Mária Terézia királynő 1764. május 5-én alapította a Szent István Rendet, fiának német-római királlyá történő koronázása napján. A Szent István Rend a birodalom legmagasabb polgári érdemrendje volt. Viselési sorrendben a második helyre sorolt.

A hagyomány szerint Szent István király (997-1038) lovagrendet is alapított, így a királynő megújítóként szerepelt. A kitüntetésen magyar jelképek szerepelnek, amely Magyarország felé tett nemes gesztusként értelmezhető.

A rend első nagymestere Mária Terézia volt, aki nagyon komolyan vette a rendalapítást. Kezdetben gyakran viselte a magyaros nagymesteri díszruházatot, és a későbbiekben is magán hordta az egyedi kivitelű, ékkövekkel kirakott, női szalagcsokron függő rendjelét.

A Szent István Rend tisztviselői magas méltóságok voltak. A prelátus a mindenkori esztergomi érsek volt, a rendi kancellár a mindekori magyar udvari kancellár volt.

A kitüntetésnek három fokozata volt: a nagykereszt, mely a belföldiek számára lánccal lett adományozva, a középkereszt és a kiskereszt. A rendtagok eltérő díszítésű rendruhát hordtak az 1800-as évek elejéig az ünnepélyes alkalmakkor. A kitüntetést ritkán adományozták, és ekkor is hangsúlyosan magyar alattvalókat jutalmaztak vele. Az 1800-as évek elejétől magas rangú külföldi személyeket a nagykereszttel tüntettek ki.

A rendtagok a kitüntetéssel előjogokhoz is jutottak. A nagykeresztes vitézek valóságos belső titkos tanácsosok lettek, a középkeresztesek pedig titkos tanácsosok. A rendtagokat az uralkodó grófi címmel jutalmazhatta, de a bárói címre mindenféle taksa nélkül felemelték. Ferenc József 1884. július 18-n megszüntette a rendtagsággal járó rangemeléseket.

1908. március 23-án a nagykereszthez bevezették a kisdíszítményt. A középkereszt kisdekorációját IV. Károly engedélyezte 1918. február 23-án.

A Rendet 1938. augusztus 20-án, Szent István halálának 900. évfordulóján Horthy Miklós kormányzó megújította.

A kitüntetések fotóiért köszönettel tartozok Zeidler Sándor Úrnak.