Szent István Rend

Königlics-ungarische Sankt Stephans-Orden

A Szent István Rend nagykeresztjének csillaga

Mária Terézia királynő 1764. május 5-én alapította a Szent István Rendet, fiának német-római királlyá történő koronázása napján. A Szent István Rend a birodalom legmagasabb polgári érdemrendje volt. Viselési sorrendben a második helyre sorolt.

A hagyomány szerint Szent István király (997-1038) lovagrendet is alapított, így a királynő megújítóként szerepelt. A kitüntetésen magyar jelképek szerepelnek, amely Magyarország felé tett nemes gesztusként értelmezhető.

A rend első nagymestere Mária Terézia volt, aki nagyon komolyan vette a rendalapítást. Kezdetben gyakran viselte a magyaros nagymesteri díszruházatot, és a későbbiekben is magán hordta az egyedi kivitelű, ékkövekkel kirakott, női szalagcsokron függő rendjelét.

A Szent István Rend tisztviselői magas méltóságok voltak. A prelátus a mindenkori esztergomi érsek volt, a rendi kancellár a mindekori magyar udvari kancellár volt.

A kitüntetésnek három fokozata volt: a nagykereszt, mely a belföldiek számára lánccal lett adományozva, a középkereszt és a kiskereszt. A rendtagok eltérő díszítésű rendruhát hordtak az 1800-as évek elejéig az ünnepélyes alkalmakkor. A kitüntetést ritkán adományozták, és ekkor is hangsúlyosan magyar alattvalókat jutalmaztak vele. Az 1800-as évek elejétől magas rangú külföldi személyeket a nagykereszttel tüntettek ki.

A rendtagok a kitüntetéssel előjogokhoz is jutottak. A nagykeresztes vitézek valóságos belső titkos tanácsosok lettek, a középkeresztesek pedig titkos tanácsosok. A rendtagokat az uralkodó grófi címmel jutalmazhatta, de a bárói címre mindenféle taksa nélkül felemelték. Ferenc József 1884. július 18-n megszüntette a rendtagsággal járó rangemeléseket.

1908. március 23-án a nagykereszthez bevezették a kisdíszítményt. A középkereszt kisdekorációját IV. Károly engedélyezte 1918. február 23-án.

A Rendet 1938. augusztus 20-án, Szent István halálának 900. évfordulóján Horthy Miklós kormányzó megújította.

A Szent István Rend nagykeresztje:

Az 1764-es típus egy 40 mm átmérőjű, ívelten szélesedő szárú, arany anyagú görög kereszt. A kitüntetés a perem kivételével sötötzöldre zománcozottak, a szárvégek ívben záródnak. Az előoldal medalionjának közepén a hármas halmon, koronában álló apostoli kettős kereszt látható. A kereszt mellett Mária Terézia M T monogramja, míg a medalion körívén fehér alapon a következő felirat látható: "PUBLICUM MERITORUM PRAEMIUM", azaz "A nyilvános érdemjutalma". A hátoldali medalion közepe fehéren zománcozott, melyen három soros  felirat van: "STO. -ST. RI. -AP.", azaz SancTo STephano Regl APostolico, Szent István Apostoli Király. A hátoldali medalion pereme zöld zománcozású. A kereszt barokk stílusú Szent Koronán függ. 

Az 1877-es típus 45 mm-es aranykereszt, melynek hátoldali medalionja köríván zöld levélkoszorú látható. 

Szalagja 104 mm széles alul masnival összefogott vállszalag. Alapszíne karmazsinvörös, szélein 20-22 mm széles zöld sávval. 

Habsburg Ottó a rend nagykeresztjével 

Csillaga 90-105 mm sz átmérőjű arany és ezüstszálakkal kivarrt textilcsillag, közepén a kereszt előoldali medalionjának mintázatával, illetve 90 mm-es sima, majd brillírozott ezüstcsillag. A zománcozott medalion aranyból készült. A hátoldalon függőleges kitűzőtűvel és kampóval rögzíthető. 

A rendi lánc 990 mm hosszú aranylánc. A láncszemeket 25 darab a rendjelvényen lévő barokk korona és felváltva S S (Sanctus Stephanus), valamint M T (Mária Terézia) monogramok alkotják. A szemeket két-két kis karika köti össze. 

A nagykereszt lncon. A lánc az 1960-as években készült ezüst anyagú Rothe másolat.

A kisdíszítménye  kiskereszt, 20 mm-es rendcsillagot ábrázoló szalagdíszítménnyel. 

Szalagsávja a kiskereszt szalagjának 40x15 mm-es darabján a kisdíszítmény szalagdíszítménye.

A Szent István Rend középkeresztje:

19. század elejei félkoronás középkereszt.

40 mm átmérőjű, kinézetbben a nagykereszttel megegyező aranykereszt, mely 52 mm széles karmazsinvörös, szélein 11 mm-es zöld sávos nyakszalagon függ. Kisdíszítménye kiskereszt, 20 mm-es barokk koronát ábrázoló szalagdíszítménnyel. 

Szalagsávja a kiskereszt szalagjának 40x15 mm-es darabján a kisdíszítmény szalagdíszítménye.

A Szent István Rend kiskeresztje: 

Fotó: Bodrogi Péter-Molnár József-Zeidler Sándor: Nagy magyar kitüntetéskönyv

35 mm-es aranykereszt, mely 40 mm-es háromszögletű mellszalagon függ. (1860 után)

Szalagsávja a kiskereszt szalagjának 40x15 mm-es darabján a kisdíszítmény szalagdíszítménye.

A kitüntetések fotóiért köszönettel tartozok Zeidler Sándor Úrnak.

A Szent István Rend alapszabályai

Mi, Mária Terézia Isten kegyelméből római császárné, Német-, Magyar-, Cseh-, Dalmát-Horvát és Tótországnak apostoli királynője, ausztriai főhercegnő, Burgundia, Felső- és Alsószilézia, Stájerország, Karintia és Krajna hercegnője, a római Szent Birodalom, Morvaország, Burgundia, Felső- és Alsólausitz őrgrófnője, Habsburg, Flandria, Tirol és Görz hercegi grófnője, lotharingiai és bari hercegnő, stb. Szent István apostoli király rendének nagymestere stb., stb. adjuk örök emlékezetül:

Soha Mi örökös országainknak és tartományainknak dicsősége és boldogsága iránt viselhető anyai óhajtásunkkal nagyobb mértékben meg nem felelhetünk, mintsem ha Mi azok iránt való jószívűségünket, nemcsak új kedvezésekkel öregbítjük, hanem nyilvános és a késő maradék emlékezetére is általmenő emlékekkel is erősítjük.

Ezen anyagi buzgóságunknak szüleménye az is, hogy azelőtt néhány esztendővel tulajdon nevünk méltóságával megtiszteltetett „katonai vitézrendet” oly célból alapítottunk, hogy azon jeles megkülönböztetésekből és kegyelmekből, melyekkel ezen rendet felékesítettük, kiki átláthassa és észrevehesse, minő nagy kegyelemmel viseltetünk Mi azok iránt, kik Felségünk és királyi (!) uralkodóházunk tekintetében magukat érdemesekké tették.

Minthgy pedig a birodalomnak méltósága és dicsősége, valamint az országoknak nyugalma boldogsága, nemcsak a közbátorságra ügyelő katonai szolgálatok, fegyverek és vitéz tettek által mozdíttathatik  elő és tartathatik fenn, hanem a polgári hivatalokat viselő hív jobbágyoknak (alattvalóknak) hűséges szolgálatok, bölcs tanácsok és fáradhatatlan munkásságok által is, annálfogva Mi azt nem csak isllendőnek, hanem anyai érzelmünkkel is megegyezőnek lenni találtunk, hogy ezen szeretett hív jobbágyaink iránt is viselhető kegyelmünket egy különös ismertető jel által kinyilatkoztassuk és reájuk való nézve is egy nem kevésbé megkülönböztetett elsőbbségekkel bíró „Polgári Lovagrendet” alapítsunk.

Miután tehát Mi ekkép határoztuk el magunkat, egyszersmind ezen intézet méltóságára való nézve semmitsem véltünk illendőbbnek lenni, mintsem azt, hogy Mi ezen ppolgári Rendet Szent István apostoli király, ki t.i. ezen országot, melyet Mi most örökös joggal bírunk s melyet ő bölcsessége és erősszívűsége által alapított, erényével pedig és ájtatos buzgóságával megerősített, dicső nevének fogjuk szentelni és azt arról neveztetni, hogy ekkép nemcsak a Szent Magyar Király iránt viseltető tiszteletünknek és buzgóságunknak nyilvános bizonyosságát adjuk, hanem egyszersmind az előidőkben általa alapított lovagrendnek emlékezetét is felélesszük és kegyelmes adakozásaink által még nagyobb méltóságra emeljük.

Hogy pedig ezen Rendnek visszaállítási idejére alkalmatosabb és a mi szelíd anyai érzelmünkhöz képest illendőbb időpontot nem választhattunk mintsem azt midőn a mi szívből szeretett fiunk, József főherceg anyai szívünk édes vigasztalására, hív jobbágyainknak pedig közönsége örömükre római királynak fog koronáztatni.

Hogy pedig ezen intézetünk a kitűzött célhoz képest bizonyos és állandó fundamentumon alapuljon, kötelességeibe tettük ezen Rend kancellárjának, hogy avégre bizonyos törvényeket és alapítványi szabályokat készítsen, melyeket is, midőn Mi fontolóra vettünk és kegyelmes helybenhagyásunkkal megerősítettünk, akarjuk és parancsoljuk, hogy azok a Rendnek lovagjai által most és ezután szorosan megtartassanak  és magunkat azokhoz mintegy zsinórmértékhez alkalmaztassák,mely rendszabályok a következő cikkelyekben foglaltatnak.

1. cikk

Ezen Vitézrend Szent István apostoli király nevéről fog neveztetni és eszerint annak tagjai is Szent István apostoli király vitézeinek fognak hivattatni.

2. cikk

A nagymesteri méltóság mindenkor a magyar koronával van egybekötve s azt ettől soha sem lehet elválasztani, ugyanezért míg az Isteni gondviselésnek tetszeni fog Minket életben megtartani, MI, annakutána, pedig a magyar trónusban következő törvényes örököseink fogják ezen méltóságot viselni és gyakorolni.

3. cikk

Ezen Rend tagjainak erénynel és érdemekkel tündöklő és származásukra nézve „nemes” 100 személyből fognak állani és három osztályra osztattatni:

Az I. osztályba tartoznak 20 lovag, kik nagykeresztes vitézeknek hivattatnak, a 2. osztályba 30 lovag, ki (commandeuröknek) vagyis középkeresztes vitézeknek neveztetnek, a 3. osztályba 50 lovag, kiknek nevük kiskeresztes vitézek.

Ezen meghatározott számban és három osztályban azonban nem értetődnek a papirenden lévő személyek, kik általunk vagy koronaörököseink által fognának a Rendbe felvétetni.

4. cikk

Főcélja ezen Rendnek Felségünk és Felséges királyi Házunk iránt tett érdemeknek nyilvános elismerése és megjutalmazása, ennélfogva tehát a Rendnek vitézei megtiszteltetésük jeléül nyolcszegletes zölden zománcozott arany keresztet fognak viselni, melynek végső szélei aranyba vannak foglalva, belső területe, vagyis paizsa pedig vörös színű, azon okból, mivel a zöld és vörös szín ezen  örökös tartományunknak  tulajdon vagyis nemzeti színei szoktak lenni. Minthogy pedig ezen Rend Szent István első apostoli király nevének vagyon szentelve, annálfogva rendeletük Mi, hogy annak emlékezete okául, mivel az apostoli címzetet ő nyerte, Mi pedig azt ismét megújítottuk, a kereszt középsőés vörösre zománcozott egy zöld halmon lévő arany korona felett egy ezüst apostoli dupla kereszt vésettessék, melynek jobb oldalán M., bal oldalán pedig T. betűk, mint tulajdon nevünk előbetűi és ezen Rend iránt viseltető  különös jóakaratunknak és hajlandóságunknak jelei látszattassanak, ezen körülírással: publicum meritorum praemium.A paizs túloldala legyen fehérre zománcozott és a makklevelekből készült koszorúval körülvett területben a következő szavaknak első betűi olvastassanak: „Sancto Stephano Regi Apostolico”.

Azonban a fentebb említett körülírás által célzott nyilvános megismerését és jutalmazását az érdemeknek korántsem akarjuk akképpen értetni, mintha Mi a többi hív jobbágyainknak hűséges szolgálatait és érdemeit szinte azonképpen el sem ismernénk, mivel azokat több és más különféle módon is megjutalmazni tehetségünkben áll, hanem hogy ezen 100 megtiszteltetési jelek által kegyelmünknek még nagyobb tanubizonyságát adjuk és azoknak számát azok által is öregbítsük és gazdagítsuk.

5. cikk

Ezen Rendnek díszjele, mellyel a Rend vitézei felékesíttetnek, kétféle: t.i. nagyobb és kisebb kereszt. A nagykereszttel szoktak az 1. és 2. rangú vagy osztálybeli vitézek, a kisebbel pedig a 3. osztálybeli vitézek megtiszteltetni.

Hogy pedig ezen három osztálybeli vitézek, külső ismertető jelek által is megkülönböztessenek egymástól, rendeljük, hogy az első rangú vagyis nagykeresztes vitézek díszjelüket egy tenyérnyi szélességű, mindkét felől zöldszélű, középett pedig vörös színű szalagról, jobb vállukról baloldaluk felé függve, a kiskeresztesek végre felsőruhájuk gomblyukáról hasonló színű, de keskenyebb pántlikáról függve hordozzák.

Azon egyházi Renden lévő személyek, kik az első vagy második rendbeli díszjellel megtiszteltetnek, azok szokásukhoz képest azt a nyakukról függve, a harmadik osztálybeli díszjellel megtiszteltettek pedig úgy, mint a többi világiak szinte gomblyukról függve fogják hordozni.

Ezen díszjelen kívül az 1. osztályba tartozó vitézek vagyis nagykeresztesek, légyenek bár azok világi vagy egyházi személyek, mellükön még egy ezüstből kivarrott csillaggal is, melynek közepén a Rend ismertető jele makkfalevél formájú koszorúval körülkerítve látszatik, fognak megtiszteltetni.

6. cikk

Mivel pedig azoknak, kik származásukra való nézve régi és nemes ágyból veszik eredetüket és a Mi örökös tartományainkban előbbkelő tisztségeket viselnek, gyakortabbi alkalmuk és könnyebb módjuk vagyon magukat Irántunk és Fenséges „főhercegi Házunk” iránt érdemesekké tenni és minekelőtte az olyas magasabb tekintetű megtiszteltetésekhez juthatnának, azokhoz csak különféle jeles érdemek által nyithattak maguknak utat, ennélfogva ezen Rend első és második rendbeli díszjelével főképpen csak ezeket kívánjuk jóváhagyásunk által megtiszteltetni, de azonban mégis a 2, rendbeli díszjellel meg fognak azok is érdemükhöz képest jutalmaztatni, ki Udvarunknál és tartományainkban elsőrangú tisztségeket nem viselnek. A kis kereszttel azonban, mint egy nyilvános jutalommal, a többi érdemekkel tündöklő nemesi status fog általunk kegyelmesen megtiszteltetni.

Ha ellenben a 2. és a 3. osztályhoz tartozó vitézek időközben érdemeiket szaporítanák és ezeknél fogva még nagyobb jutalmakra is méltóknak lenni találtatnának, rendeljük, hogy ekkor ezeknek már meglévő díszjeleik nékiek könnyebb utat nyithassanak az előkelő díszjel elnyerésére.

7. cikk

Hogy pedig a Rend tagjai között a rangra való nézve bizonyos és állandó zsinórmérték létesüljön, akarjuk és rendeljük, hogy valamint a nagykeresztes vitézek a többi felett, a középkeresztes pedig a kiskeresztesek felett már méltóságuk tekintetéből is előkelőbb ranggal bírnak, szinte úgy ők különösen maguk között elsőbbségüket a Rendben lett felvételük idejéhez képest szabják és rangjukat mindennemű gyülekezetekben és nyilvános ünnepeken ahhoz alkalmaztassák. Ha pedig megtörténne, hogy ugyanazon egy napon több személyek egyszerre vétetnek fel a Rendbe, akkor az, kinek előbb adatik által a Rend díszjele, a többiek felett, kik azt későbben veszik által, a rang tekintetében elsőbbsége légyen és így tehát a rangot mindenkor a Rendbe való felvételnek korábbi ideje, vagyis régibb volta határozza köztük meg.

8. cikk

Ezen Rend ünneplése napján, melyre nézve Szent István apostoli király napját tűzzük ki, tartozni fognak a Rendnek minden tagjai, hacsak valamely helyes ok által nem akadályoztatnának egybegyűlni és a kiszabott szertartásokhoz képest az Isteni szolgálaton jelen lenni.

9. cikk

Minthogy magának a Rendnek tulajdonsága azt hozná magával, hogy tagjjainak egy különösen őket illető és méltóságukhoz alkalmaztatott öltözetjük légyen, akarjuk, hogy a Rend mindegyik vitéze a Rendnyilvános ünneplései alkalmával egy hosszú, felül bő, alul pedig szűkre szabott ujjakkal ellátott, hermelinnel prémezett, karmazsinvörös taffottával bélelt, zöld bársonyból készült, földig érő vitézköpönyeget öltsön magára.

Az alsó köntös és a Rend süvege karmazsinvörös bársonyból készült, emez pedig hermelinnel prémezett s kócsagtollakkal , melynek egy vörös és zöld hüvelyben vannak beszúrva, ékesített legyen.

10. cikk

Valamint azonban a Rendnek vitézei rangukra és méltóságukra való nézve egymástól különböznek, szinte azért szükséges, hogy öltözetükre való nézve is egymástól megkülönböztethessenek, annálfogva rendeljük, hogy a Rend nagykeresztesei a fentebb előadott mód szerint készített köpönyegükön alól elszórt tölgyfalevelekkel gazdagon kivarrott köntöst hordozzanak.

A középkeresztesek és kiskeresztesek ellenben egy paszománt formára kivarrott alsóköntöst, csak hogy az utóbbieké valamenynire keskenyebb légyen, fognak hordozni.

A Rend öltözetén látszó kivarrások egymásban kapcsolt tölgyfaleveleket fognak ábrázolni, minthogy még a régi rómaiaknál is az efféle levelekből készített koszorú volt a polgárok jutalmazására szentelve, annálfogva tehát Mi is úgy vélekedtünk, hogy a tölgyfalevelek ezen „polgári vitézi Rend” öltözetének kiékesítésére legalkalmatosabbak lészenek.

Akarjuk továbbá, hogy a nagykeresztes vitézek nagyobb felékesítésük tekintetéből még egy nyakra való lánccal is tiszteltessenek, hogy ők nemcsak a Rend céljának, mely az érdemnek nyilvános elismerésében  és megjutalmazásában alapul megfeleljenek, hanem hogy azáltal a Rend minden tagja iránt viseltető különös hajlandóságuknak nagysága is kitüntessen, rendeltük, hogy ezen arany lánc ekképen készíttessen t. i., hogy annak aranyból készített ízei Szent István király és tulajdon nevünk előbetűit felváltva ábrázolják olyformán, hogy közöttük mindig a magyar korona szemléltessék és ekkép egy lánc alakuljon, melynek közepette egy arany sas, mint Felséges Házunknak szimbóluma ezen felírással: „Stringit amore” látszattassék és erről  függjön a rendnek leírt díszjele.

A rendnek ezen láncával nemcsak akkor fognak tartozni a nagykeresztesek megjelenni és azt nyakukban akasztva hordozni, midőn a rend ünnepeire megjelennek, hanem akkor is és szinte annyiszor, valahányszor ők általunk Udvarunkhoz fognak hivattatni.

11. cikk

Kivévén Minket, mint a rend nagymesterét és a koronaörököst, ki a trónusunkban és ezen nagymesteri méltóságunkban következni fog, senki másnak se fog szabad lenni a rend öltözetét, vagy díszjelt drágakövekkel kirakatni és felékesíteni, kivévén azon esetet, ha Mi magunk valakit ilyes díszjellel megtisztelnének.

12. cikk

Hogy pedig azon rend, úgy mint azt annak szerkezete megkívánja, tulajdon hivatalokkal és tisztviselőkkel elláttassék, következendő előbbkelő tisztviselők kik a rendnek dolgait végezni fogják , neveztetnek ki.

A rend főpapja vagyis prelátusa, kit Mi a fő egyházi rendből akarunk választani és kinevezni, fogja a rend ünnepén a szokott Isteni szolgálatokat végbe vinni.

A rend kancellárja: kinek kötelessége lészen a rend káptalanajaiban és a vitézeknek a rendbe való ünnepélyes felvételük alkalmával azokhoz célirányos beszédet tartani, a leteendő eskü formáját felolvasni, Nékünk az ünnepélyes szertartások alkalmával azokhoz a kitűzött mód szerint segedelmünkre, a rendnek dolgait a szükséghez és körülményekhez képest szóval vagy írásban előadni, a megkívántató végzéseket kiadatni és evégre a rend pecsétjét is őrizni és felvigyázás alá venni.

Minthogy pedig Mi, úgy mint Magyarország királynéja magunkat ezen rend nagymesterének nyilatkoztatjuk ki, akarjuk és rendeljük, hogy a rend kancellárjának hivatala a magyar udvari kancelláriának kancellári hivatalával örökre és olyformán legyen egybe köttetve, hogy amidőn valaki most említett Magyar Udvari kancellárnak fogna kineveztetni, az azon időpontban a rend kancellárja hivatalát is elnyerje és mihelyst az megszűnne lenni udvari kancellár, azonnal szűnjön ő meg a rend kancellárja lenni.

A rend titoknokja (greffier): kinek kötelességében fog állani a rend jegyzőkönyvét vinni és abban mindeneket, melyek a rendet illetik, híven feljegyezni, a rendbe való felvételekről szóló oklevelet kiadni, a folyamodók folyamodásait az avégre rendelt könyvbe beiktatni, az irományokat a levéltárba a levéltárban jó rendben tartani, a rend írnoka által az előkerülő fogalmakat híven híven leíratni és hogy a kandidátusokat illető kötelességeket, melyekre ők esküdni tartoznak, előttük felolvassa.

A rend tárnoka: ennek kötelessége nemcsak a rend díszjeleire és ruháira felvigyázni és gondot viselni, hanem a rend jövedelméről is, melyek a rend vitézi ruháinak megszerzésére vannak szánva, szoros számadást vinni és az Nékünk, mint a rend nagymesterének esztendőnként bemutatni.

Azonban megengedjük a rend titoknokának és tárnokának, hogy ezen hivatalukban a rend kiskeresztjét viselhessék.

A rend heroldja vagy címernöke, kinek kötelessége lészen a rend ünnepikor a Mi címerünket elől hordozni, amidőn neki megengedtetik, hogy a kiskeresztesek öltözetében jelenhessen meg.

A rend írnoka, ki tartozni fog a szükséges iratokat elkészíteni és a rend dolgaiban a titoknoknak és tárnoknak segítségére lenni.

Mind ezen tisztek általunk mint a rend nagymestere által fognak a rendkancellárnak ajánlására kineveztetni.

13. cikk

Ha a rend főpapja (prelátusa) vagy kancellárja ebbeli kötelességük teljesítésében valamely más fontos foglalatosságuk vagy betegségük miatt akadályoztatnának, akkor Mi, mint a rend nagymestere fenntartjuk magunknak, hogy az első helyett mást nevezhessünk kik a rend kancellárja foglalatosságát pedig, mint akinek hivatala a magyar udvari kancellárjának hivatalával örökre egybe van köttetve, mindenkor ennek helyettese végezze.

A rend titoknokja és tárnoka helyében azonban a rend kancellárja Nékünk teendő előleges jelentés mellett ideiglenesen nevezhet ki másokat is.

14. cikk

A titoknokoknak és tárnokoknak öltözete olyan légyen, mint a kiskeresztes vitézeké.

15. cikk

Hogy pedig ezen rend nem csak a megkivántató elsőbbségekkel légyen ellátva, hanem hogy annak minden tagja iránt viseltető kegyelmünknek és különös jóakaratunknak még nagyobb bizonyságát vehessék, kegyelmesen megengedjük, hogy midőn hozzánk járulni, vagyis Tőlünk audenciát nyerni kívánnak, azt ők a nélkül, hogy előbb magukat a főkamarásunknál bejelenteni tartoznának, megnyerhessék, és pedig midőn Wien-ben lakunk az úgynevezett retirade szobában midőn pedig Schönbrunnban tartózkodunk, az úgynevezett tükrös szobákban.

A kiskereszteseknek továbbá megengedtük azt is, hogy a rend ünnepi alkalmával, úgy nemkülönben elutazások vagy visszajövetelek alkalmával is, midőn t. i. kézcsókolásra bebocsájtatnak, az úgynevezett Titkos tanácsi palotákban, hová a nagy- és középkereszteseknek mindenkor szabad bemenetelük van, ők is megjelenhessenek.

16. cikk

Ezenkívül a kiskeresztes vitézek iránt viseltető kegyelmünknek nagyobb bizonyságul megengedjük nékik azt is, hogy nemcsak az udvar ünnepekre és az úgynevezett nagyobb appartementek-ben , hanem a játéki és kisebb appartementek-ben is megjelenhessenek.

17. cikk

Azon esetben, ha valaki, még valóságos titkos tanácsosi ranggal nem bír, különös érdemei tekintetéből a rend nagykeresztjével jutalmaztatna meg, rendeljük, hogy ő ekkor valóságos belső titkos tanácsosi ranggal, a középkeresztesek pedig ezen esetben a decretális titkos tanácsosi ranggal,  a kiskeresztesek végre a körülményhez képest, melynek megbírálását Mi magunknak fenntartjuk, a grófi, folyamodásuk következésében pedig a bárói ranggal, minden taksa fizetése nélkül megtiszteltessenek.

18. cikk

Minden örökös tartományunk hatóságainak meghagytuk, hogy midőn ők a rend tagjainak hivatlaból irandanak, egyéb címzetjeiken kívül, ezen jeles rend címzettjét is érdekeljék.

19. cikk

A rend ünnepe alkalmával a Nagykeresztesek rendi öltözetükben különös kegyelmünkből Asztalunknál fognak ülni, a közép- és kiskeresztesek pedig udvari főételhordó-mesterünk által udvarunknál fognak megvendégeltetni.

21. cikk

Megengedtetik a rend minden tagjának, hogy nemzeti címerüket ezen rend díszjelével  felékesíthessék és szaporíthassák és hogy azzal életük fogytáig élhessenek.

22. cikk

Megengedjük továbbá a rend minden vitézének, hogy a maga költségén, több rendbeli díszjelt is készíthessen, de mégis csak úgy hogy ezen szándéka felől a rend kancellárját mindenkor eleve értesítse.

23. cikk

Minthogy pedig a jutalmaknak nemcsak az érdemekhez, hanem a személyek születésükhöz és méltóságukhoz is kelletik szabva lenni, s Mi éppen ezen okból, amint már említettük, akarunk a nagykereszt osztogatásakor, mint ezen „polgári vitézi rend” legjelesebb és csupán az érdemekkel teljes nemesség megjutalmazására szentelt megtiszteltetési rendnek megadásakor, az érdemeken kívül, a jutalmazandónak régi nemzetségi állapotára is tekinteni, annálfogva megkívánjuk, hogy olyas kandidátus, ki a rend nagykeresztjével lenne megtisztelendő, nemzetségének régi származását legalábbis is negyedíziglen elegendőképpen megpróbálja, fenntartjuk azonban mindamellett is Magunknak és a trón örököseinek azon jogot, hogy akkor midőn különös és megkülönböztetett érdemeknek jutalmazása forog fenn, őket ezen próbák előhozásától felmenthessük és felmenthessék. 

24. cikk

Midőn pedig MI ezen ősi próbáknak előmutatását kívánjuk azok által korántsem értjük a grófokat és bárókat, hanem a nemességnek azon nemét, mely azon tartományokban létezik, melyből a kandidátus származik.

Ezen próbák előhozásától azonban a császári és királyi aranykulcsos személyek vagyis kamarások felmentetnek, mivel az ilyes személyek nemzettségi ősiségünk és régiségük úgyis már eléggé tudatik.

25. cikk

Hogy továbbá a rendbe való felvétel alkalmával is egy bizonyos és állandó rend tartassék és az mintegy zsinórmértékül szolgálhasson, azt eképpen határoztuk meg: Miután a rendbe feveendő vagyis kandidátus ezen kegyelmünkről  a rendkancellár levele által értesíttetett, tartozik ő a kitűzött napon és órában a rend káptalanjában, hol a rend vitézei és tisztjei jelen lesznek, a rend öltözetében megjelenni és az előszobában mindaddig várakozni, míg nékie a bemenetelre jel nem adatik.

A rend káptalanjának ünnepélyes szertartása következendő leend: Miután Mi a mennyezet alatt helyünket elfoglaltuk, akkor a rend kancellárja trónusunk előtt letérdepelve kérni fogja parancsunkat, melyet megkapván, a rend heroldusa a kandidátusoknak  jelt ád és tudtukra adja, hogy a bejövetel nékiek megengedtetett, kik azonnal mindnyájan bejövén, kitűzött helyeiket elfoglalják. ekkor a rend kancellárja egy rövid foglalatú beszédben értésére adja a gyülekezetnek a Mi legkegyelmesebb akaratunkat és célját a tartandó káptalannak, inteni fogja a kandidátusokat a rend vitézeit illető Hitnek letételére és felolvassa neveiket.

Ennekutánna a rend titoknokja hangosan és értelmesen fel fogja olvasni azon kötelességének tartalmát, melyeknek megtartását ők hittel fogják ígérni. Ezekután a kandidátusok azon renddel, mely szerint neveik kikiáltatni fognak, bizonyos avégre készített vánkosokra letérdepelnek és a feszület előtt a hitet, melyet a főkancellár előttük felolvasand, nyilvánosan leteszik és letevén, ismét előbbeni helyekre  visszatérnek.

A hit letétele után Mi, mint a rend nagymestere ezen latin szavakkal fogjuk őket a hittel ígért hűségnek megtartására inteni:

„Quam Jurisjurandi Religione promti vovistis observantiam et fidem, illam, út strenuos ac honoratuos decet Equites omni loco ac tempore, vos integram servaturos prorsus non ambigimus. Recepturi igitur de manu Nostra, per Nos vobis designatum Ordinis Signum, eorum, quae nunc Religione spopondistis, inviolabilem memoriam conservate. Nos autem gratiam et benevolentiam Nostram vobis confirmamus.”

Azaz: „Semmitsem kételkedvén afelől, hogy melyeknek hűséges magatartását most hittel fogadtátok, szinte úgy, mint az a derék és megtisztelt vitézekhez illik, azokat minden helyen és időben pontosan megtartjátok. Elveendők annak okáért kezeinkből ezen rendnek néktek szánt díszjelét, mindazokat, miket most hittel fogadtatok emlékezetetekben híven megtartsátok. Mi azonban irántatok viseltető kegyelmünket és jóakaratunkat továbbá is megerősítjük.”

Miután eképpen vége lett a káptalannak, Mi visszavonandjuk  magunkat a mellékszobába (úgynevezett Retirande szobába), a rend vitézei és tisztjei pedig a tanácsszobába (Ratsstuba) megmaradnak és ott  várakozván visszajövetelünkre, szerencséjük lészen Bennünket a rend vecsernyéjébe vezetni.

26. cikk

A rend kandidátusai, ha mindjárt a rend öltözetében vannak is, mindaddig, míg fel nem vétetnek és a rend díszjelével meg nem tiszteltetnek, úgy tekintetnek, mint újjoncok s annálfogva, midőn Mi az udvari kápolnába megyünk, ők nem a többi lovagok rendébe, hanem a rend tisztjei előtt mennek.

27. cikk

A nagymesterek hatalmában áll, önmeggyőződése szerint valakit a kandidátusok közül a rendi hit letételétől fölmenteni.

28. cikk

A rend díszjele általadásának vagyis a rendbe való valóságos felvételnek Szent István apostoli király napján kelletik megtörténni a mennyezet alatt és pedig olyas ünnepi szertartással, mint az a Rend directoriumában előadva vagyon, jelesen pedig, midőn a Rend kancellárja evégre tőlünk parancsolatot veend, kötelességében fog állani a jelenlévőkhöz, de főkép a kandidátusokhoz egy rövid beszédet tartani s ezután ki-ki egymásután királyi trónusunkhoz fog közelíteni, midőn a nagykeresztesek Tőlünk a nagykeresztet, a középkeresztesek pedig vagyis kommandőrök a Rend szalagját, melyet magunk fogunk nyakukba akasztani, a kiskeresztesek  pedig a Rend díszjelét kezünkből fogják elvenni s ez utóbbiak az önmaguk mellükre felfüggeszteni. A rend díszjele általadása alkalmával Mi következendő latin szavakkal fogunk élni:

„Accipe signum Ordinis Equitum Sancti  Stephani publicum singularium meritorum tuorum testimonium ac praemium, illudque semper appensum gerito, út nempe, quid Deo, Nobis, Domuique Nostrae, atque Ordinis huius dignitati, debeas, honoris, quem a Nobis hodie accepisti, magnitudine monitus, nunqquam ignorare possis.”

E szavak értelme magyarra fordítva a következő:

„Vedd által Szent István Rendének díszjelét, mint nyilvános bizonyságát és jutalmát a te különös érdemeidnek és hordjad azt azüntelen magadon, ezen megtiszteltetési jel, melyet ma Tőlünk nyertél, néked mindég intésül szolgáljon és soha meg ne felejtkezhessél arról, mivel az Istennek, Nékünk, Fejedelmi Házunknak és ezen rend méltóságának tartozol.”

Midőn középkeresztesek vagy kiskeresztesek vétetnek fel a rendbe, akkor a nagymester nem ezen szavakkal él „honoris magnitudine”, hanem ezekkel: „ Honoris quod a Nobis accepisti Insigni monitus…stb.”

29. cikk

Midőn a rendbe való felvétel a leírt módon végbement, akkor a nagykeresztes vitézt a rend nagymestere különös kegyelmének bizonyságául megöleli s éppen ezen módon a rend tagjai is barátságuknak jeléül őt megölelik.

30. cikk

A felvételről szóló oklevél (diploma) a nagykeresztesek részére könyv formában, a közép- és kiskeresztesek részére pedig patens formában készíttessék és általuk, mint a rend nagymestere, a rend kancellárja és titoknokja által aláírva adattasson ki, azzal a különbséggel, hogy a kommandőrök vagyis középkeresztesek diplomáján függő pecsét légyen, a kiskeresztesek diplomájára pedig a pecsét reá üttettessék.

31. cikk

Hogy pedig a rend vitézei tudhassák, miből álljanak kötelességeik, a rend kancellárja mindegyiket, a rend statutumait magában foglaló könyvnek 1-1 példányával el fogja látni, ezeknek pedig kötelességükben fog állani, mindazt, amire felesküdtek, híven és szorgalmatosan megtartani.

32. cikk

A rend díszjelét köteles lészen ki-ki a vitézek közül mindenkor hordozni és senkinek sem lészen szabad a nélkül valamely nyilvános helyen megjelenni, vagy pedig még amellett más idegen rendet is viselni.

33. cikk

A nagykeresztesek halála történtével tartozni fognak annak örökösei az arany nyakláncot a rend kancellárjának, a többieknek örökösei pedig a díszjelt a rend tárnokának visszaadni vagy általküldeni.

34. cikk

Mindenkinek kötelességében fog állani a rend ünnepe alkalmával az első vecsernyén és a Szentmisén, mely minden esztendőben Szent István apostoli király ünnepét követő napon fog a megholt rendvitézeiért tartattatni, megjelenni és azt fontos ok nélkül el nem mulasztani.

35. cikk

Hasonlóan tartozni fognak a rend tagjai azon végzéseket is, parancsolatokat is, melyek nevében hiteles formában kiadatnak, esküjükhöz képest pontosan teljesíteni.

36. cikk

Hogy pedig ezen szertartások melyeket akkor, midőn valaki a rendbe felvétetik és midőn a rend ünnepei tartatnak, megtartani kívánunk, megállapítva légyenek,  hogy direktóriumot készíttetünk nemcsak a felvételi, hanem az ünneplési szertartásokra is, melyet is, mivel kegyelmesen megerősítettünk, rendeljük, hogy az is a rend statutumaihoz mellékeltessék.

Ezek tehát azok a rendelések és törvények, melyeken ezen általunk helyreállított jeles vitézi rend fundáltatik.

Valamint tehát Mi magunk is azokat megtartani el nem mulasztjuk, szinte úgy kötelesek légynek azok is megtartani, kik Bennünket örökös Magyarországi Királyi trónusunkban követni fognak.

Ha mindazáltal azokra való nézve valamely homály, kétség vagy nehézség támadna, fenntartjuk magunknak és örököseinknek azon jogot, hogy azokat felvilágosítsuk, magyarázhassuk, elháríthassuk és a kétséges kérdéseket elintézhessük.

Ezen kívül szabadságunkban légyen mindenkor nemcsak Nékünk, hanem a nagymesteri méltóságban Minket követőknek is ezen rendeléseket és szabályokat megszaporítani és szóval, ami csak a rend díszére és hasznára válhat, hozzáadni.

Hogy pedig mindezek a késő maradék által és örökképpen megtartassanak, rendeltük, hogy azok 3 hasonló példányban szerkesztessenek, tulajdon kezünk aláírásával megerősíttessenek, azok egyik példánya a rend levéltárában, a második Magyarország örökös tartományunk levéltárában , a 3. végre a magyar udvari kancelláriának levéltárában tétettessék és őríztessék.

Kelt a Mi főhercegi lak Wien városunkban 1764. május 6-án.

Mária Terézia m. k. (P. H.)

gróf Esterházy Ferenc m. k.

gróf Keglevich József m. k.