Vaskorona Rend   

Orden der Eiserner Krone

 

A lombard Vaskorona Európa egyik legrégibb abroncskoronája. Az ékszer négyujjnyi széles, drágakövekkel van kirakva és gyöngyökkel szegélyezve. A koronát belülről egy centiméter széles vaskarika veszi körül. A legenda szerint Jézus Krisztus egyik keresztszegét olvasztották be a vasszegélybe. A szeget Szent Heléna találta meg, aki fiának, Konstantin császárnak adta. A tárgy később Nagy Gergely pápához került, aki elajándékozta Theodolina longobárd hercegnőnek. Ő aztán férjének adta, aki 593-ban koronát készíttetett belőle. Ezzel a fejékkel szentelték fel a longobárd királyokat, majd 774-ben Nagy Károly frank királyt is. A korai időkben a megalakuló Német-római Császárság uralkodóit is megkoronázták első lépcsőben vele, mielőtt Rómában császárrá avatták őket.

 

A  longobárd Vaskorona

1805-ben Bonaparte Napóleont is megkoronázták a Vaskoronával. A franciák császára alapította a Vaskorona Rendet olasz királlyá történő koronázása emlékére 1805. június 5-én. A Rend történetét az alapítás századik évfordulóján, 1905-ben írta meg J. L. Koechlin francia százados.

Napóleon a Vaskorona Renddel

A kitüntetés alapszabályai sokat változtak az évtizedek folyamán. Az eredeti statútumokat 1805. július 7-én hirdette ki Aldin államtitkár. Céljuk egy olyan rend létrehozása volt, mellyel jutalmazni lehetett nem csak a harctéren, hanem a közigazgatás és a szépművészetek terén elért érdemeket is. A rend nagymestere a mindenkori olasz király lett. Eredetileg húsz nagykeresztes, száz középkeresztes és ötszáz lovagból álló szövetséget terveztek. Rendjelvényük a longobárd vaskorona kisebbített formája volt. A körülötte húzódó szalagon az a jelmondat olvasható, amit Napóleon mondott, amikor a fejére tette a Vaskoronát: „DIEU ME L’A DONNÉE, GARE A QUI Y TOUCHERA”, azaz „AZ ISTEN ADTA EZT NEKEM, JAJ ANNAK, AKI HOZZÁNYÚL”. 

A nagykeresztesek az arany rendjelvényt nyakban, a középkeresztesek a bal mellen viselték. A lovagok kitüntetése ezüstből készült és szintén a bal mellen viselték. A Vaskorona Rend szalagja sárga színű volt, szélein zöld csíkkal.

A Vaskorona Rend lovagjainak kitüntetése ezüstből

A Vaskorona Rend középkereszteseinek kitüntetése aranyból

A Vaskorona Rend nagykereszteseinek kitüntetése

 A feljegyzések szerint 1805 és 1812 között 1912 alkalommal adományozta Napóleon a kitüntetést.

1814-ben Napóleon bukásával I. Ferenc magyar király a rendet besorolta sajátjai közé, majd 1816. január 1–én jóváhagyta az új alapszabályokat. A régi lovagok folyamodhattak az új kitüntetésért, így az eredeti jelvényét a tulajdonosok viselhették az új (osztrák császárival) együtt, de a korábbi évjáradékokat már nem folyósították számukra.  A legénységi és altiszti állomány nem kaphatta meg az új rendjelet, ők egy ebből a céljából adományozott ezüst emlékérmet kaptak a Vaskorona Rend szalagján. Ez volt a Pro Virtute Militari érem. A 37 mm átmérőjű érem előoldalán egyenesen álló antik kard látható, hátoldalán pedig a "Pro Virtute Militari", azaz "Katonai erényekért" felirat olvasható.

Összesen tizenegy ilyen személyről tudunk, akik közül hétnek a neve ismeretes. (Más forrás szerint 85 adományozás történt.)

A rend nagymestere a mindenkori osztrák császár lett. A rend első, második és harmadik osztályú lovagokból állt. A kitüntetéssel rangemelés is járt. az első osztálytulajdonosa udvari belső tanácsosi méltóságot kapott, a másodosztályé báróságot, a harmadosztály tulajdonosa pedig nemességet.

Ferenc magyar király

A csillagon arany alapon a vaskorona látható, míg a rendjelvényen a francia sas helyére a kétfejű osztrák sas került. A kitüntetés tetején piros zománc béléssel az osztrák császári korona lebeg. A sas mellén szív alakú mezőben az „F” betű (Ferenc) olvasható, hátoldalára pedig az 1815-ös évszám került. A szalag alapszíne továbbra is sárga maradt, de a szélső csík kék színű lett.  A harmadik osztályú lovagok kitüntetése ezüstből készült.

III. osztályú Vaskorona Rend 1816-os típusa

1866-ban –az itáliai területek elvesztését követően- egyezmény született arról, hogy a kitüntetést a későbbiekben Ferencz József még adományozhatja, de utódai már nem. A világháború alatt azonban ezzel nem törődtek, az adományozás tovább folytatódott. Az olaszok 1868-tól megegyező szimbolikával maguk is kitüntetést alapítottak, az Olasz Koronarendet.

1860. február 12-től az ellenséggel szemben mutatott katonai érdemek elismeréseként bevezették a hadidíszítményt. A Lipót Rendhez hasonlóan rögzítették, hogy ha egy hadidíszítményes rendjel elnyerését követően az adományozott személy magasabb fokozatot nyer el, akkor a hadidíszítményt a magasabb fokozat jelvényén is jelölni kell.

1877. május 27-től az addig sima sugarú csillagokat brillírozott csillagok váltották fel.

1884. július 18-án megszüntették a rangemelést a kitüntetés folyományaként.

1908. március 23-tól a katonák részére bevezették a kisdekorációt az I. osztályhoz. A II. osztályhoz tartozó kisdekoráció 1917. október 27-től volt viselhető.

1916. december 13-án elrendelték, hogy az ellenség előtti személyes bátorság elismerésére aranykardok is adományozandók a kitüntetéshez. Ha magasabb fokozatot is elnyert ugyanaz a személy, a magasabb fokozaton ezüstszínű kardokkal tették ezt láthatóvá.

1912-ig kb. 4600 tagja volt a rendnek. Az első osztályú lovagok 181-en voltak, akik közül 12 személy hadidíszítményes kitüntetést birtokolt, de  csak valamely alacsonyabb fokozat hadidíszítményével.

246 lovag volt másodosztályú. Ebből 4 hadidíszítményes és még 6 alacsonyabb fokozatú hadidíszítményes.

Kb. 4200 harmadosztályú lovagja volt a Rendnek, ebből 171-en hadidíszítménnyel rendelkeztek.

Külföldi rendtagból 6 első osztályú, 10 másodosztályú, és 47 harmadosztályú lovag volt.

A világháború előtt évente kb. kétszáz adományozás történt. A világháború alatt kb. 40 első osztályú, 340 másodosztályú és 6200 harmadosztályú adományozás történhetett. A Magyar-Osztrák Monarchia összeomlásával a további adományozások megszűntek, bár a Horthy-korszakban is lehetőség lett volna a jogfolytonos adományozásra.

A Vaskorona Rend III. osztálya:

A kitüntetés 50x28 mm nagyságú aranyból készült függő, melynek alsó részén enyhén ívelt szegélyű, zománcozott díszítésű lombard Vaskoronán ülő kétfejű császári sas látható. A sas sűrű tollazatú, kiterjesztett szárnya előtt jobb lábával egyenes kardot és egy jogart tart, míg a bal lábával országalmát tart. Mellkasán szegéllyel ellátott zománcozott pajzsban „F” betű olvasható. A kétfejű sas fölött az osztrák császári korona lebeg, melyből két szalag fut lefelé, melyek rögzítik a koronához a madarat. A korona tetején gömbfület alakítottak ki, melybe egy karika kapcsolódik, ami egy kontraszemmel csatlakozik a szalaghoz. A kontraszem lapos, közepén fehér gyöngysorral díszített. A szalagja 40 mm széles aranysárga színű háromszögletű mellszalag, melyet a szélein 6 mm széles kék sávok díszítenek.

Vaskorona Rend III. osztálya hadiékítménnyel

Az 1815-ös típuson a szalag 37 mm széles és 4 mm széles zöld sávok láthatók a szélein. Az 1816-os típuson a sávok már kék színűek lettek. 

A kitüntetés a saját dobozában

A Vaskorona Rend II. osztálya:

A jelvény 60x30 mm nagyságú aranyfüggő. A függesztőkarikához 22 mm hosszú kontraszem kapcsolódik. Szalagja 52 mm széles aranysárga színű nyakszalag, szélein 8 mm széles kék szegéllyel. 

Vaskorona Rend II. osztálya hadidíszítménnyel és kardokkal

A Vaskorona Rend I. osztálya:

A jelvény 70x35 mm nagyságú aranyfüggő. A csillaga 83 mm átmérőjű, nyolc egyenlő ágú ezüstcsillag. A csillagágak hét egyenlő részből állnak és oldal felé rövidülő csillagágból épülnek fel. Közepén arany medallionban a Vaskorona látható, melyen ékkövek képezik a díszítést. Körülötte az 1815-ös típusnál gyöngyözött aranykeretben zöld zománcú tölgyfalomb koszorú díszíti a jelvény közepét. 1816-tól viszont a tölgyfakoszorú helyett kék gyűrű látható. A gyűrű felső körívén az "AVITA ET AUCTA", azaz "ÖRÖKÖLT ÉS KIBŐVÍTETT" felirat, a Rend jelmondata látható.

A Vaskorona Rend I. osztályának csillaga hadidíszítménnyel és kardokkal.

A Rend I. osztálya dobozában 

A kitüntetés miniatűr változata

 

A Vaskorona Rend eredeti alapszabályai (1816)

Mi Első Ferenc Isten kegyelméből Ausztriai Császár, Jeruzsálemi, Magyar, Cseh Lombardiai és Velenczei, Dalmatia, Horváth, Tót-Galicziai és Lodomériai Király, Ausztriai Fő Herceg, Lotharingiai, Salzburgi, Steyer, Karinthiai és Karnioliai, Felső és Alsó Silesiai Herczeg, Erdélyi Nagy Fejedelem, Morvai Mark gróf, Habsburgi és Tirolyisi Fejedelmi Gróf, stb.

A végett, hogy azon időszak, melyben Olaszországi Tartományaink Kormányunkhoz oly szerencsés foganattal ismét visszakapcsoltattak, egy bizonyos, különös kegyelmünkből állítandó emlékjel által örök emlékezetben  tartathassék, Mi egyes jeles Rendnek ezen nevezett alatt: „a Vaskorona-Rendje” alkotását elhatároztuk, és azt a Mi többi Koronáink és Házi Rendeink számokba felvétetni rendeltünk. Ennélfogva tehát Mi bizonyos alapszabályokat, melyek célunknak leginkább megfelelhetnének készíttetünk és miután azokat helybehagyásunkkal is megerősítettük volna –rendeljük, hogy az alábbi következő Rendeléseinket ezen Rendnek minden tagja most és jövendőben szorosan megtartsák, és azokhoz, mintegy zsinórmértékhez magokat minden időben alkalmaztassák.

1.§.

Ezen Rendnek tagjai a Vaskorona Rendje vitézeinek neveztessenek.

2.§.

Ezen Rendnek nagymesterei méltósága mindenkor és elválhatatlanul egybe kapcsolva maradjon a Császársággal, következőleg fenntarthatjuk ezen jogot mind magunknak, mind azoknak is, kik bennünket az Austriai Tartományok Trónusában követni fognak.

3.§.

Ezen Rend az érdemekhez képest három osztályból fog állni t.i. első, második és harmadik osztálybéli  vitézekből.

4.§.

Az első osztálybeli vitézeknek a rangra való nézve elsőbbségek lészen a második osztálybeliek, emezeknek pedig a harmadik osztálybéliek felett. Ugyan azon az egy osztálybeli vitézek elsőbbségi rangjokat a Rendbe való felvételének ideje, ha pedig ugyanazon egy napon több vitézek vétettek volna fel a Rendbe, akkor a díszjel átvételének ideje fogja azt meghatározni.

5.§.

Felvétethetik ezen Rendbe minden rangra való tekintet nélkül mindenki, légyen is bár olyas polgári vagy katonai szolgálatban, csak hogy ő arra való nézve a megkívánható tulajdonságokkal birjon. Az efféle tulajdonságokhoz tartoznak:  a fejedelemhez és az államhoz vonzó hívségnek és buzgalomnak kétséget nem szenvedő jelei a monarchiának javát előmozdító hasznos igyekezeteknek, s más egyéb nagy és közhasznú munkálatok által való megkülönböztetéseknek tanubizonysági.

6.§.

A Rendbe való felvételi jog egyenesen csak a nagy mestert illeti és senkinek sem szabad azért folyamodni.

7.§.

A díszjel, melyet a vitéz ezen méltóságának elnyerése bizonyságául fog kapni, következendő:

A vaskorona, melyen az ausztriai megkoronázott kétfejű császári sas ül, ennek mellén mind a két oldalról vagyon egy sötétkéken zománcozott szív formájú sas, melynek jobboldalán lévő középen egy aranyozott F betű, a bal vagy hátulsó oldalán pedig az 1815. esztendei szám látszatik.

Ezen díszjelt az első osztályhoz tartozó vitézek egy széles, középett aranysárga, szélein pedig keskeny sötétkék színekből festett jobbvállról a baloldal felé leeresztett szalagról függve fogják hordozni. Ezenkívül hordozni fognak ők mellük bal oldalán egy négysugarú ezüsttel kivarrott csillagot, melynek közepén látszik a Vaskorona arany mezőben egy sötétkéken zománcozott karikával körülkerítve ezen körül-írással „Avita et Aucta”.

A rend ünnepeikor az első osztályba tartozó vitézek fent leírt díszjelöket egy arany láncon nyakokról függve hordozzák.

Ezen aranylánc izeni először is az F.P. betűk egymásba kanyarítva jönnek elő, ezeket követi a Vaskorona, ezt pedig egy tölgyfaágacskából készített koszorú, utóbb ismét a fentebbi egymásba fűzött betűk, a többi ékességekkel együtt egymást felváltva egészen a végekig.

A második osztályhoz tartozó vitézeknek díszjelük csupán csak nagyságokra való nézve különböznek az első osztályhoz tartozó vitézek díszjeleiktől. Ezek azt egy kétujjnyi szélességű aranysárga színű és sötétkék szélű szalagon nyakukról függve, a 3. osztályhoz tartozó vitézek pedig egy kevéssé kisebb alakú díszjelöket egy 9 linea szélességű, aranysárga színű és szinte sötétkék szélű szalagon, baloldalon lévő gomblyukakról függve hordozzák.

A Rend heroldjának és többi tiszteinek megkülönböztetési jelök, melyekben a Rend ünnepén megjelenni tartoznak, áll egy nagy arany medaillonból, melyen a rend díszjele látszik, és melyet ők nyakról függve éppen olyas szalagon hordoznak, mint aminőről a 3. osztálybeli vitézek hordozzák díszjelöket, a Rend heroldusa azonban azzal is megkülönbözteti magát, hogy kezében egy pálcát hordoz.

8.§.

A díszjelnek drágakövekkel való ékesítése egyedül csak a nagymestert illeti és senkinek sem szabad a vitézek közül ekép felékesített díszjelt hordozni, ha csak a nagymester által olyassal meg nem ajándékoztatott volna.

9.§.

Ellenben megengedtetik minden vitéznek, hogy nemzetiségi címerét ezen Rend díszjelével felékesíthesse, és hogy ő azzal életfogytáig minden alkalommal élhessen.

10.§.

Hogy a Rend tagjai egy különös és méltóságukhoz alkalmazott öltözet által, melyben a Rend ünnepén és egyéb ünnepélyeken megjelenni tartozni fognak, osztályokhoz képest megkülönböztethessenek, rendeljük:

Hogy a Rend öltözete sárga, kék és fehér színekből álljon, a prémezések és egyéb kiékesítések pedig ezüstből legyenek.

Alsóruhájok minden osztályhoz tartozó vitézeknek egyenlően sárga bársonyból készült, mely egy a nyaktól kezdett egész térdig érő köntösből áll, és jobb oldalról, a kar magasságától kezdve egész lábcombig ezüst zsinorral vagyon összefűzve, de még a cipőkön felül is gyengén a testhez szoríttatik az, ugyanazon zsinórral, egyéb iránt pedig nyiltán hagyatik, a zsinór végeiről pedig gazdag cafrangos bojtok függnek.

Ezen köntös fehér tafotával vagyon bélelve, ennek szélei pedig ezüsttel vannak kirakva , a kivarrásokban a Vaskorona, abból pedig borostyán kanyarított pálmafa, majd ismét tölgyfaágacskákkal font koszorú egymást felváltava tüntetnek elő, melyekben ezen szavak „Avita et Aucta” egyes betűit a kivarrások végéig szemlélhetni, a kivarrások szélessége az első osztálybeli vitézekneknél négy és fél, a második és harmadik osztálybelieknél pedig három és fél bécsi mértékű ujjakbul áll.

A nadrág és a harisnyák, egy darabban fehér selyemből köttetnek.

A cipők fehér bársonyból készítvék, felöl hármasan felvágva, vagyis felhasítva, és sárga atlassal bélelve, a csatok helyett pedig kék atlasból készült szalagokkal, melyeknek végeit ezüst cafrangok ékesítik, szóríttatnak a lábakhoz.

A kard egyenes és kétélű, melynek markolatja és keresztvesszeje egy keresztet formál.

A kardnak minden cifrázatai ezüstből készítvék, melynek gombját a Vaskorona keríti körül, markolatja egészen ezüstből készült, két pálmafaággal körülfonva, melyeknek egyikefelülről lefelé, másika pedig alólról felfelé kanyaríttatik, és hegyeik vagyis végeik összefutnak.

A kard markolatjából képezett kereszt közepén, két tojás formájú címer látszik, melynek jobb oldalán ezen betűk F. P. (Franciscus Primus) a tulsó oldalán pedig az 1815. esztendei szám olvasható. Ezen tojásformájú címertől kezdve, végig a keresztvesszőn tölgyfa és borostyánágak egymásba és általellenben fonódva látszanak, a kard hüvelye kék bársonnyal vagyon behúzva és megezüstölve. A kard egy kék bársonyból készült övvel köttetik fel függő kardtáskákkal melyeken borostyán ágak vannak ezüsttel kivarrva és ezüst csatokkal összekapcsolva. A süveg kék bársonyból, mely barretnek neveztetik, ezüst zsinórokkal  körülkerítve és fehér tollakból készült bokrétával felékesítve.

A kesztyűk fehér bőrből készültek nagy és ezüsttel kivarrott ellenzőkkel.

Köpenyegjeik mind a három osztálybeli vitézeknek kék bársonyból készítvék, fehér atlasszal béleltek, melyeknek vállaikra kereken lefüggő hasonlóul kék bársonyból készült gallérjaik vannak, köpenyegjeiket és azoknak gallérjait szinte olyas ezüst kivarrások ékesítik, mint az alsó köntösön látszanak, a köpönyeg jobb vállon egy kapoccsal szoríttatik össze és így tehát az fél vállról függve rézsünten borítja el a mellet és a bal kezet.

Az első osztálybeli vitézeknek köpenyegjeik földig érő hosszú aljjal végződik, a kivarrások rajta 12 bécsi ujjnyi szélességűek, két ujjnyira a gallér alatt bal oldalon van a Rend csillaga és a galléron felül átakasztva van a rend lánca, melyről függ a Rend díszjele.

A második osztályhoz tartozó vitézeknek köpenyegjeik annyiban különböznek amazokétól, hogy azoknak köpönyegjeik a földig nem érnek, az ezüst kivarrások is rajtok csak nyolc és fél bécsi ujjnyi szélességűek és hogy díszjelöket szalagról függve a galléron fölül viselik.

A harmadik osztályhoz tartozó vitézeknek köpenyegjeik csak fél lábszárig érnek, az ezüst kivarrások rajtok hat és fél bécsi ujjnyi szélességüek és díszjeleiket szalagról függve gallérjokon akasztva mellök bal részén hordozzák.

A köpönyegen fölül körülveszi a nyakat egy egyenesen álló dupla csipkéből készített minden osztálybeli vitézeknél egyenlő alakú és öt ujjnyi szélességű gallér.

A Rend heroldja vagyis címernöke hordozza a Rendnek aranyból készült fent leírt medailliáját a harmadik osztályhoz tartozó vitézeknek szalagján nyakba akasztva. Kezében tart egy három lábnyi hosszúságú sárga bársonnyal behúzott, borostyán és pálmafa ágacskákkal kivarrott pálcát, ennek felső végén a Vaskorona felett nyugvó állásban vagyon az ausztriai kétfejű sas és a többi ékességek rajta ezüstből készítvék.

A Rend többi tisztviselőik szinte ilyes medaillet hordoznak nyakokról függve mint cimernők, de pálca nélkül.

11.§.

A vitézeknek száma 100 személyre vagyon meghatározva, az első osztályba tartoznak 20, a másodikba 30, a harmadikba pedig 50 személyek. De azonban a mi ausztriai Házunkból való hercegek ide nem számíttatnak.

12.§.

A Rend dolgaira való felügyelés végett következendő tisztek neveztetnek ki:

A Rend főpapja, kit a főpapi Rendből a nagymester fog kinevezni, ennek kötelességében fog állani az isteni szolgálatokat végezni.

A Rend kancellérja, kinek kötelessége lészen a vitézeknek ünnepélye felvételük alkalmával vagy pedig a Rend gyülekezeteikor a jelenlévőkhöz beszédet tartani, az eskű formáját a felesketendő vitézeknek felolvasni, a Rendnek dolgairól a nagymestert a körülményekhez képest írásban vagy szóban értesíteni, és annak mindenekben, melyek a Rend dolgait illetik, segítségére lenni, a vitézek számában felvétettek részére a diplomákat elkészíttetni és a Rend pecsétjére is felvigyázni.

A Rend kincstárnoka, kinek tisztjében fog állani nemcsak a Rend díszjeleiről, hanem a Rend öltözetjeiről és azoknak őrizetjeikről is gondoskodni, tartozni fog ezen kívül az evégre megkívántató kötelességekről számadást vinni és azt minden esztendőben a nagymesternek bémutatni.

A Rend titoknokjának kötelessége lészen a Rend jegyzőkönyveit vinni, abban mindazokat, míg a Rend jegyzőkönyveit vinni, abban mindazokat, míg a Rendet illetik híven feljegyezni a felvételekről szóló diplomákat elkészíteni a Rend irományaira a Leveles tárban jól felvigyázni, azokat jó őrizet alatt tartani, és a Rendbe felveendő vitézeknek kötelességeit felolvasni.

A Rend heroldja vagyis cimernőkje –kinek megengedtetik, hogy a Rend ünnepei alkalmával a harmadik osztályhoz tartozó vitézeknek öltözetjeikhez hasonló ruházatokat viselhessen.

A Rendnek irnoka –ki a fenn kijelölt tiszteknek minden írásbeli kiadásokban és mindenütt, hol szükséges lészen, segítségökre fog lenni.

Ezen tiszteknek kinevezésök egyedül csak a Rend nagymesterétől függ.

13.§.

A vitézek a Rendbe való ünnepélyes felvételekor következetesen szabályokat tartoznak megtartani.

Miután az, kinek érdemei tekintetéből a Rend nagymestere ezen Rend díszjelével való megajándékoztatást magában eltökélte, a Rend kancellárja által ezen kegyelem felől hozzá intézett levél által előre értesíttetett, tartozni fog ő a kijelölt napon és órában az udvarnál tartandó káptalanban, hová szinte a Rend vitézei és tisztjei rendi öltözetjökben megjelenendők lésznek, megjelenni és az előszobában mindaddig várakozni, míg a káptalanba való szabad bémenetelre nékie jelt nem adatik.

Miután a Rend nagymestere a trónus menyezete alatt maga helyét elfoglalja, akkor a Rend kancellárja a trónus előtt letérdepel, és ki fogja kérni Őfelsége parancsolatját.

Kiadatván a parancsolat azonnal jelt ád, és értésére adja a rend cimernöke a kandidátusnak, hogy nékije a szabad bemenetel megengedtetett, ki is belépvén azonnal elfoglalja a nékije kitüzött helyet.

Ezekután egy rövidke beszédben értesíti a Rend kancellárja a jelenvalókat a Rend nagymestere akaratja és a gyülekezetnek célja felől, annak utánna pedig meginti a kandidátust és értésére adja neki, hogy ő most a Rend esküjét letenni fogja a Rend titoknokja pedig felolvas a azon kötelességeknek foglalatját, melyeknek hűséges magatartása a Rendbe felvevendő vagyis kandidátus magát hittel lekötelezni tartozik.

Ezek után értesíttetni fog a kandidátus , hogy a nékije kimutatandó helyen lévő térdzsámolyhoz közelítsen, és ott a Rend kancellárja által előre mondandó következő hitet tegye le.

„Ego N. N. juro per Deum, quod fidem, reverentiam atque obsequium erga Majestatem Sacratissimam, qua insignis Ordinis Coronae ferreae Magnum Magistrum, ejusque Serenissimos Successores atque universam Augustan Domum, omni tempore, loco et opportunitate, usque ad ultimum vitae spiritum constanter observare, quae ad securitatem, gloriam, incrementum Monarchiae conferre possunt, pro viribus promovere atque defendere, contra vero, quae Sacratissimae Majestatis juribus  ac potestati atque Ordinis hujus dignitati adversantur, omni quo quo potero conatu impedire atque avertere, statuta  denique Ordinis studiose accurateque observare Sacratissimae Majestatis, qua Magni Ordinis Magistri decreta venerari, eisque in omnibus prompta parataque voluntate obedre, Ordinisque signum constanter gerere velim. Sic me Deus adjuvet.”

Magyar fordításban:

„Én N. N. esküszöm az élő Istenre, hogy Őfelsége mint a Vaskorona Rendjének nagymestere, annak utódjai és az egész Felséges uralkodó Ház  iránt minden időben, helyen s alkalommal utolsó pillanatomig hűséggel, mindenkori tisztelettel és engedelmességgel fogok viseltetni, mindazokat, mik a monarchiának bátorságára, dicsőségére és előmenetelére szolgálhatnak, tehetségemhez képest elő  fogom mozdítani és védelmezni, ellenben pedig mind azokat, mik Őfelsége jussainak, hatalmának és ezen Rend méltóságának ártalmára lehetnének minden kitelhető igyekezettel gátolni és elhárítani fogom, ezen Rendszabályait végre gondosan és pontosan megfogom tartani, Őfelségének mint ezen Rend nagymesterének intézeteit és végzéseit tisztelni, azok iránt kész engedelmességgel viseltetni és ezen Rendnek díszjelét mindenkor hordozni fogom – Isten engem úgy segéljen.”

A hit letétel után a nagymester még egyszer meginti a kandidátust annak magatartása és hogy ha ő még a szokott vitéz csapással meg nem illettetett, az most megtétetik és általadja neki a Rend díszjelét következő beszéddel:

„Quod juris jurandi religione promptus vovisti omni te locco ac tempore integre servaturum non ambigimus. „

„Accipe igitur signum Ordinis Coronae ferreae in praemium meritorum tuorum, illudque semper gerito, út quid Deo, Nobis, Domuique Nostrae atque Ordinis hujus dignitati debeas, honoris, quo decoratus es, insigni admontius nunquam possis non recordari.”

Magyar fordításban:

„Amit te most hittel igérni kész voltál, nem kételkedünk, hogy te azt minden helyen és időben hiven megfogod tartani. „

„Vedd által tehát tőlem a Vaskorona Rendnek minden díszjelét érdemeid jutalmául és azt mindenkor hordozván arról: mivel Istennek, Nékünk, uralkodó Házunk és ezen Rend Méltóságának tartozol, soha meg ne feledkezzél és ezen díszjel, mellyel megtiszteltettél,mindenkor intésedre szolgáljon.”

A hit letételtül egyedül csak a nagymester mentheti fel a kandidátust.

14.§.

Miután a Rendbe való felvétel a leírt módon véghez vivődött, akkor a nagymester az első osztályhoz tartozó vitézt, megkülönböztetett kegyelmének jeléül megöleli amit a Rendnek jelen lévő tagjai barátságoknak bizonyságául hasonlóan cselekszenek.

15.§.

A Rendbe való felvételről szóló diploma az első osztályhoz tartozólk részére könyv formában, a második és harmadik osztályhoz tartozóknak pedig patens formában fog kiadatni, a Rend nagymestere, kancellárja és titoknokja által aláírva. A pecsét az első és második osztálybéli vitézeknek diplomájukról függeni fog, a harmadik osztályhoz tartozó vitézeknek diplomájokra pedig reá fog üttetni.

16.§.

Tartozni fognak a vitézek diszjelöket, úgy mint azt hittel igérték mindenkor hordozni és senkinek sem szabad a nélkül nyilvános helyeken megjelenni, vagy pedig amellett más külső országi díszjelt hordozni, kivévén ha evégre a nagymestertől nyilvánvaló engedelmet nyert volna.

17.§.

Az első, második  vagy harmadik osztályhoz tartozó vitézeknek halálával vissza kell adni a Rend aranyláncát, díszjelét, a Statutumokat magában foglaló könyvvel együtt a Rend kincstárnokának.

18.§.

Hetedik áprilist követő első vasárnap, mint a lombard  velencei ország alapítása napján fog minden esztendőben a Rend ünnepe az udvari templomban tartatni, hová a császári lakvárosunkban jelenlévő minden  rendtagok, kivévén, ha valamely helyes ok által akadályoztatnának, díszjeleikkel és a Rend öltözetében megjelenni tartoznak.

19.§.

A harmadik osztályhoz tartozó vitézeknek is megengedtetik a Rend ünnepeikor a titkos tanácsosi terembe való bémenetel, hová az első és második osztályhoz tartozók mindenkor bémehetnek.

20. §.

Szinte azonképpen szabad bémenetelük  vagyon minden osztályhoz tartozó vitézeknek az udvari ünnepélyekbe és az úgynevezett appartementekbe.

21.§.

Ha az első osztályba tartozó vitéz, még valóságos belső titkos tanácsosi ranggal nem bírna, megadatik nékie minden taksa fizetése nélkül, a második osztályhoz tartozó vitézek kérelmök következésében báróságra, a harmadik osztálybeliek pedig nemesi rangra emeltetnek szintén minden taksa fizetés nélkül.

22.§.

Minden törvényhatóságoknak meghagyatik, hogy azon alkalommal, midőn valamely hivatalos közlések leend, az őket ileltő címzettjeiken kívül, ezen Rend címzettjeiket is megadják a Rend tagjainak.

23.§.

Akarjuk egyszersmind, hogy midőn a nagymester nevében az első osztályhoz tartozó vitézekhez dekrétumok vagyis valamely határozatok fognak intéztetni, kegyelmünknek  és irántok viseltető hajlandóságunknak nagyobb bionyossága jeléül rokonainknak neveztessenek.

24.§.

Végre akarjuk, hogy a Szent István és Leopold Rendnek, úgy tekintvén azokat mint egész testületeket, a Vaskorona Rendet a rang tekintetében megelőzzék és így ha ezen háromféle Rendbe ugyan egy napon vétetnek fel vitézek, akkor a Szent István Rend díszjelével megtiszteltettek hasonló osztályú vitézek a rangra való nézve megelőzik a Leopold Rend díszjelével megtiszteltetett hasonló osztálybeli vitézeket, ezek ismét a Vaskorona Rend díszjelével megtiszteltetett ugyan azon osztálybeli vitézeket –de egyébiránt ezen 3 Rendnek elkülönítve egyenlőeknek tekintessenek. Az ugyan azon egy napon több számmal kineveztetett  nagykeresztesek, vagyis az 1. osztálybeli vitézek, úgy nem különben a kommandőrök, vagyis második osztályhoz és a kiskeresztesek vagyis 3. osztályhoz tartozó vitézek között a rangot mindenkor a felvételnek vagyis béavatásnak régibb ideje fogja meghatározni.

Ezek azok a törvények és rendelések, melyeken a Vaskorona Rend alapíttatik.

Ennélfogva, hogy  Mi azokat minden időben megartani fogjuk, szinte úgy légyenek kötelesek azokat megtartani azok is, kik utánunk a trónuson következni fognak –mind addig, míg Mi, vagy ők az idő szellemében és körülményekhez képest valamely változásokat teendünk, vagy teendenek és így tehát fenntartjuk magunknak és utódainknak, kik a nagymesteri méltóságot viselni fogják, hogy azt még nagyobb fényre  is emelhessük éa hogy ezen rendelésekhez, statutumokhoz, mind azt hozzáadhassuk, amit a Rend hasznára és előmenetelére való nézve szükségesnek lenni taanláldunk.

Végre pedig, hogy mind ezeknek fentartására és a későbbi időkre való általtétele felől is előre gondoskodjunk, rendeljük, hogy ezen rendelések három egyenlő és tulajdon aláírásunkkal megerősített példányokban adathassanak ki, melyek közül egy a Rend, a 2. a mi Császári és Királyi Házunk, a 3. pedig az illető politikai  kormányszéknek, melyet Mi a Lombard Velencei dolgok igazgatására megfogunk hatalmazni, Levéltárába tétettesenek és ott őríztessenek.

Kelt a Mi Királyi városunkban Mailandban 1816. esztendőben január 1. napján, országlásunknak pedig 24. esztendejében.

Ferenc   s. k.

herceg Metternich Kelemen, Ő cs.kir. Felségének tulajdon parancsolatjára

gróf Mercy  s.k. udvari tanácsos

 

Függelék az alapszabályokhoz

1. Függelék

Az közvetlenül az ellenség előtt szerzett kitüntetések megkülönböztetésére a többitől Őfelsége 1860. évi január 12-i Legfelsőbb kabinetiratával elrendelte:

1.  A különbség a „Vaskorona-rend hadidísztíménye „.

2.  A díszítmény az arany zöld zománcú babérkoszorú.

3. Ha valaki a Rend magasabb osztályát nyerte el, előbb azonban az alacsonyabb osztályhoz a hadidíszítményt is kapta, a megnevezés a következő: pl. a Vaskorona rend második osztályának a -3. osztály hadidíszítménnyel- lovagja.

a)   a 3. osztály hadidíszítménye két felfelé nyúló zöldzománcú babérág a jelvény kardja és országalmája alatt.

b)  a 2. osztály hadidíszítménye hasonló mint a 3. osztálynál, csak valamivel nagyobb

c)  a rend második  osztálya a harmadik osztály hadidíszítményével a szív alakú pajzs körül zománcozott babérkoszorút mutat.

d)  az első osztály  hadidíszítménye hasonló mint a) alatt. Ezenkívül a csillagon is a babérkoszorú látható.

e) az 1. osztály a második vagy harmadik osztály hadidíszítményével a rendes békedekoráció, csak a csillagon a kék zománcú korong körül babérkoszorú látható.

f) (A régebbi háborúkból kifolyóan igényjogosultak részére a hadidíszítményt utólag ítélték oda, ugyanúgy mint a Lipót-rendnél és a katonai érdemkeresztnél.

2. Függelék

Legfelsőbb rendeletre a rendjelvény koronája ezentúl nem laposan préselt, hanem a korona belseje piros zománcozott, kengyele pedig domború legyen. (Kir. rendelet 1860. január 12.)

3. Függelék

Őfelsége 1877. évi május 24-i Legfelsőbb elhatározásával elrendelte, hogy az ezüst csillag (crachat) ezentúl gyémántozott alakban állítandó elő.

4. Függelék

Őfelsége 1884. évi szeptember 20-i Legfelsőbb kézirattal elrendelte, hogy az alapszabályok 21. §-a ezentúl érvénytelen.  Tsóri Mecséry Károly báró, cs. kir. v. b. t. t. és rendkancellár

5. Függelék

1908. évi március 23-i Legfelsőbb kézirat: Szolgálatban és szolgálaton kívül a csillag helyett a rend harmadik osztálya viselhető , szalagján pedig a kisebbített 20 mm átmérőjű csillaggal. Ezt „kis dekorációnak” hívják és csak a hadsereg egyenruhájához viselhető.

Meg kell jegyeznünk, hogy a rendjelvény 1851-i kiadása kisebb volt a mainál.

A magasabb osztály adományozása esetén az alacsonyabb osztályt nem szabad viselni, szintén a hadidíszítmény nélküli jelvényt sem a hadidíszítményessel együtt.

1917. január 13-án (7.sz. Rendeleti Közlöny szabályrendeletek) a kardokat a rendjel szalagján  is rendszeresítették azok részére , akik a Vaskoronarendet az ellenség tausított „vitéz”, „hősies” vagy „eredményteljes magatartása”, továbbá „kitűnő”, vagy „kiváló vezetés” elismeréséül kapták. Továbbá a harcoló csapatok mindama parancsnokai, kik kötelékeiket az ellenség előtt vezették, ezek dandár-vezérkari tisztjei, végtül a vezérkari főnökök és (a működő parancsnokságoknál) a vezérkari (hadműveleti) osztályok  főnökei, ha a kitüntetéseket ilyen minőségben nyerték el. (Ez  utóbbi rendelkezés az 1917. évi 19. sz. Rend. Közl.-ben jelent meg.)

Egy és ugyanazon rendszalagon (szalagsávon) a kardok csak egyszer alkalmazandók; a másodszori adományozásnál a pánton. (Rendeleti Közlöny 1917. VIII. 1.)

Az 1918. évi február 17-i rendelet szerint a Vaskorona-rend 2. és 3. osztálya másodszor is adományozható. Jelzése az arany fémpánt a rendjel szalagján.

A rendi öltözetet már hosszú idő óta nem használták. Ilyen öltözet a wien-i „Schatzkammers”-ben látható.

A Vaskorona Rend rendi öltözéke