saját kezünk aláírásával megerősíttesenek, s azok egyike örök emlékezet végett a Rend levelestárába, a másik a Mi házi levelestárunkba, a harmadik végre a cseh-ausztriai udvari kancelláriának levelestárába tétettessék és ott őríztessék.

Wien, 1808. július 14-én.

Ferenc s. k.

gróf Ugarte Alajos, fő cseh-királyi és ausztriai főhercegi első kancellár

báró von der Mark József, gróf Dietrichstein József Károly m. k.

Ő cs. és kir. Felsége parancsolatjára, báró Haan Leopold. m. k.

 

 

1. Függelék.

Ő császári és apostoli király Felsége 1812. január 2-án elrendelni méltóztatott, hogy a Rend jelvényében lévő tölgyfalomb leveendő. Ez Legfelsőbb rendelkezés folytán (1818. január 17-én) a Rend alapszabályainak 8. §-ánál előjegyzendő. Egyben elrendeltetik, hogy a 11. § abban változik miszerint az ott említett gallér helyett fehér, felfele álló s a középen fűzött, az egész nyakat befedő batisz, vagy perkálból készül kettős fodor használandó.

 

2. Függelék.

Az 1860. évi január12-i kabinettleirat, továbbá a január 23-án és február 23-án történet Legfelsőbb rendelkezés folytán a Lipót-rend alapszabályai következőképpen egészítendők ki:

A közvetlenül az ellenség előtt szerzett érdemekért nyert kitüntetés megkülönböztetésére „hadidíszítmény” rendszeresíttetik. E díszítmény zöld zománcozott arany babérkoszorú.

Ha valaki később, béke idején szerzett érdemekért a Rend magasabb osztályát nyeri el, miután már alacsonyabb osztályhoz a hadidíszítményt elnyerte, azt következőképpen kell kifejezni: nagykereszt vagy középkereszt, a középkereszt vagy lovagkereszt hadidíszítményével.

A Rend külseje e szerint a következő módon változik meg:

a) a rendjelen lévő korona már nem laposan préselt, hanem konvex, a belső sapka vörösen zománcozott, a legenda betűi aranyból készülnek.

b) a lovagkereszt hadidíszítménye felfelé álló fél babérkoszorú a korona alatt.

c) a középkereszt hadidíszítményénél az említett babérkoszorú valamivel nagyobb.

d) a nagykereszt hadidíszítménye az említett babérkoszorún kívül a csillag csúcsain át húzódó babérkoszorú

e) a lovagkereszt hadidíszítményével ékesített középkeresztnél arany babérkoszorú a kereszt középpajzsa körül húzódik.

f) a középkereszt vagy lovagkereszt hadidíszítményével ékesített nagykeresztnél a Rend keresztje változatlan marad, csak a csillag középpajzsa körül húzódik a babérkoszorú.

 

3. Függelék. (1862. december 1.)

Eszerint a rend tisztjeinek jelvénye ezentúl már nem a tölgyfalombbal díszített nagykereszt medaillonban, hanem ovális arany karikában lévő lovagkereszt. A karikában a rend alapításának dátuma és alul az évszáma áll. A karika a császári koronáról lóg le. A jelvény a nyakban a lovagkereszt szalagján viselendő.

 

4. Függelék. (1871. december 16.)

 

Legfelsőbb elhatározás folytán a Lipót-rend nagykeresztjének csillaga ezentúl nem sima, hanem gyémántozott sugarakból áll.

5. Függelék. (1884. szeptember 16.)

Az alapszabályok 23. §-a elesik, ezentúl tehát nem alkalmazandó.

 

6. Függelék. (1901. február 28.)

Ő Felsége 1901. február 1. kézirattal elrendelni méltóztatott, hogy ezentúl a Rend legfelsőbb osztálya kétféleképpen adományozandó: a nagykereszt és a Rend legfelsőbb osztálya kétféleképpen adományozandó: a nagykereszt és a Rend 1. osztálya. Az 1. osztálya tehát a nagykereszt és a középkereszt közé sorol.

Az alapszabályok 3. §-a tehát következőképpen változik meg: a Lipót-rend 4 fokozatból áll:

1.       a nagykeresztesekből

2.       az 1. osztály lovagjaiból,

3.       a középkeresztesekből és

4.       a lovagkeresztesekből.

A rendjelvény az 1., 3. és 4. alatt említetteknél változatlan maradt.

A rendjelvény az első osztály tulajdonosai részére a 8. §-ban, a középkeresztesek részére rendszeresített zománcozott arany keresztből áll, amelyet 90 mm széles szalagona a jobbvállról a bal csípő felé kell viselni.

A szalag ponceau-vörös, rajta két 7 mm széles fehér csík, a szélektől 18 mm-es távolságon, tehát egymástól 40 mm-re. Ehhez jön még a 75 mm átmérőjű gyémántozott nyolcsugarú ezüst csillag, amely a bal mellen viselendő. A többiekben hasonít a csillag a nagykereszt csillagához, csak a középpajzs széle nincsen nincsen gyémántozva. Az első osztálynak nincsen lánca.

A hadidíszítményre vonatkozóan Ő császári és apostoli királyi Felsége elrendelni méltóztatott, hogy az első osztály a Vaskorona első osztályának tulajdonosai egymás között kinevezésük kelte szerint sorolnak.