A debreceni 2-es honvéd huszárezred

Huszárok vonulnak a Piac (Ferenc József) utcán

A képeslapot 1916. május 3-án adták fel. Debrecen több híres kaszárnyának adott otthont, köztük több huszárlaktanyának is. A mellékelt képen a 2-es honvéd huszárezred huszárjai vonulnak laktanyájuk felé, mely a Nyugati utca és a Széchenyi utca sarkán helyezkedett el. Háború után a "Kis Göcs" kapott benne helyet, ma számos kisebb-nagyobb vállalkozás működik a régi jobb sorsra érdemes,  patinás épületegyüttesben.

Ajánlott irodalom:

- Tisza István és a 2. huszárezred: mek.oszk.hu/03200/03296/03296.htm#3

- nagyhaboru.blog.hu/2014/11/05/a_ludovikarol_a_harcterre

- mtdaportal.extra.hu/books/a_m_kir_debreceni_2_huszarezred_tortenete.pdf

A 2-es honvéd huszárezred kitüntetettjei

Kattints a képre!

A huszárezred sapkajelvénye

Tiszti arany vitézségi érmes hőseink:

- Békéssy Béla százados

1915. május 12-én Békessy Béla volt debreceni 2. honvéd huszárezredben százados üldözőkülönítménye élén a galíciai Kolbuszova-n át nyomult előre és páratlan lendülettel üldözve, újból és újból visszavetette az ismételten megkapaszkodó orosz utóvédet.
Sikeres harcai során 200 foglyot ejtett. Ezenfelül igen fontos iratokat, igen sok értékes hadianyagot, egy élelmiszerraktárt és egy tábori sütődét zsákmányolt. Kiválóan vitéz és bátor személyes magatartását, amellyel huszárjait harcról harcra lelkesen előrelendítette, valamint igen eredményes harcvezetését a Vaskorona rend adományozásával jutalmazták.

A világháború további folyamán példás kitartással és halált megvető bátorsággal harcolt, mígnem 1916. július 16-án huszárai sorában harcolva, hősi halált halt.

Forrás: Magyar vitézi tettek gyűjteménye Bp. 1942.

- szegedi és borosjenői Tisza István ezredes

Mint a 2.huszárezred parancsnoka, 1917. augusztus havában a Stermina magaslaton állásharcban tanúsított vitéz magatartásáért.

Forrás: Felszeghy,,,:Rendjelek és kitüntetések történelmünkben Bp. é.n.

Arany vitézségi érmes hőseink:

- Besenyei János őrmester:

A 2. honvéd huszárezred orosz-lengyelországi visszavonulása közben 1914. október 9-én a Visztula partján gyalogosan rajvonalba fejlődött, hogy a tömegekben támadó orosz erők előrenyomulását feltartóztassa. Besenyei János őrmester az 1-ső század lovait a huszárok állásai háta mögött lévő erdőben helyezte el,
hogy szükség esetén kéznél legyenek.  Csakhamar elkeseredett harcokra került a sor. A huszárok rajvonalát az oroszok aránytalan túlereje  lépésről-lépésre szorította vissza A lovak  tüzérségi és gyalogsági tűztől megbokrosodtak és szétfutottak. Besenyei őrmester századának kétségbeejtő helyzetét látva, a legnagyobb erőfeszítéssel, sűrű golyózáporban a lovakat összeszedte és kellő pillanatban századának rendelkezésére bocsájtotta. Így a hivatásának megfelelt huszárszázad még idejekorán lóra ült és kevés veszteséggel visszavonult. A későbbi visszavonulás során Besenyei őrmester még igen hasznos felderítő szolgálatokat végzett és Skála község körül egy sebesült bajtársát mentette meg az ellenség kezei közül.

- Bíró Albert közhuszár:

Vitézi tetteinek egész sorával érdemelte ki hősies magatartásának méltó elismerését. A 2. honvéd huszárezred kitüntetési javaslata e képen emlékezik meg Kiss B. János közhuszár hősi cselekedeteiről:

"1915. augusztus 12-én önként vállalkozott arra, hogy a Bug folyón  átúszik és az ellenséges állásokat felderíti. Vállalkozása fényesen sikerült és értékes adatokat eredményezett. Augusztus 24-én a Pieseczno mellett lezajlott rohamban rendkívüli vitézségével tüntette ki magát. Szeptember 8-án Mukoszyn mellett heves támadást intéztek  az oroszok állásaink ellen. Amint Kiss közhuszár ezt észrevette, előreugrott és az ellenséges rajvonal közé vetette magát. Kézitusára vitte a dolgot s dühöngve hadakozott, tizenkét oroszt ütött le, hatot pedig elfogott. Félelmet nem ismer erről híres bajtársai előtt. Amikor  szakaszparancsnoka Lévay hadnagy megsebesült, melléje ugrott, vállaira emelte és biztos helyre vitte vissza, azután visszatért helyére. Háború 

eleje óta a harctéren van."

Vérfagyasztó bizonyítékai ezen esetek Kiss B. János közhuszár vakmerő vitézségének. A személyes bátorság méltóbb katonáját aligha érhetett az arany vitézségi éremmel való kitüntetés.

 

- Lázár József tizedes:

A bukovinai felszabadító harcokban üldöző és hírszerző különítményként előreküldött századát biztosította szakaszával. Előrenyomulása közben több sikeres harcot vívott az orosz utóvédekkel. Körülbelül 50 foglyot ejtett, több gépfegyvert és egy aknavetőt zsákmányolt. Vakmerő csatározásai után elérkezett az ellenség főállásai elé, hol bevárta csapatát és részt vett az orosz vonalak ellen intézett támadásban. A támadás sikertelensége után 8 huszárbajtársával önként vállalkozott az ellenséges állások alapos felderítésére. Kézigránátokkal felszerelve nyomult előre az erdős magaslaton húzódó ellenséges állások ellen.

Megállapította, hogy egymástól 300-400 lépésnyire fekvő, jól megerősített támpontokban elhelyezkedve tartják vonalaikat az oroszok. A meg nem szállott részek egyikén az orosz vonalak mögé nyomult be járőrével és támadásával meglepte az ellenség egyik magaslati támpontját. Halálmegvető kézigránát-harcban elűzte az oroszokat és megvetette lábát a magaslaton. A zsákmányolt két géppuskát rögtön részben a menekülő, részben a szomszédos támpontot tartó ellenség ellen fordította és a vele szomszédos másik járőr segítségével szívós küzdelem után megingatta az oroszok ellenállását. Mire a lovas osztály felért a magaslatra, az oroszok már az egész vonalon hátráltak, ami Lázár József 2. honvéd huszárezredbeli tizedes ügyes vezetésének és rettenthetetlen bátorságú huszárjainak volt az érdeme.

 

- Maczák János őrmester: 

1916. június elején több napon át tartó, kíméletlen vér- és emberélet pazarlással járó támadásaikkal megingatták az oroszok a Styr-folyó mentén húzódó védelmi vonalainkat és a lengyel légió állásait áttörve, a 11. honvéd lovashadosztály mögé nyomultak be. Az  áttörés következtében válságos helyzetbe került hadosztály egy része s a hátrább fekvő második védelmi vonalra húzódott vissza, hogy sikeresen feltartóztathassa az oroszok átkarolási mozdulatait, melyek az elfogatás veszélyével fenyegették az állásaikban rendületlenül kitartó magyar huszárokat. A visszavonult részek egyik ezrede, a 2-ik honvéd-huszárezred, - melynek balszárnyát minden összeköttetéstől elvágta az ellenség - Maczák János őrmester vezetésével egy szakaszt küldött ki oldalvédnek, hogy a bekövetkezhető meglepetést elhárítsa maga felől. Maczák őrmester fáradhatatlan huszárjaival hamarosan összeütközött a gyors iramban előreözönlő ellenséggel és sűrű össztüzekkel megállította, majd félelmetes, Rajta! Rajta! csatakiáltással kísért ellenállhatatlan erejű rohammal visszaűzte az ezrede balszárnya ellen előretörő oroszokat. Ritka lendülettel véghezvitt támadásával számos foglyunkat szabadította ki az ellenség kezei közül és állította ismét csatasorba. Bár sikeres haditette könnyített ezrede helyzetén, de az általános harchelyzetet meg nem változtatta, mert az óráról-órára növekvő orosz tömegek elöl végre is kénytelen volt az egész hadosztály kitérni és a Stochod-folyó mögé visszavonulni. Maczák őrmester önfeláldozó kitartással fedezte ezrede visszavonulását., és nem egyszer vívott elkeseredett tusákat az az üldöző orosz lovasokkal, kikkel minden egyes alkalommal éreztette magyar huszár mivoltát. 

Midőn hadosztálya elhelyezkedett új védelmi-vonalán, Maczák őrmester is bevonult ezredéhez, hol leadta foglyait és zsákmányolt géppuskáit.

 

- Nagy Zoltán őrmester:

A gorlicei áttörés után a 11. honvéd lovashadosztály egy önálló különítménye Ujfalussy Gábor, 2. honvéd huszárezredbeli őrnagy parancsnoksága alatt állandóan nyomában volt a Tarnow-Czarna vonalon visszavonuló oroszoknak. Az üldöző harcok folyamán a különítmény egyik járőre Nagy Zoltán őrmester vezetésével átkelt a Wiszloka folyón és annak keleti partján az éppen uj védelmi állásaik elkészítésével foglalatoskodó orosz csapatokat rajtaütéseivel megzavarta és szétszórta. Az oroszok e vakmerő támadás következtében Debicza körül vették fel a védelmet, melynek szárnyai ugyan a Wiszloka folyóra támaszkodtak, de közvetlen Debicza előtt hídfőszerűleg biztosítva volt az átkelés nemcsak a lovas különítmény, hanem a nyomában előrenyomuló 41-ik gyaloghadosztály részére is. Május 9-ikén a kilenc lovasból álló járőrt a Debicza körül, Zawada község mellett húzódó ellenséges állások felderítésére küldték ki. Felderítő cirkálása közben Nagy Zoltán megtámadott egy 27 főből álló figyelőőrséget, majd betört az oroszok állásába s számos foglyot ejtve az ellenséges vonal összefüggését megszakította, amit az oroszok az időközben odaérkezett járőrök együttes konok ellenállása miatt többé helyre sem tudták állítani. A következő napon felvonult és a harcba bocsátkozott a 41-ik gyaloghadosztály. Az általános támadás során a vakmerő járőr felderítés végett az ellenséges front mögé hatolt be és az utána benyomuló segéderőkkel elfoglalt egy ellenséges ágyútelepet, majd egy hátbatámadással oly zavart idézett elő a Wiszloka mentén szívósan ellenálló orosz csapatok között, hogy ezek kénytelenek voltak állásukat feladni és világos nappal Kolbuszowa irányában visszavonulni. Ez a visszavonulás a Debicza-Rzeszowi-i műút elzárása következtében pánikszerűvé vált s így a hadosztály nagyértékű zsákmányhoz jutott.

 

- Szatmáry Ferenc őrmester: 

A bihari földről, a kisnyégerfalvai barázdából került a debreceni 2. honvéd huszárezredbe. 1916 októberében ezredével együtt a román harcéren a három ország határán, Dornavatra környékén harcolt. Egy napon az a feladat jutott osztályrészéül, hogy a várostól délkeletre emelkedő 1521 méter magas hegyet foglalja el. 

Szatmáry őrmester, a bihari síkság fia, úgy oldotta meg feladatát, mintha világéletében kárpáti hegymászó lett volna. Három szakasz huszárjával éjnek idején nesztelenül felkúszott a hegyre s a meglepett ellenséget villámgyorsan megtámadta. Heves kézigránátharccal betört állásaiba és kiverte onnan és gyors visszavonulásra kényszerítette. A fontos hegyi állás elvesztése következtében az egész ellenséges arcvonal megingott s úgy az oroszoknak, mint a románoknak vissza kellett vonulniuk. Egy kicsinynek látszó helyi feladat nagyszerű megoldása ilyen messzemenő eredményeket szült.

1916. október 31-én a román fővárosban tűzték fel Szatmáry őrmester mellére a hősök aranyérmét.

Hajdúböszörményben van eltemetve feleségével és Tibor fiával együtt. Áll még Kisnyégeren a szülőháza, testvérei leszármazottai lakják.

 

- Szodoray István szakaszvezető:

A villámgyors és rettenthetetlen bátorsággal véghezvitt támadásaik révén félelmetessé vált magyar huszárok ragyogó hőstetteinek egyike fűződik Szodoray István, 2. honvéd huszárezredbeli szakaszvezető nevéhez. 1915. május közepén Szodoray azt a parancsot kapta ezredétől, hogy nyolc lovasból álló járőrével, legyen állandóan az ellenség nyomában s figyelje meg a visszavonuló oroszoknak a San folyón való átkelését és erről küldjön pontos jelentéseket. A lelkes járőr felderítő lovaglása közben egy erdő mélyén táborozó kozákokra bukkant, kik szintén neszét vették a huszárok közellétének. Lóra szálltak hát s eleinte szórványos, majd később össztüzeket adtak le a huszárokra. Később Szodoray észrevette, hogy mintegy 40 főből álló kozákosztag támadásra készül ellene. Hat emberét lóról szállította le ő maga pedig lóháton várta be két huszárjával az ellenséges lovascsoport közeledését. Midőn megfelelő távolságra érkeztek, gyors tűzzel lepte meg a kozákokat, kik közül hat lebukott a lóról a többi pedig megfutamodott. Erre Szodoray galoppba vágta lovát és két bajtársával a menekülő kozákok után vetette magát. Közéjük vágtatott és hős vagdalkozás után három halott és három súlyos sebesült maradt a csatatéren. A többit (egy tisztel és 27 lovast) elfogta és visszaküldte ezredéhez. Maga pedig folytatta felderítő útját a San-folyó felé.

 

- Tóth Miklós törzsrmester:

A románokkal karöltve harcoló orosz kozákok 1916. október 24-én este szörnyű erővel támadták meg és áttörték a jalovitaí magaslaton húzódó arcvonalunkat. A 9. honvéd huszárezredet leszorították és a hegytetőt hatalmukba kerítették.  A veszélyeztetett pontra vetett debreceni 2. honvéd huszárezred 2. lövészszázada Coverca községben az éjjeli órákban kapta a parancsot, hogy azonnal menjen fel a hegyoldalra s kezdjen ellentámadást. A század éjfél után két óra körül érte el az 1620 méteres magaslat erdős alját, honnan a hajnali órákban erős támadást intézett a magaslat ellen. Az ellenséges tűzben szenvedett nagy veszteségeik ellenére háromszor ismételték meg kemény rohamukat a derék huszárok, de sikertelenül. A száznyolcvanöt puskásból csak hatvanhét maradt, tisztjeik sem igen voltak, csak két vezető emberük a századparancsnok és Tóth Miklós szolgálatvezető törzsőrmester. Tizenegy órára volt kitűzve a hegycsúcs elfoglalása, melyet az ezred már nagyon sürgetett. Ekkor Tóth Miklós törzsőrmester maradék századát döntő rohamra vezette. Századosa a tüzérségi tüzet irányította, Tóth pedig összeköttetést teremtve a szomszéd honvédhuszárezreddel, oldaltűz alá vette a kozákokat. Viharos rohammal visszafoglalta a véráztatta nagyfontosságú magaslatot. Számos foglyot ejtett és sok lőszert zsákmányolt. A József főherceg hadtestében szolgáló kitűnő vitéznek október 31-én tűzték mellére nagy dicséretek között a bátorsággal kiérdemelt arany vitézségi érmet. A derék törzsőrmester ötven hónapig szolgált a harctéren hazáját, miközben kötelességének hűséges teljesítése közben rokkanttá vált.

 

Forrás: https://korok.webnode.hu/products/a-debreceni-2-es-honved-huszarok-arany-vitezsegi-eremmel-kituntetett-katonai-osszeallitotta-topor-istvan/