Vitézségi érem

Tapferkeistsmedaille

 
Tull Ödön: Simonyi óbester az égő arcolei hídon
 
A Habsburg Birodalom első számú érdemrendje a Katonai Mária Terézia Rend volt, melyet származástól függetlenül elnyerhetett minden tiszt. A legénységnek és az altiszteknek viszont nem alapítottak hőstetteik elismerésére kitüntetést. Őket továbbra is pénzzel jutalmazták. Az arany vagy ezüstpénzeket elkölthették, de sokan mégis átfúrták vagy bőrszíjra rögzítve a nyakukba akasztva viselték. 
1789. június 19-én II. József, koronázatlan király rendeletével alapította meg az „ERINNERUNGS UND EHREN MILITARMEDALLIEN”, azaz „KATONAI EMLÉK ÉS TISZTELETÉREM” elnevezésű kitüntetést. 
 
II. József                                               I. Ferenc                                             IV. Ferdinánd
I. Ferenc József                         IV. Károly
 
A köznyelvben katonai érempénznek, érdem-mellpénznek vagy mellpénznek nevezték ezt az elismerést. 1809-től nevezték el hivatalosan Vitézségi Éremnek (Tapferkeitsmedallie). Az első kitüntetettek a török ellen viselt háború hősei voltak. 
Az alapító okirat szerint a kitüntetés célja az altisztek és közlegények vitézi tetteinek látható és tartós díszjelvénnyel való megörökítése volt. A kitüntetés elnyerhető volt veszélyben forgó vagy sebesült bajtárs megmentésével, hadijelvény vagy kincstári vagyon megvédésével, visszaszerzésével, fontos hadállások megtartásával, vagy hasonló jelentőségű tettek véghezvitele által. A hőstettet követően rövid időn belül ünnepélyesen kellett átadni az érmet. A vitézségi kitüntetés mindig az uralkodó képmását mutatta. Nem csak a legénység, de a tisztek körében is a legnagyobb megbecsülésnek örvendett viselője.

A vitézségi érem alapszabályai (1809)

 

Már dicsőséges emlékezetű II. József Ő Felsége, hogy a harcosok amaz osztályának hősiességét és katonai érdemeit is megjutalmazza, amely a Katonai Mária Terézia-rendet el nem nyerheti, az arany- és ezüst katonai érmek meghonosításával a magát hősies és fennkölt tettekkel kitüntető legénység számára őrmestertől (és strázsamestertől) lefelé kitüntetést alapított, amely azonkívül, hogy birtokosainak jobb megélhetést biztosít, alkalmas arra, hogy egyrészt a kitüntetettnek önérzetét a köztisztelet által fokozza, másrészt bajtársainál hasonló cselekedetekre való dicséretes szomjúhozást ébresszen.

Idő és körülmények az intézményre vonatkozó különféle módosítást tettek szükségessé. Ennek folytán most legkegyelmesebben uralkodó Ő Felsége – ki a katonai érdemeknek minden fokon különös figyelmet szentel – elrendelte, hogy a különböző rendeletekben szétszórtan lévő magyarázatok és függelék összegyűjtessnek, az eredeti szabályzattal összefüggésbe hozhassanak és neki, a vitézségi éremre vonatkozó teljes szabályzatnak tervezete előterjesztessék ű, mire Ő Felsége az alábbi, az érembirtokosait megillető kedvezményeket tágító szabályzat hódolatteljes magállapítását és annak a hadsereg tudomására juttatását legkegyelmesebben elrendelte.

 

1.§

A katonai vitézségi érmet megszerezheti minden, a cs. kir. hadseregben, bármely a cs. kir.  hadsereget alkotó csapattestnél szolgáló legénységi állományba tartozó egyén őrmestertől (és strázsamestertől) lefelé, akár belföldi, akár külföldi az illető, hasonlóképpen a csupán háború tartalmára szervezett törzs- és szabadcsapatok, vagy könnyű ütegek és katonai szekerészcsapatok legénysége, nemkülönben  a honvédsereg és ama csapatoknak legénysége, amelyek rendkívüli esetekben a haza védelmére szabályszerűen szervezett gyalogos- vagy lovasszázadokban gyűlnek össze.

Igényt tarthatnak e kitüntetésre és az azzal járó előnyökre, - feltéve, hogy valamely annak megszerzésére alkalmas hőstettet vittek véghez – a közönséges és saját költséges hadapródok, trombitások, prima-planisták, ezreddobosok, zenészek és ácsok is.

 

2.§

A vitézségi éremre csakis oly szavahihető tanúk által biztosított rettenthetetlenséget és bátorságot tanúsító személyes és egyénenkénti cselekményt ad igény, amely által az illető az ellenséggel szemben a szolgálat előmozdításához, valamely vállalkozás sikeréhez, valamely veszélyben forgó tiszt vagy bajtárs megmentéséhez, valamely tábori vagy győzelmi jelvény vagy kincstári tulajdon megmentéséhez vagy visszaszerzéséhez járult hozzá.

OlyaN cselekmények, amelyek csak meggondolatlan vakmerőség, vagy nemtelen rablási vágy szerencsés következményének tekinthetők, nem szolgálhatnak a kitüntetés alapjául.

Nem részesíthetők e kitüntetésben egész gyalogos vagy lovasszázadok, vagy másféle csapatrészek, amelyek feljebbvalójuk vezetése alatt hősi magatartást tanúsítanak, akár kivezényelt, akár önkéntes csapatok az illetők, miután a kitüntetésben részesítés feltételekét egyenkinti, személyes cselekmények alkotják, személyes cselekmények alkotják.

 

3.§

A vitézségi érmek adományozásának joga egyedül a főparancsnokot illeti meg, az azonban ezt a jogot a neki alárendelt hadtestek felett vezénylő tábornokokra időlegesen átruházhatja.

 

4§.

Valamely döntő jelentőségű hőstett, amelynek végrehajtásához különös rettenthetetlenség, lélekjelenlét és erőkifejtés szükséges, tekintet nélkül az illető rendfokozatára, arany éremmel, más kevésbé kiváló tett, amely azonban megfelel a 2. §-ban megjelölt követelményeknek, az ezüst vitézségi éremmel jutalmazandó.

Egynél több vitézségi érmet ugyanaz a személy nem kaphat.

Ha valaki ezüst vitézségi éremnek már birtokában van, annak érme, ha hősiességének és bátorságának újabb tanújelét adja, arany éremmel felcserélhető. Ha azonban már valakinek arany érme van, s újabb hőstettet visz véghez, érdemeihez mérten más megfelelő módon jutalmazandó.

 

5.§

Akit a parancsnokoló tábornok az éremre érdemesnek talál, annak azt ezredparancsnoka ünnepélyesen a csapat előtt adja át és tűzze a mellére, azaz felső ruhája gomblyukára. Az érmet szalagján szolgálatban és szolgálaton kívül viselni kell.

A kitüntetett nevét, csapattestét, szolgálati beosztását a vitézi tett leírásával együtt a „főhadikormányszéknek”  írásban kell jelenteni, aki azt a hírlapokban közhírré teszi.

 

6.§

Az éremmel egybekötött zsold (pótdíj) összege a rendfokozattól függ, amelyben a kitüntetett vitézi tette idejében volt., Az arany éremmel kitüntetett zsoldjának egész összegét, az ezüst éremmel kitüntetett zsoldjának felét kapja. Zsold alatt a békében élvezett zsold összegét kell érteni. A pótdíj akkor is jár, ha a kitüntetett csapattestét más tartományba helyezik, ha békében más beosztásba kerül, vagy ha a kitüntetett tiszti rangot érne el.

 

7. §

Az érempótdíjat addig húzza, míg katonai vagy más állami szolgálatban áll, sőt még akkor is, ha őt valamely okból az állam tartja el.

 

8 .§

Megkapja a pótdíjat akkor is, ha akár az örökös tartományokba, akár pedig külföldi tartományokba szabadságolják, de csak abban az esetben, ha a külföldön való tartózkodása alatt a zsold (nyugdíj) kifizetését engedélyeztették, különben csak akkor járna, ha külföldről visszaérkezik.

 

9.§

Ha az érempótdíjat élvező katona kórházba kerül, a pótdíj a kórház pénztárához folyik be és csak akkor fizetik ki a meghatalmazottnak, ha újra bevonul csapattestéhez. Ha háborúban kerülne kórházba, a pótdíj alosztályánál őrizendő addig, amíg a kitüntetett felgyógyul.

 

10.§

Ha a jutalmazottat a rokkantházba veszik fel, a pótdíj a rokkantjárandóságon kívül is jár, sőt még akkor is, ha a rokkantházat elhagyja. Nem tarthat azonban számot a pótdíjra, ha külföldre költözne. Az örökös tartományokba való visszaérkezésekor újra elvezheti a pótdíjat, a nélkül azonban, hogy igényt tarthatna a külföldi tartózkodása miatt elmaradt pótdíjra. Megtartják végre a pótdíjat a határszélen szolgálatot teljesítők is és pedig abban az esetben is, ha rokkanttá vagy félrokkanttá váltak.

 

11.§

Ha a megjutalmazott katona hadifogságba kerül, a pótdíj megszűnik a nélkül, hogy azt ő, vagy ha házas volna, felesége követelné. Mihelyt újra szolgálatba lép, ismét kifizetik neki a pótdíját. Kivételt képez ez az eset, ha be tudná bizonyítani, hogy egész csapatával, elöljárója vezérlete alatt – mint pl. valamelyik vár ostromlásakor kapituláció mellett –esett hadifogságba, mert akkor visszajövetelekor, a fogsága idejére eső díjat kifizetik neki.

Aki fogsága ideje alatt önként vagy kényszer folytán idegen állam szolgálatába lép, elveszíti az ott eltöltött időre a pótdíjat. Ha önként vállalt volna szolgálatot, amúgy is mint szökevényt kezelik.

Aki hadifogságban elveszti érmét, a visszajövetelekor újat kap.

 

12.§

Aki érmét eladja vagy eljátssza, helyébe ugyancsak mást nem kap többé, hanem érmepótdíjat is elveszti. Újabb vitézi tett által ismét kaphat érmet. Aki érmét merő gondatlanságból vesztette el, kaphat ugyan helyette újat, de pótdíjából levonják az érem árát. Ez nem vonatkozik olyan esetre, amikor az éremtulajdonos hitelesen be tudja bizonyítani, hogy az érmet tőle elrabolták, vagy ellopták.

 

13. §

Minden törvényszékbeli marasztaló ítélet és büntetés maga után vonja az érem és az azzal járó pótdíj elvesztését is. Minthogy azonban annak elvesztése egyik részét képezi a büntetésnek, a bíróság köteles ezt a körülményt az ítéletben világosan kifejezni. Ilyen ítélet azonban nem zárja ki azt, hogy a megbüntetett újabb vitézi tett által ismét megszerezhesse az érmet.

 

14.§

Ha az éremtulajdonos katona megszökne, de a közönséges megkegyelmezés (Generalpardon) kihirdetése után ismét visszatérne, elveszti ugyan az érmet és a pótdíjat, de ha az érmet visszahozná, annak becsárát megkaphatja.

 

15. §

Ha az éremtulajdonost katonai szolgálatból végleges szabadságos levéllel (Abschied) elbocsátják, az érmet, mint saját érdemével szerzett tulajdonát, megtarthatja ugyan, de az érempótdíj utoljára kifizetett zsoldjával együtt megszűnik, kivéve akkor, ha más állami szolgálatba lépne vagy a határszélen teljesítene szolgálatot.

 

16. §

Ha valamely végleges szabadsággal elbocsátott honi származású éremtulajdonos elbocsátása után 6 hónap múlva, az idegen származású pedig egy esztendő múlva ismét katonai szolgálatba lépne, belépte napjától kezdve ismét élvezi az érempótdíjat.

 

17. §

Az éremmel megjutalmazott katonának halálával az érem, mint tulajdonának egy része, annak végrendeletbeli vagy törvényes örököseit illeti, kik, ha annak v becsárát akarnák inkább felvenni, azt a hadipénztárban mindenkor felvehetik, és pedig az arany éremért 35 forint és 28 krajczárt, az ezüstért pedig 1 forint 26 krajczárt. Ha olyan katonának gyermekei maradtak volna és ő halálakor még szolgálatban állott, a gyermekeket a szabályok szerint elégítik ki.

 

18. §

Az érmeket a hadipénztár a hadbiztossági hivatal útján küldi meg az ezredparancsnokságoknak.

 

19. §

Az érempótdíj attól a naptól kezdve jár, amelyen az éremre való érdemességet mondták ki.

A kitüntetést két fokozattal alapították: arannyal és ezüsttel. Mindkét érem 40 mm átmérőjű. Az arany súlya 28 gramm, azaz 8 dukát, az ezüstté pedig 17 gramm, azaz 1 tallér volt. A tartófül szembenéző nyílású és kerek, amibe a tartószalagot fűzték. Előlapján II. József jobb profilt mutató képmása, hajában babérkoszorúval. A fej felett JOSEPH II. felirat olvasható. A mellkivágásban szignó: I. N. WIRFT F. Az érmet ugyanis Johann Nepomuk Wirth (1750-1811) tervezte, aki korának neves vésnöke volt. 
A hátoldalán egy alul szalaggal összekötött,, felül zárt babérkoszorú látszik, melynek hátterében három-három keresztbe fektetett hadizászló fekszik. A koszorú zárt terében három sorban a „DER TAPFERKEIT”, azaz „A VITÉZSÉGNEK” felirat olvasható. Ezen a kompozíción 1916-ig csak minimális változtatások történtek. A II. József képével díszített vitézségi érmek adományozása 1789-től 1792-ig tehető. Arany vitézségi éremre 70 vitézt tartottak érdemesnek.
A szalagja fehér alapon két szélétől 5-5 mm távolságra 5-5 mm-es sötétvörös sávval dísztett, az általuk körbezárt részben pedig fehér és rózsavörös keresztcsíkozással készült 38 mm széles mellszalag. 
 
A kitüntetés történetében a következő fejezet 1792-ben kezdődött, amikor I. Ferenc király saját arcképével verette a kitüntetéseket. Ekkor még, mint a Német-római Birodalom (utolsó) császára uralkodott. Az érem előlapján a császár jobbra néző babérkoszorús mellképe látható, fölötte a „FRANZ . II.”, a mellkép alatt az I. N. Wirth F. szignó. Az érem súlya, szalagja, füle és viselési módja nem változott. 
 
I. Ferenc Ezüst Vitézségi Érme
 
1804-ben Napóleon feloszlatta a Német-római Császárságot, Ferenc pedig felvette az Ausztria császára címet. Ennek megfelelően a felirat is változott az 1805-től kiadott darabokon. Innentől a „FRANZ KAISER VON OESTERREICH”, azaz „Ferenc, Ausztria császára” olvasható az érmeken. A vésnök: I. HARNISCH F.

 
1810-ben kissé változott az uralkodói portré. A vésnök jele: I. N. WIRT F.
A feljegyzések szerint Ferenc uralkodása idején 1232 adományozás történt arany vitézségi éremből.  A napóleoni háborúk rettenetes vérveszteségei közepette sok nagy haditettet hajtottak végre a birodalom katonái. 
1839-től IV. Ferdinád arcképével készültek a vitézségi kitüntetések. Az érem felirata: „FERDINAND KAISER VON ÖSTERREICH”, vagyis „Ferdinánd, Ausztria császára”. A kitüntetés tervezője: Joseph Daniel Boehm (1794-1865) volt. 
 
IV. Ferdinánd Arany Vitézségi Érme
 
 
IV. Ferdinánd Ezüst Vitézségi Érme
 
1848. augusztus 19-én kibővítették az adományozás lehetőségét, ugyanis az ezüst fokozatot kéttagúvá alakították. Bevezették a „kisezüst” vitézségi érmet. 
IV. Ferdinánd Kisezüst Vitézségi Érme
 
Ferenc József 1849. június 5-étől verette saját képével az érmeket. Sok évtizedes uralkodása alatt négy kiadást is megélt ez a kitüntetés. 
Az első típus az 1849-es: a császár arcképe megfordult, immár balra néző mellképe látható. 
 
 I. Ferenc József Nagyezüst Vitézségi Érme (1849)
 
 
 I. Ferenc József Kisezüst Vitézségi Érme (1849)
 
A fiatal uralkodó bajusz és szakáll nélkül van ábrázolva, rövid hajjal. A császár marsall uniformisban, az Aranygyapjas Rend jelvényével és a Katonai Mária Terézia Rend nagykeresztjének a vállszalagjával és csillagával látható. Felirata: FRANZ JOSEPH I. KAISER VON OESTERREICH, azaz "FERENC JÓZSEF AUSZTRIA CSÁSZÁRA". Az érmek ovális füllel készültek, a szalagjuk háromszögletű. Tervezője: Konrad Lange (1806-1856). A füle még a nyeles, ovális fül. Ezeket a példányokat 1859-ig gyártották, amikor új sorozat készítését rendelte el a császár. 
 
1859-es típus: Az arckép idősebb, szintén bal profilt mutató, de már bajuszt és pofaszakállt visel. (A szakáll a himlőhelyeket volt hivatva elfedni.) 
 I. Ferenc József Nagyezüst Vitézségi Érme (1859)
 
 
 I. Ferenc József Kisezüst Vitézségi Érme (1859)
 
 
A felirat: FRANZ JOSEPH I. V. G. G. KAISER VON OESTERREICH, vagyis "FERENC JÓZSEF ISTEN KEGYELMÉBŐL AUSZTRIA CSÁSZÁRA". A tartófül ovális. A sorozat készítője Joseph Daniel Boehm (1794-1865), aki már az V. Ferdinándnak készült érmeket is tervezte. 
 
Ovális fül
 
1866-ban új sorozat készült: Az érmeken az uralkodó megfordult és jobbra néz, bajuszt és szakállt visel. A felirat nem módosult. Az arany és az I. osztályú ezüst érmek tervezője Fridrich Leisek (1839-1914), a kisezüstöké Josef Tautenhain (1837-1911) volt. A tartófület még mindig ovális alakúra tervezték, de 1860-tól a hadseregben rendszeresítették a háromszögletű mellszalagot. Az ovális fül azonban hamar kiszakította a háromszög szalagot. Ezért kezdték el a füleket csőfüllel, vagy szagitális füllel gyártani.
Ferenc József Nagyezüst Vitézségi Érem (1866)
 
Ferenc József Kisezüst Vitézségi Érem (1866)
 
Már 1898-ban intézkedés született arról, hogy az érmepótdíjat a tulajdonos haláláig folyósítsák az arany és az I. osztályú ezüstérem tulajdonosainak.
1914. szeptember 14-től úgy változtatták meg a rendeletet, hogy az arany vitézségi érem után havi 30 korona, az I. osztályú ezüst érem után havi 15 korona, a 2. osztályú ezüstérem után havi 7 korona 50 fillért fizessenek minden hónap első napján előre a tulajdonosnak. 
1914-es típus: Az érem képe, a körirat, a szignó azonos az 1866-ossal, de az arany és a nagyezüst fokozatokon a fül már szagittális fül, a kisezüstön és a bronzon csőfül található. 
Az arany fokozat a korábbival megegyezően 40 mm átmérőjű aranyérem. 1916-tól rendelet mondta ki, hogy az Arany Vitézségi Érmek bronzból készüljenek a háború Idejére, melyeket később nemesfém anyagúra fogják cserélni. 
A nagyezüst 40 mm átmérőjű ezüstérem, melyeknek peremén 1870 után ezüst fémjel található. Ez a peremen található apró körben található "A" betű.
A kisezüst érmek 31 mm átmérőjűek, melyek 1870 után szintén fémjellel voltak ellátva.
1915. február 14-én egészült ki a sorozat a bronz vitézségi éremmel, mely külalakban és méretben megegyezik a kisezüsttel, tehát szintén 31 mm-es, de bronz anyagú.
Az adományozási jogot a király a hadtestparancsnokokra ruházta át, hozzáfűzve azt, hogy azon legénységi állományú személyek, akik addig hadseregparancsnoki vagy hadseregfőparancsnoki dicséretben részesültek, a bronz vitézségi érmet utólag megkapják. A bronz vitézségi érmet a szövetséges seregek legénysége is elnyerheti. 
1915. júniusában közzétett körrendelet szerint a vitézségi érmek a követekező árak megfizetése mellett voltak beszerezhetők a pénzverdénél:
- Arany vitézségi érem: 97.63 koronáért.
-I. osztályú ezüstérem: 3.38 koronáért
- II. osztályú ezüstérem: 2.88 koronáért
- Bronz vitézségi érem: 0.80 koronáért.
1915-ben rendelkeztek róla, hogy az érem tulajdonosai igazolványt kapjanak kitüntetésükről. 
Az érem a tulajdonos halála után az örökösöknél maradt, akik azt beválthatták a hadipénztárnál. Ilyen esetről csak egyzser történt feljegyzés, 1799-ben.
Többszöri adományozás után nem járt többszörös érempótdíj, tehát csak az első kitüntetés után folyósítottak pénzt a tulajdonosnak.
1916. október 1-e után a bronz vitézségi érem adományozása a hadosztályparancsokokra lett átruházva.
Az arany éremmel kitüntetteket a frontvonalból a hátországba vezényelték, és csak hat hónap után kerülhettek ismét menetalakulatukkal a frontra.
Ha  valaki Ferenc József képével díszített érmet nyert el, és Károly uralkodása alatt újabbat kapott, az érmet nem cserélték le, hanem csak pántot tettek a szalagra.
 
Arany Vitézségi Érem (bronz anyagú) (1914)
 
Nagyezüst Vitézségi Érem (1914)
 
Ezüst Vitézségi Érem II. osztálya (kisezüst) (1914)
 
Bronz Vitézségi Érem 
 
1909. augusztus 12-én engedélyezték a menetfelszerelésen a szalagsáv viselését. 
1915. február 14-én bevezették a bronz fokozatot, mely formailag teljesen megegyezik a kisezüst fokozattal, de az anyaga bronz. 
1915. november 29-én elrendelték, hogy a Vitézségi Érem minden fokozata többször is adományozható legyen, összesen négyszer. Az újólagos megbecsülést a szalagon elhelyezett 8 mm széles ismétlőpánttal jelezték. 
 

Másodszori, harmadszori és negyedszeri adományozások.

Az új uralkodó, IV. Károly 1917 április 4-től adta ki saját képmásával a kitüntetéseket. Az érem előoldalán a király jobbra forduló mellképe látható tábornoki egyenruhában, nyakában az Aranygyapjas Renddel. Az érem körirata: "CAROLVS D. G. IMP. AVST. REX. BOH. ETC. ET REX APOST HVNG.", azaz "KÁROLY, ISTEN KEGYELMÉBŐL AUSZTRIA CSÁSZÁRA, CSEHORSZÁG KIRÁLYA STB. ÉS MAGYARORSZÁG APOSTOLI KIRÁLYA". A hátoldalon a keresztbe tett zászlókon változás történt, ugyanis az egyik oldalon az osztrák, a másik oldalon a magyar címeres zászlók láthatók. A felirat latin nyelvű lett: "FORTITVDINI", "VITÉZSÉGÉRT".  A karkivágásban a tervező neve: Kautsch. 

1917. szeptember 15-én a király elrendelte, hogy a Vitézségi Érmek tisztek számára is elnyerhetők legyenek. A Tiszti Arany és Tiszti Ezüst Vitézségi Érmeket általában olyan személyek kaphatták, akiket felterjesztettek a Katonai Mária Terézia Rendre, de azt nem nyerték el. A tiszti érmeket is 40 mm széles hadiszalaggal adományozták, de az arany fokozaton arany színű "K" betű, míg az ezüstön ezüst színű "K" betű található. 

A Tiszti Arany Vitézségi Éremből 189 adományozás történt, a Tiszti Ezüst Vitézségi Éremből kb. 100 kitüntetett volt. Az arany érem a szabályoknak megfelelően aranyozott bronz anyagú, az ezüst fémjelzett ezüst. 

Arany Vitézségi Érmek, középen Tiszti Arany Vitézségi Éremmel

Tiszti Nagyezüst Vitézségi Érem

IV. Károly Arany Vitézségi Érem (1917)

IV. Károly Nagyezüst Vitézségi Érem (1917)

IV. Károly Kisezüst Vitézségi Érem (1917)

IV. Károly Bronz Vitézségi Érem (1917)

Az első világháború idején szükség volt a vitézségi érmek nagy tömegű előállítására. A jelvényeket több cég készítette, különböző anyagösszetétellel és technikai színvonalon, sőt az alapító okiratban meghatározott anyag- és formakövetelményektől többé-kevésbé eltérő módon. Eltérések lehetnek az uralkodói portréban, a szignó hiányában, a hátoldali érmekép eltérő kinézetében és nagyságában. Ugyanez jellemző volt a következő évtizedekre is, egészen a második világháború végéig. Szükség volt ugyanis az elveszett kitüntetések pótlására, viseleti példányok beszerzésére is.

 

Adományozó iratok és igazolványok:

 

Változatok Nagyezüst Vitézségi Éremre:

Ezüstözött bronz érem

Gál-féle Bronz Vitézségi Érem (Gyártója: Gál, az érem tervezője: Schuck József)

Hadifémből készült ezüstözött érem

 

Változatok Kisezüst Vitézségi Éremre:

Az ún. "kutyafejű" kisezüst. Ezüstözött bronz érem.

Hadifém anyagú érem, vékony veret

Hadifém anyagú érem, vastag veret

Változatok Bronz Vitézségi Éremre:

Bronz Vitézségi Érem angyalos zászlókkal

Gál-féle Bronz Vitézségi Érem (Gyártója: Gál, az érem tervezője: Schuck József)

Fémjelzések vitézségi érmeken

Ajánlott oldal az Arany Vitézségi Érmes hőseinkről:        www.hungarianarmedforces.com/1vh/