Országos dalostalálkozó Debrecenben

A polgári dalosmozgalom kezdete az 1800-as évek eléjére tehető, hiszen ekkor alakult meg Berlinben az első dalegylet. A dalárdák egész Európában nagy sikerre találtak, és Magyarországon is megjelentek a 19. század 30-as éveiben. Az első egyesületek Hazánkban Győrben, Pozsonyban, Sopronban, Veszprémben és Pécsen alakultak meg. Kezdetben csak férfikarok alakultak, a nőikarok csak később jöttek létre. Próbatermek nem voltak még ekkoriban, így kocsmákban, vendéglőkben gyűltek össze énekelni vágyó tagok.

Az 1848-49-es szabadságharcot követően, a Habsburg elnyomás idején, az 1850-es évek elején cenzúrázták a műsorokat is. Ha a lázadásnak a legkisebb szellemét felfedezték, azonnal betiltották az előadást. Tilos volt a bálozás, a társas összejövetelek, különösen tilos volt a magyar tánc és a magyar dal. Nem csoda tehát, hogy a magyar énekek és dalok reneszánszával találkozhatunk ebben az időszakban. Az első dalostalálkozót is ekkor tartották, Pécsen 1864-ben 18 kórus fellépésével. 1867-ben, Aradon jött létre az Országos Dalosszövetség, Daláregylet néven.

Dalverseny a debreczeni dalárünnepélyen, 1868. szept. 20-án, Munkácsy Mihály rajza.
(https://dka.oszk.hu/html/kepoldal/index.phtml?id=048973)

Csanak József, Debrecen neves polgára.

1868-ban Debrecenben léptek fel ország dalosai. A találkozón részt vett Deák Ferenc és Erkel Ferenc is. A „Haza bölcse” ekkor használta először Erkel személyes vezénylésekor a „karnagy” kifejezést. A dalcsarnok a Cegléd utcza végén található nagy térségben építették fel. A dalostalálkozó létrejöttében legtöbb érdeme Debrecen áldozatkész polgárának, Csanak Józsefnek volt. 

Sokévi várakozás után, 1929-ben ismét Debrecen adott otthont az országos versenynek, melyre 205 működő dalosegylet jelentkezett, így kereken tízezer dalos érkezett Debrecenbe. A zenekultúra rohamos fejlődését, a széles néprétegek szeretetét és lelkesedését bizonyítja a magyar dal iránt, hogy a két évvel korábbi szegedi versenyen körülbelül egyharmadával kevesebb kórus indult el. A huszonkettedik dalosverseny fővédnökségét Horthy Miklós, Magyarország kormányzója vállalta. Ezen alkalommal vándordíjat alapított, mely egy 15 cm magas ébenfa alapzaton álló 45 cm magas aranyozott, nagy ezüst urna volt a következő felirattal: Nagybányai Horthy Miklós, Magyarország kormányzójának vándordíja 1929. Számos országos jeles személyiség ajánlott fel díjakat a legjobb kórusoknak. A trianoni ország magyarságának összefogására, az összetartozás érzésének erősítésére kitűnő alkalom volt a kórusok országos versenye.

A június 29-én kezdődő, három napon át tartó ünnepségek keretében a kálvinista Róma lobogó- és virágdíszben fogadta a magyar dalosokat. A versenyen képviseltették magukat az ország jelentősebb városainak küldöttségei is. A korabeli újságok lelkesen közvetítettek az eseményről, mely a magyar dal páratlanul szép ünnepe lett. A verseny bírósága harminc zsűritagból állt, akik között ott találjuk Radnai Miklóst, Siklós Albertet, Puky Endrét és még több zenei kitűnőséget. A versenyzők öt csoportban mérethették meg magukat: a nehéz műdal, a könnyebb műdal, a népdal, a vegyeskari és a kezdők csoportjában. Ezeken kívül indulhattak még a királydíjért, amelyben azonban a már korábban aranyérmes dalárdák vehettek részt. A versenyek, amelyekről filmfelvételek is készültek, a Csokonai Színházban, a Bika Szálló dísztermében, a MÁV Egyetértés hangversenytermében és több mozgóképszínházban kerültek megrendezésre. A magyar nóta szeretetében testvéri együttérzéssel jött össze Debrecenben kórus és érdeklődő egyaránt.

Pénteken, június 28-án kora reggeltől egészen délután 4 óráig egymás után ötven különvonat érkezett a városba, melyek valósággal ontották a dalosokat. Minden dalkört egy-egy népviseletbe öltözött debreceni koszorúslány üdvözölt, majd kísért a város főterére. A felvonulás este 6 óráig tartott. A bevonulási menet felvonulása két óra hosszat tartott, és mindvégig a közönség tömött sorainak sorfala között haladt végig. Az útvonalon több mint hatvanezer néző kíváncsi tekintete fogadta őket. Minden ablak nézőkkel volt tele, de az alkalmas háztetőkről is üdvözölték őket. A menet ideje alatt, a honvédség hatodik vegyesdandár zenekara játszott különböző indulókat. A felvonulásban az egyik dalárda kocsin vonultatta fel a gyászoló Hungáriát, a másik az ezeréves történeti Magyarország koronás patrónáját személyesítette meg. Jellemző az impozáns menet hatalmasságára, hogy amikor a hatalmas sokaság a Ferenc József téren az Aranybika Szálló elé ért, a hatalmas térség minden zugát megtöltötte a dalárdisták és a nézők tömege.

Az Arany Bika erkélyén megjelent Vásáry István polgármester, aki a tömeg zajongásának elültét követően beszédbe kezdett. A polgármester emelkedett hangú, lelkes és költői képekben gazdag beszédében üdvözölte a Debrecenbe érkezett magyar dalosokat. Megköszönte az Országos Dalosszövetségnek, hogy a XXII-ik országos dalosverseny színhelyéül Debrecen városát választotta. „Ennek a dalosversenynek a jelentősége — folytatta szavait a polgármester — a megszokott kereteken túl, sokkal messzebb csonka hazánk határain túlra elhat, mert a magyar dalban a magyar nemzet lelke él. Ez a dalosverseny a nemzeti öntudatnak, a magyar nemzet rendeltetésének és igazságba vetett hitének hatalmas szárnycsapása. E dalosverseny által az egész nemzet lelke kiáltja oda a világnak, hogy a velünk szemben elkövetett igazságtalanság ellen protestálunk az élő Isten nevében.”

A korabeli filmfelvétel itt tekinthető meg: https://filmhiradokonline.hu/watch.php?id=9178

A polgármester szavaira Borsi Jenő, a Dalosszövetség alelnöke válaszolt, aki köszönetet mondott a meghívásért és azért a szíves fogadtatásért, amellyel a magyar dalosokat fogadta. Ezután a Holland-Magyar Társaság debreceni fiókjának vezetője, Lovász Nándor tolmácsolta a hollandiai királyi Apolló férfi dalegylet üdvözletét és köszönetét a meghívásért, amellyel a holland dalegyletet a Magvar Dalos Szövetség a versenyre invitálta. Ezután Hadházy Zsigmondné főispánné, majd Vásári Istvánné polgármesterné megkoszorúzták a dalosszövetség zászlaját, a koszorúslányok pedig az egyes dalkörök zászlóit ékesítették fel koszorúikkal. A fogadás impozáns és emlékezetes ünnepsége a magyar Himnusz eléneklésével ért véget.

Pénteken este fél 8 órakor kezdődött a díszközgyűlés, amelyen kisorsolták a daloskörök versenyszámait és a bírálókat. Éjjel 11 órakor a dalkörök lampionokkal felszerelkezve szerenádozni indultak, ki-ki a maga koszorúslányának énekelve. Debrecen városa éjszakára reflektorokkal világította meg a város főbb utcáit, tereit, a középületeket és a híres debreceni Nagytemplomot.

Szombaton reggel 6 órakor zenés ébresztővel indult a nap, majd a dalosok a felekezetek templomaiban tartott istentiszteleteken vettek részt. Horthy Miklós kormányzó feleségével együtt reggel 9 órakor érkezett a dalosversenyre, egykori iskolavárosába. A pályaudvaron ünnepélyesen fogadták őket a város és a vármegye előkelőségei, valamint a vitéz Siposs Árpád altábornagy vezette díszszázad. Elsőként Hadházy Zsigmond főispán üdvözölte a kormányzót, míg a város nevében Vásáry István dr. polgármester mondott beszédet. Ezután a kormányzó a híres ölösfogaton hajtatott a város főutcáján, ahol nem csak a lakosság, hanem kétoldalt rohamsisakos katonák sorfala is állt. A Csokonai Színház előtt a dalárdák fehérbe öltözött koszorúslányai várták az érkezőket, akik a tömeg éljenzése közepette bevonultak a színházba. Az eseményre az első emeleti középső erkélyt díszítették fel az államfő számára. A színpadról Budapest polgármestere, Sipőcz Jenő dr. üdvözölte 10.000 magyar dalos nevében a dalosverseny fővédőjét és a kormányzónét. Az egész színház felállva és a kormányzói páholy felé fordulva, percekig éljenzett és tapsolt. Sipőcz Jenő kulturális hadgyakorlatnak nevezte a hangversenyt és kijelentette, hogy a trianoni magyarságnak a kultúra eszközeivel kell kivívnia az elrabolt szabadságot.

Ezután megkezdődött a legkiválóbb dalárdák legnehezebb versenye, melyben öt dalegylet vett részt, melyek a Magyar Állami Gépgyárak Acélhang énekkara, a Miskolci Daláregylet, a budai Polgári Dalkör, a Szegedi Dalárda és az Egri Dalkör voltak. Az egyik jobb és tehetségesebb volt, mint a másik, de mégis nyilvánvalóvá vált, hogy a verseny az „Acélhang“ és az Egri Dalkör között fog eldőlni. Először a kötelező művet kellett előadniuk, melyben az egriek előadása aratta a legnagyobb sikert. Maga a kormányzó is elragadtatását fejezte ki. A szomszéd páholy előkelőségeinek tanúsága szerint, a dalkör szereplése után odafordult feleségéhez és azt mondta: „Az Egri Dalkör versenyen felül áll. Szeretnék a zsűriben lenni, hogy nekik adhassam a díjat.” Az előadások után a kormányzó feleségével elhagyta a várost és Budapestre utazott.

A királydíjas előadások után a város öt helyén folytak tovább a dalosversenyek. A nehéz műdal csoportban 29, a könnyű daloscsoportban 22, a népdalcsoportban 63, a kezdők csoportjában 43, a vegyeskari csoportban pedig 12 egyesület nevezett be. Az előadások értékelését a választmányi- és bírálóbizottsági ülésen végezték, mely este féltizenegy órakor kezdődött.

Estére kivilágították a várost és a dalárdák virágkorzóra vonultak fel. A színes, mulatságos és meleg hangulatú karnevál a késő éjjeli órákig tartott. A káprázatosán kivilágított Piac utcán és a Kossuth utcán kezdődött meg az ünnepi virágfelvonulás, amely kivilágos- kivirradtig tartott a legjobb hangulatban. Az egész várost betöltötte az énekszó.

Vasárnap délelőtt a dalosegyesületek a város különböző emlékműveit koszorúzták meg, egyúttal megtekintették Debrecen városának nevezetességeit is, majd kirándulásra indultak a Hortobágyra. Délután összkari hangversenyt rendeztek a nagyerdei egyetemi sportpályán. Tizenegyezer dalos énekelte a műsor számait és közel harmincezer főnyi közönség szorongott a tribünökön, valamint minden talpalatnyi helyen.

Eközben megtartották a városházán az Országos Dalosszövetség díszközgyűlését, amelyen megválasztották a Szövetség diszelnökeit. A nyitóbeszédet Baltazár Dezső református püspök tartotta. „Igazságtalanul meggyalázott, megrabolt és szétszaggatott országunkban a dalnak és éneknek élet-halál jelentősége van. Minél szebb, minél erősebb és bátrabb a dal és minél inkább összekapcsolja és minél inkább összhangzóvá magasztosítja a nemzet fiainak lelkében egymás iránt kibuzgó békességét, szeretet, megértés s megbecsülést, annál közelebb van a leomlás méltó sorsa a bennünket sújtó történelmi igazságtalanság kevély Jerikójának bűnös falaihoz.”  A közgyűlésen díszjelvényeket és okleveleket osztottak ki azoknak a közéleti férfiaknak, akik a magyar dalkultúra érdekében évek óta eredményesen munkálkodtak.

 Az izgatott karoknak este 8 órakor hirdették ki az eredményeket. A kormányzó által a huszonkettedik országos dalosverseny alkalmából alapított vándordíját az Egri Dalkör nyerte meg 825 pontszámmal és ezzel megkapta a legnagyobb elismerését. A királydíjas csoportban a második díjat nyerték el az egriek. Huszthy Zoltán, az egriek karnagya külön díjat kapott ez alkalommal: egy remek kivitelű, vésett ezüst berakású ébenfa karmesteri pálcát.

A királydíjat az Acélhang nyerte 765 egységgel. Ők kapták meg a Ferenc József király által alapított ezüst Tinódi Lantos Sebestyén szobrot. A vegyeskari csoportban első a Szegedi dalárda 208 ponttal, a nehéz műdal csoportban első a Budapesti Elektromos Művek Dalköre 195 ponttal, a könnyű műdal csoportjában a Magyarság dalárda Budakesziről, 191 ponttal. Népdal csoportban első Jászberényi dalárda lett 209 ponttal, kezdők csoportjában pedig a Zugligeti Erdei Visszhang Dalárda 190 ponttal. Ezenkívül minden megjelent dalárda nyert emléktárgyat és díszoklevelet. A szövetség összesen 90 értéktárgyat osztott ki. A díjak nagyrésze ezüstserleg volt, de volt közöttük több ezüstből készült babérkoszorú, továbbá egy ezüstveretű, számos kisplasztikai művészeti munka, amelyek élénkséget és tarkaságot vittek bele a díjak csoportjába.

Itt meg kell jegyeznünk, hogy csak hónapokkal később, november közepén adtak hírt a korabeli újságok arról, hogy a pontszámoknál elírás (felcserélés) történt, így az egrieket is királydíjjal jutalmazták. Így az egri dalkör mind a két fő díjat megnyerte.

Az egriek karát jutalmazták az ezüstéremmel, melynek tervezője Reményi József volt, aki évtizedeken át az Országos Iparművészeti Főiskola Kisplasztikai tanszékének tanára volt. Későbbi éremművészetünk középgárdájának zöme tanítványainak sorából került ki.

Reményi rendkívül gazdag művészetére a reneszánsz hagyományokra emlékeztető, fegyelmezett, harmonikus formák, tiszta kontúrok és roppant gondos cizellálás jellemezte.

A találkozó zárásaként pontban éjfélkor a Kossuth-szobor előtt felgyúlt Csonkamagyarország villanykörtékkel megvilágított képe, s ebben a pillanatban valamennyi dalárda — sok ezer dalos -— rázendített a Nem, nem, sohá-ra. Ezután elénekelték a Szózatot, és valamennyi templomban megszólaltak a harangok.

Debrecen városa példátlan vendégszeretettel fogadta és látta el a dalosokat. A dalárdistáknak csupán kis részének kellett gondoskodnia a maga élelmezéséről, míg a többség a vendéglőkben és a különböző éttermekben étkezett. A dalosversenyre összesen több, mint harmincezer ember érkezett Debrecenbe, s ennek a nagy idegenforgalomnak a zavartalan lebonyolításában az Arany Bika Szállót, illetve Láng és Bozzay bérlőket illeti a legnagyobb elismerés. A hatalmas szálloda három napig valósággal zsongott a vendégseregtől és úgy a fővárosi vendégek, mint a külföldi sajtó képviselői a legnagyobb elismeréssel nyilatkoztak a kifogástalan kiszolgálásról és a kitűnő magyar ételekről. Az háromnapos dalosverseny alatt 38 borjú, 42 disznó. 26 mázsa marhahús és közel 18.000 kg kenyér fogyott el.

A kormányzó ezek után elvállalta az Országos Magyar Dalosszövetség állandó fővédnökségét. A kultuszminiszter, Klebelsberg Kunó az elhatározásáról értesítette a Szövetséget. Ez nagy megbecsülését jelentett a korszakban, hiszen elismerték azt a nemzetnevelő kultúrmunkát, amelyet a magyar dalosok kifejtettek.